Megtanultuk, hogy az életünk minden próbatétele erősebb emberré kovácsol bennünket, de nagyon kevesen sajátítottuk el, hogyan aknázzuk ki ezeket.
Megtanultuk, hogy a befolyásolhatatlan eseményeket nem tudjuk az irányításunk alá vonni, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy miként viszonyuljunk hozzájuk.
Megtanultuk, hogy minden nap egy új kezdet és lehetőség a jóra, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy a jót nem csupán másoktól kell várni, a jóra nekünk is törekednünk kell.
Megtanultuk, hogy mások fölé nem érdemes emelkedni, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy a leereszkedés önmagunk meghaladását jelenti a másik ember érdekében.
Megtanultuk, hogy az életünk törékeny és nagyon hamar véget érhet, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy a mai nap lehetőségei nem a holnap részei.
Megtanultuk, hogy egy veszteséget átélő ember mellett hogyan legyünk jelen, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy a jelenlét nem minden esetben szavakat, hanem csöndet jelent.
Megtanultuk, hogy mások életét nem nekünk kell élnünk, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy a saját álmainkat és vágyainkat miként teljesítsük be.
Megtanultuk, hogy az imádság nem azonnali válaszokat jelent, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy a várakozás és türelem egyenlő az imádsággal.
Megtanultuk, hogy mások sikereinek ne örvendjünk, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy az irigység mögött mindig a saját frusztráltságunk és sikertelenségünk lapul.
Megtanultuk, hogy a tanulás egy életen át tartó folyamat, azt azonban még nem tanultuk meg, hogy kitartó munka nélkül nincs siker, álom, karrier, szeretet. Mert szeretetet adni, kapni és elfogadni is munkát, tanulást igényel… És megtanultuk, hogy mindig akad tanulnivaló az életről, vagyis mindarról, amit még nem tanultunk meg.
Ferencz Emese
