Ötödik alkalommal ünnepeltek kisbúcsút a szatmárnémeti görögkatolikusok. Május 9-én, a csodatevő Szent Miklós ereklyéinek Báriba történő átszállításának emléknapján ifj. Obbágy László rozsályi parókus mondott ünnepi szentbeszédet.
2019-ben kapott Szent Miklós-ereklyét a szatmárnémeti egyházközség, így azóta a főoltárban őrzött csontereklyén kívül az ikonosztáz alapképén látható, a templom védőszentjét ábrázoló ikon előtt is ereklye díszeleg, előtte örökmécs jelzi, hogy nemcsak decemberben van szükségünk égi pártfogóra, még csak nem is az egyházi útmutató szerinti csütörtöki napon, de szinte az év minden napján, így különleges tisztelettel májusban is. Ezzel a gondolattal vezette be prédikációját a többgyermekes búcsús szónok, és egy példaértékű családi emléket osztott meg a búcsúünnepre összegyűlt hívekkel. Az immár szinte 70 személyes hagyományos családi mikuláson az a szokás ugyanis, hogy decemberben a mikulási ajándékosztás nem egyszerűen adok-kapok, egymást megtisztelő szokás, hanem a szülők a megajándékozottaknak üzenetet is írnak, s ezt a Mikulás minden jelenlévő előtt fel is olvassa, így még különlegesebbé téve a mikulási ünnepséget. Szent Miklós alakjának bemutatásán keresztül a szónok azzal folytatta, hogyan válhat az ember ma is a hitnek, a béketűrésnek példaképévé, az önmegtagadásnak tanítójává, ahogyan azt az ünnepi tropárban is megéneklik. Miként lehet a ma embere ezeknek az erényeknek a birtokosa, hogyan élheti meg ezeket a mindennapokban? Nem lehet egynapos ünnepre korlátozni a karácsonyi ünnepkörben az ajándékozás szentjére való emlékezést. (A szentbeszéd teljes szövege a Nikolaos Egyházi Lap pünkösdi számában lesz olvasható.)
A szent liturgia végén miroválás és ereklyecsókolás volt, majd az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség tagjai Szent Miklós-kenyeret osztottak a híveknek. Az idei Szent Miklós ikonját ábrázoló mézeskalácsot Durkovics Erika egy féltve őrzött családi recept alapján különleges, fahéjas változatban készítette el az ünneplő híveknek.
Pallai Béla
