„Aki szeret, az él” mottóval tartották a HIFA-Románia Egyesület szervezésében május 6-án a Fraternitas mozgalom pünkösdi lelki napját Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban. A rendezvényre negyven személy fogadta el a meghívást – fogyatékkal élők, krónikus betegek, beteggondozók, önkéntesek, illetve az egyesület alkalmazottai. Nem csak Maros megyeiek ünnepeltek és elmélkedtek együtt, hanem Hargita megyéből is voltak résztvevők.
A lelki nap első felében Tuzson Attila iskolalelkész szólt az egybegyűltekhez, felolvasva és magyarázva a szentírási részt (ApCsel 2). Ezt követően kiscsoportokban Henri Francois atya (a Fraternitas lelkiségi mozgalom alapítója) 1985-ös húsvéti elmélkedésén dolgoztunk néhány kérdés alapján, amelynek témája a nap mottójához kapcsolódott: „aki szeret, az él, aki szeret az hasznos, és aki szeret, az ragályos”.
A kiscsoportos beszélgetések kapcsán felmerült, hogy kevés olyan intézmény van, amely értő, be- és elfogadó anélkül, hogy saját érdekeit tartaná szem előtt. Ennek ellenére vannak jó példák, amelyek erőt adnak azoknak, akik olyan helyet keresnek a társadalomban, ahol befogadják, megértik és elfogadják őket.
Az elmélkedés felelevenítette bennünk, hogy mi vagyunk a föld sója, ami azt jelenti, hogy amennyiben változást akarunk elérni a világban, azt magunkkal kell elkezdjük, nyitottak kell legyünk a befogadásra, mindvégig a szeretet kell legyen a legfontosabb, mert a szeretet nem más, mint odafigyelés. A szeretet elfogadás, a szeretet példamutatás – egy olyan hiteles, keresztény alapokon nyugvó élet, amely mással is megkívántatja, azaz ragályossá teszi ezt az életformát.
Az a család, közösség élő, ahol szeretet van – ami megnyilvánul az egymás iránti odafigyelésben, az egymásra szánt időben, egymás meghallgatásában, támogatásában, összetartozásban. Erre kell törekednünk egyénileg és közösségileg egyaránt.
A továbbiakban elhangzott az is, hogy mennyire fontos érték az életünkben a templomi közösségekhez való tartozás, hiszen nem csak üdvösséget, hanem reménységet is jelent. Kiemelten fontos egymás támogatása, és az ehhez szervesen kapcsolódó segítségkérés.
Életünk központi feladata kell legyen az ige hirdetése szavakkal, példákkal, tettekkel, szeretettel. Az is, hogy hagyjuk szabadon kibontakozni Istent életünkben. A Fraternitas mozgalom erre buzdít bennünket: elfogadó és befogadó közösségként való működésre, hogy mi legyünk a világ világossága és a föld sója (Mt 5, 13−16), hogy életünk központi mozgatórugója a szeretet legyen, hogy táplálkozzunk templomi közösségeinkből és úgy hirdessük, azzal a természetességgel Isten szeretetét, hogy az a körülöttünk élőket is erre buzdítsa.
A nap csúcspontjaként virággal leptünk meg minden egyes jelenlévő hölgyet – nagymamát, édesanyát, keresztanyát, majd közösen elfogyasztottuk ebédünket, amely kötetlen, de mély beszélgetéseknek adott teret. Ezt követően Szabó László református lelkipásztor beszélt pünkösdről és a Szentlélek erejéről, ajándékairól életünkben (Mt 28; Gal 5,22−25).
A napot feltöltődve és élményekkel telve zártuk, olyan értékekkel gazdagodva, amely nem csak számunkra, de a körülöttünk élők számára is hosszú ideig táplálékul szolgálhat.
HIFA-Románia Egyesület
