A marosvásárhelyi Jezsuita Udvar által szervezett Szent Antal-kilenced negyedik hetének témája a megbékélés a megbántottságból és az erőszakból. A jezsuita podcast e heti vendége Bakk-Miklósi Kinga pszichológus és pszichoterapeuta volt, akivel András Csaba SJ az áldozatiság és a szabadulás témakörét járta körül.
Részletek a beszélgetésből:
Nem egyszereplős történeteket látok, hanem többszereplőseket, és ebben az esetben is minimum háromszereplős történetet különböztethetünk meg. Általában áldozatokról, elkövetőkről beszélünk, de a nézőkről alig, ők azok, akik tudomást vesznek róla, akik követik, akik esetleg a jelenségben is részt vesznek, de hallgatólagosan elfogadják vagy visszautasítják a tettet, de nem lesznek aktív résztvevői a történetnek. Mindháromról beszélni kell.
Az elkövető agressziója mögött általában nem erő áll, hanem gyengeség, nem valami önérvényesítő ügy, hanem elesettség. Ezzel is érdemes foglalkozni, mert amennyiben ez gyógyulni tud, úgy egyre kevesebb igénye van az agresszivitás megélésére és kiélésére.
A közösség, aki nem vesz részt benne, hallgatja, és úgy gondolja, hogy nincs beleszólási joga, mégis van. Ennek a csoportnak a felelősségérzetét érdemes erősíteni, mert vannak esetek és helyzetek, amikor dolgunk van, amikor érdemes beleavatkozni, amikor érdemes felelősséget vállalni, egymásért, az ügyért, és nem elintézni annyival, hogy ez nem az én dolgom, oldják meg! Egyéni és közösségi ügy az ilyen ügy.
Az agresszivitás formáiban legalább hat szempontunk van:
- Öncélú agresszivitás, amikor a gonosztettet, a kárt akarjuk a másik számára, hogy kapja vissza, mert megérdemli.
- Instrumentális agresszió, amikor valamilyen erőszakot követnénk el a jóért, valamilyen jóságos ideológia nevében tennénk ezt.
- Önérvényesítő agresszivitás, amikor úgy gondoljuk, hogy individualistának lenni igazolt ügy: szabad ezt a magam egyéni elképzelései szerint véghezvinni és kivitelezni, mert velem is elbántak.
- A szeretetben is lehet agresszió, amikor a szeretet álarca mögött igenis játszmákat és agresszív megnyilvánulásokat érvényesítünk.
- Diszkriminációban rejlő agresszió, amikor kisebbségek, idegenek, nemek, korosztályok, kultúrák megkülönböztetése miatt azt gondoljuk, hogy feljogosultak vagyunk arra, hogy erőszakot kövessünk el, illetve ebből a kisebbségi csoportból úgy gondoljuk, hogy erősebb agresszivitást gyakorolhatunk áldozatként, mert megsemmisítenek, sarokba szorítanak.
- Védekező agresszivitás, amikor legalizáljuk a rossz tettet, a bosszút csak azért, hogy az igazság helyreálljon.
Értsem, meddig tartok én, honnan kezdődik a másik. Hol vannak az én egyéni igényeim, szükségleteim? Mi az, amit nem kommunikálok, de elvárok, és viszont? Ebben az egyik legfontosabb szó az önismeret, amikor a magam kis csendjében, benső szobájában valahogy ki tudok egyezni magammal, hogy nem a bosszú, az agresszivitás a járható út, hanem lehet valami más is. Ami nekem és neki is inkább kedvez.
A beszélgetést a jezsuiták SoundCloud-csatornáján is meghallgathatják: https://soundcloud.com/user-571572259/jezsuita-udvar-podcast-aldozatisag-es-szabadulas
Korábbi írások a jezsuita podcastről:
