Ferenc pápa 41. apostoli útjának utolsó napja

0
704

Ferenc pápa budapesti látogatása utolsó napjának programja a Kossuth téren bemutatott szentmisével kezdődött. A beléptető kapukat már hat órától kinyitották, és érkeztek is a résztvevők a szélrózsa minden irányából.

A Kossuth tér választásán korábban talán többen meglepődtünk, arra gondolva, hogy ha az Eucharisztikus Kongresszus idején a Hősök terét „túlnőtte” a tömeg, akkor most még inkább így lesz, hiszen ez a helyszín a másfél évvel korábbinál jóval szűkösebb. Valóban, most kevesebben fértek be a főpapi emelvény előtti térre, de a távolabb kerülők, a kisebb utcákba szorulók is hatalmas kivetítőkön követhették a történéseket, majd mindenki számára lehetőség nyílt szentáldozáshoz járulni. Már a hajnali órákban látszott, hogy jól megtervezett logisztika szerint, a biztonsági előírásokat is szem előtt tartva dolgoztak a szervezők.

Az érkezők tudták, hol a helyük, és mielőtt elfoglalták volna azt, békésen várták ki a csomag és a ruházat alapos átvizsgálását. A helyszíneken a közbiztonság emberei, a szervezők és az önkéntesek nyújtottak segítséget a tájékozódáshoz.

A sajtó munkatársai számára a Parlament épületében biztosítottak jól felszerelt termet, és a korábbi napokon megszokott hidegételek és innivalók sem maradtak el. Nemtetszést csak az váltott ki, hogy a kinti sajtószektort a főemelvényhez képest jóval hátrébb és oldalt helyezték el. Mozgási lehetőség pedig a kijelölt részen túl nem volt a sajtósok számára. Aztán a helyzethez alkalmazkodva mindenki munkához látott odakinn is, és kattogtak a fényképezőgépek, szinte egymás „szavába vágva” kezdődtek a szabadtéri televíziós és rádiós közvetítések.

A Ferenc pápával való találkozásra rózsafüzér imádság és szép énekek hangolták a sokezres tömeget. Aztán a szentmise kezdése előtt itt is kisebb üdvrivalgás és taps fogadta a katolikus egyház fejét, aki kisebb méretű pápamobilon érkezett, és most is a tőle megszokott mosollyal és integetéssel köszöntötte az összegyűlteket.

A latin szentmise homíliájában a pápa – a Jó Pásztor vasárnapja üzenetéhez is kapcsolódva – Jézusra mint legfőbb pásztorra irányította a figyelmet. Olyan pásztorra, aki – a mai evangéliumi rész tanítása szerint – először néven szólítja nyájának minden tagját, hogy összegyűjtse, majd kivezeti, kiküldi őket az evangélium bátor hirdetésére.
Az idei Jó Pásztor vasárnapjának evangéliumi részletében Jézus inkább az akolkapuval azonosítja magát: ez a kapu szélesre tárul, hogy beléphessünk az Atya közösségébe, majd arra is szolgál, hogy elhagyjuk a helyet, ahol vagyunk. „Jegyezzük meg jól: mindannyian – senkit sem kizárva ebből a „mindannyian”-ból – erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára” – fogalmazott a pápa. És itt újra megragadta az alkalmat, hogy hangsúlyozza: Jézushoz hasonlóan a keresztény mások felé „nyitott kapu” kell legyen, „olyan kapu, amelyen mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét”. Ehhez az élet ura ad erőt mindenkinek. „Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni!” – buzdított a szentatya.

Összecsengett ez a gondolatsor a pápa érkezésekor említett hídjelképpel, amellyel szintén az egymás felé fordulást, az összekapcsolódást hangsúlyozta.
A szentmise végén Erdő Péter bíboros mondott köszönetet a Magyarországon töltött időért és azért, hogy elhozta a magyar népnek a ma különösen időszerű dialógus és béke üzenetét. Ferenc pápa is rövid beszéddel válaszolt: figyelmesen köszönetet mondott minden őt fogadó személynek és intézménynek, majd a Magyarok Nagyasszonyára bízta magyar nemzet tagjait, akit ők királynőként és patrónaként tisztelnek. De ezen túlmenően az egész Európa hitét és jövőjét is erre a szerető szívre bízta: „És innen, e nagyszerű városból és e nemes országból az ő szívére szeretném bízni az európai kontinens hitét és jövőjét, amelyre e napokban sokat gondoltam, különösképpen a béke ügyét. Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre! Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre! Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot!”

A szentmise után a tömeg fegyelmezetten szétoszlott, rendbontás, komolyabb problémák talán sehol sem voltak.

Elutazása előtt Ferenc pápa a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanáraival és diákjaival, valamint a kulturális élet képviselőivel találkozott egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán (PPKE ITK). Előbb Kuminetz Géza rektor köszöntötte őt, majd Major Balázs, az egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének intézetvezető docensének és Kocsis Dorottyának, az egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának doktoranduszának tanúságtételére került sor.

A tudomány és a kultúra képviselői előtt elmondott, meglehetősen hosszú beszédének elején Ferenc pápa a Duna vize és a kultúra között vont szép párhuzamot. A Dunához hasonlóan a kultúra is összeköti és egyesíti ezt az országot sok más országgal, földrajzi és történelmi értelemben is. Kiemelte, hogy „a technológiai vigasz” helyett az egymás felé fordulásra, a közösségi életre van szükség, amelynek megteremtésében a kultúrának meghatározó szerepe van. „A kultúra és az egyetem szerepe ebben a kontextusban érvényesül a legjobban. Az egyetem ugyanis az a hely, ahol a gondolat születik, növekszik és érlelődik, nyíltan és összhangban. Ez az a templom, ahol a tudás arra hivatott, hogy kiszabaduljon a birtoklás és felhalmozás szűk korlátai közül” – hangsúlyozta a pápa.
A találkozó végén az egyetem diákjai egy általuk erre az alkalomra készített rózsafüzért nyújtottak át a szentatyának. Ennek különlegessége, hogy az egyetem kutatói által tervezett, a végtagsérült páciensek életminőségéhez való hozzájárulásképpen épített programozható fonógépen készült.

Az egyetemről a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre szállította a kis fehér Fiat a pápát. Szép számmal maradtak még újságírók is az utolsó eseményre. A minden korábbinál szigorúbb ellenőrzés után a két busznyi, fényképezőgépekkel, kamerákkal felszerelt médiás szakember egy, a részükre elkülönített emelvényen foglalta el a helyét és a meglehetősen élénk szélben várakozott a szentatyára.

Bár a több napos munkában érezhetően elfáradtak a stáb tagjai, azért igyekeztek poénokkal, hangulatos sajtós sztorikkal kitölteni az időt. Az ilyen várakozások is az új ismeretségek, talán barátságok kialakulásához is jó alkalmat kínáltak.
Aztán az ITA Airways Légitársaság új generációs, környezettudatos, égszínkék airbusza mellé lassan megérkeztek a búcsúztatók: Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke, Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érsek-metropolita, Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes, Tóth Tamás, az MKPK titkára, Ferenc pápa apostoli útjának koordinátora.

Mögéjük sorakoztak fel a derekasan szolgáló önkéntes csapat képviselői.

A kis Fiatból kiszálló szentatya mindenki felé kedves mosolyt küldött és néhány kézfogás, rövid beszélgetés után kerekesszékével a repülő túloldalán lévő lifthez kísérték, amely a repülőtestbe emelte be őt. Közben beszálltak a gépbe a vele utazó újságírók, vatikáni bíborosok és más kísérők is.

Ezzel véget ért Ferenc pápa 41. apostoli útja, amellyel nagyon szép kis fejezetet rajzolt Magyarország történelmébe.

Ozsváth Judit