Mária fontos szerepet játszik Loyolai Ignác életében. Egy Mária-kép indította el a megtérés és a lelki vigasz útján. A lelkigyakorlatokban fontosnak tartja, hogy a lelkigyakorlatozó bízza magát Mária közbenjárására, hogy a Fiúhoz és az Atyához vezesse őt. Ezt szeretném most közelebbről megvilágítani.
A 16. században, a középkor végén, a katolikus Spanyolország, amelyben Inigo de Loyola élt, mélyen Mária tisztelő maradt. Aki elutasította Mária tiszteletét, hitetlennek számított.
Nem meglepő, hogy Mária fontos szerepet játszik Ignác életében és írásaiban. A Lelkigyakorlatokban a leggyakrabban használt cím, amellyel rá hivatkozik, a Szűzanya, majd az Anya. A Szűz Mária kifejezés csak egyszer fordul elő a 299-es számban. Mit tanít nekünk Mária megnevezésének ez a három módja?
Szűzanya
Ifjúkorában Inigo nagyon szerette a lovagregényeket, és arról álmodozott, hogy csodálatos hőstettekkel meghódít egy magas rangú hölgyet. Ez az álom mindig a fejében járt. A loyolai családi kastélyban volt, a franciákkal vívott csatában szerzett lábsérülése miatt épp mozgásképtelen, amikor egy éjszaka „ébrenlétében tisztán látta a Szűzanya képét a gyermek Jézussal: e látványtól, amely hosszabb ideig tartott, igen mély vigaszt érzett” (Elbeszélés 10).
Ignác nem azt mondta, hogy jelenése volt, hanem azt, hogy a Szűzanya képét látta, amint a fiát a karján hordozta. Az anyaságnak ez a képe kiűzte belőle a lovagi hódítás és csábítás minden képét, amelyet ápolgatott magában. Nem sokkal később, miután zarándokruhát öltött, kardját és tőrét a montserrati templomban a Szűzanya-oltárára akasztotta. Ott töltötte az éjszakát imádságban.
A Miasszonyunk cím Ignác Mária iránti tiszteletét és nagyságát hangsúlyozza. Spanyolul a Nuestra Señora cím hasonló az általában Krisztusnak adott címhez: Señor Nuestro, a mi Urunk. Ez mutatja, hogy a kettő mennyire közel áll egymáshoz.
A Lelkigyakorlatokban a Szűzanya két szövegkategóriában szerepel: Krisztus rejtett életének misztériumai (262−272. sz.) és az első (63. sz.) valamint a második hét (147. sz.) kollokviumai. A misztériumok az evangéliumok több epizódjára utalnak: az örömhíradás, a születés, Jézus bemutatása a templomban, az egyiptomi menekülés, a názáreti élet a jeruzsálemi templom epizódjával, Jézus halála. Mária mindig Fiának küldetésével és a világban megvalósuló üdvösség misztériumával van kapcsolatban.
Az első (63. sz.) és a második hét (147. sz.) kollokviumában a Szűzanya a kísérő, a közbenjáró és a közvetítő szerepet játssza. A lelkigyakorlatozó a Szűzanyához imádkozik, mielőtt a Fiúhoz, és végül az Atyához imádkozna. Mária küldetése, hogy Fia mellé állítson minket, hogy vele együtt felajánljuk magunkat az Atyának, és hogy teljesen Isten gyermekeivé váljunk.
Anya
Mária a „megtestesült örök Ige” édesanyja. A megtestesülésről szóló elmélkedés utolsó kollokviumában (109,1) Szent Ignác egyszerűen „az ő anyjának” nevezi Máriát, hogy hangsúlyozza kötődését az általa befogadott gyermekhez. A Születés és az Egyiptomba menekülés jelenetében Ignác jelzi, hogy a kereszt már jelen van életének horizontján. Halott és feltámadt fiával egyesülve minden ember anyjává válik: „Asszony, nézd, a fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád!” (Jn 19,26−27) A 199., 276. és 297. pontokban Ignác Máriáról mint „az Anyáról” beszél. Ő, aki elfogadta, hogy az „egyetemes Úr” anyja legyen, minden emberi lény anyjává, egyetemes anyává válik.
Szűz Mária, az egyház alakja
Ignác azt ajánlja a lelkigyakorlatozónak, hogy szemlélje a feltámadt Krisztus megjelenését édesanyjának, Máriának. Fia megvigasztalja őt. Ebben a jelenetben ő képviseli az egész emberiséget. Az egyház alakjaként megkapja az utolsó vacsorán megígért Lelket. A feltámadt Krisztus megjelenése Szűz Máriának az Egyház alapításának első és alapvető aktusát képezi. Ignác számára a feltámadt Krisztus úgy jelenik meg Máriának, mint aki az egész egyházat képviseli és foglalja össze magában. Az üdvösség és a kegyelem teljességét tudja közölni vele, hogy miután a megtestesüléstől fogva társult az ő megváltó művéhez, a szenvedésben való legszorosabb részvétele után tökéletes munkatársává váljon a megváltás gyümölcseinek terjesztésében. Más szóval, Krisztus az egyház személyes alakjává teszi Máriát, mint minden kegyelem közvetítőjét.
Útra való kérdések:
- Milyen szerepe van Máriának az életemben?
- Hogyan szólítom meg Máriát?
- Elmélkedjek arról, ahogyan a Feltámadott megjelenik Máriának, az ő édesanyjának.
Darvas Piroska sa
Az írás megjelent a Vasárnap 16-os számának forrás rovatában.
