Az Örökségünk Őrei országos műemlékvédő verseny keretén belül a Fekete Sereg, a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata a Mátyás-szobrot vette védelme alá. A VI. B. osztályos tanulóknak (Szakács Renáta, Tamás Ágosta, Rácz Alpár, Jedlicska Nóra, Sándor Emma, Szabó Dávid, mentoruk: Vorzsák Milán) egész tanéven át tartó tevékenységeik soráról részletes eseménynaplót kellett vezetniük, emellett az észak-erdélyi regionális döntőre (amelyet sikeresen megnyertek) egy drámaelőadást kellett írniuk és bemutatniuk az örökbe fogadott műemlék történetéről. A nagyon szűk, tíz perces időkeretbe sikerült bepréselni a szobor viharos történetének főbb mozzanatait: a világháborúkat, a rendszerváltásokat, a kommunizmus éveit, valamint a forradalom utáni kalandos periódust is. A döntőn maximális pontszámot kapott csapat tagjait kérdeztük az előadás részleteiről, akik az országos szakasz előtt sem tétlenkednek: a napokban egy interjúban kérdezték Furu Árpád építészeti tanácsadót arról, hogyan lehetne a Mátyás-szobrot az UNESCO világörökség részévé nyilvánítani.
Milyen érzés volt, amikor kihirdették, hogy megnyertétek a regionális döntőt?
Amikor kihirdették, hogy megnyertük a regionális döntőt, az egész csapat nagyon örült, hiszen ez egy nagyon nagy teljesítmény volt számunkra, és minden nap sok energiát fektettünk bele a versenybe. Minden nap próbáltuk az előadást, hogy minél jobban menjen, amikor elő kell adni majd, és a tevékenységnapló megszerkesztésével és összeírásával is sokat dolgoztunk. Emellett, persze, még sok interjút és programot is szerveztünk. Az országos döntőre is készülünk már, és reméljük, hogy onnan is jó eredményekkel térünk vissza. (Szakács „Szapolyai” Renáta)
Mennyit és hogyan készültetek a drámára?
A döntőre meglepően sokat készültünk. A drámának a szövege már azelőtt megvolt, hogy megkaptuk volna a választ az Örökségünk Őrei verseny szervezőitől a regionális döntőbe való továbbjutásunkról, amely március 10. körül volt. Az osztályfőnökünk sokszor elkért órákról, hogy minél többet tudjunk gyakorolni. Több embernek is előadtuk, szülőknek, diákoknak, hogy lássuk a visszajelzéseket. Az elején még nem ment olyan simán és gyorsan az egész, de minél többet gyakoroltunk, annál jobbra sikeredett. (Iedlicska „Báthori” Nóra)
Milyen érzés volt közönség előtt előadni a darabot, amelyet annyiszor elpróbáltatok már? Mi volt a különbség?
Fantasztikus érzés és öröm volt látni a zsűri és közönség lelkesedését. A rengeteg próba mellett a darabot bemutattuk a regionális döntő előtt az iskola gimis es líceumos diákjainak. Ezek voltak a főpróbáink. A döntőn már sokkal magabiztosabban léptünk fel, bár kicsit izgultunk a zsűri és sok idegen ember láttán. Technikai okok miatt a zenei aláfestés kicsit gyorsabb volt, de nem riadtunk meg, és ráhangolódtunk a zene ritmusára. (Rácz „Fadrusz” Alpár)
Mit tudtok mondani a kosztümeitekről, díszletek tervezéséről, kivitelezéséről?
Először is, mindenkinek magának kellett megoldást találnia arra, hogy mit vegyen fel. Volt, hogy bevittünk egy inget vagy egy szoknyát, de a vezető tanárunk azt mondta: ,,Ez nem a legmegfelelőbb ruhadarab az adott kornak a bemutatására, találj egy másikat.” Volt olyan is, hogy megvolt a ruha, csak nem tudtuk felvenni eléggé gyorsan, és olyan is, amelyről a végén derült ki, hogy talán mégsem kell.
A díszlet a Mátyás-szobor talapzatát ábrázolja, fából készült, és mozaikban nyomtatott lapokat ragasztottunk rá. Szabó Dávid és én ezután elkezdtünk olyan képeket összeszedni az internetről, amelyek beillettek a darabba, háttérként kivetítve, a hanganyagot pedig Dávid szerkesztette. (Tamás „Kinizsi” Ágosta)
Tudtok mondani vicces történetet a próbákról?
Sok vicces alkalom született. Az egyik az az volt, hogy miután előadtuk egyik alkalommal néhány embernek, még el akartuk egyszer próbálni, de az egészet végig röhögtük, és a végén sírtunk a nevetéstől, pedig igazából semmi vicces nem történt. Aztán pedig volt egy alkalom, amikor máshogy mondtam a szöveget: az eredeti úgy lett volna, hogy „Fekete Sereg, előttünk a janicsárok hada!”, de én úgy mondtam, hogy „Fekete Sereg, előttünk a janicsárok népe!”, persze ezt nagy beleéléssel, mintha tényleg harcra készülnénk. Ezután egy napig mindenki azzal ugratott, hogy hol van a janicsárok népe. (Sándor „Hunyadi” Emma)
Hogyan készültök az országos döntőre?
Mindenki nagyon örült, hogy továbbjutottunk az országos döntőre, ahol egy színdarabot kell előadnunk, valamint az eseménynaplónkat bemutatni. A második forduló lejárta előtt elkezdtük a dráma a begyakorlását, még mielőtt megszületett volna a döntés a továbbjutásunkról. Tíz perces szerepünk a Mátyás-szobor történetéről szól, tele vicces és kreatív, de valós és történelmileg pontos elemekkel. A döntő előtt többször is előadtuk a darabunkat, és az ott kapott sok pozitív visszajelzéssel indultunk neki a regionális döntőnek, ahol, reméljük, sikerült jó benyomást keltenünk a zsűriben. Ugyanilyen komolysággal és határozottsággal megyünk el az országos megmérettetésre is Szatmárnémetibe, ahol minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megnyerjük a versenyt. (Szabó „Magyar” Dávid)
