A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a nagybányai festőtelep 27 esztendejének sommázatát kínálja megtekintésre a püspöki palota második emeleti kiállítótereiben, ahol Tájról – térről – időről – Istenről címmel 34 kortárs képzőművész 50 alkotása enged bepillantani az újjáéledő nagybányai festészeti hagyományokba.
Az alkotóközösség a Hollósy Simon által 1896-ban létrehozott nagybányai festőiskola szellemi örökösének vallja magát, s abból a kísérletező, lázadó művészetből táplálkozik, amivel eleik megreformálták és európai rangremelték az erdélyi festészetet.
Az április 24-én délután megnyitott tárlatot Szilágyi András filozófus, költő, művészeti szakíró méltatta.
A kiállításról a festőtelep vezetője, Véső Ágostont elmondta: a 21. század tájképfestészetét akarták a hagyományokra alapozva megteremteni, a nagybányai hagyományokat folytatni. ,,A festészet is kommunikáció, a művész üzen, ő az adó, a néző a vevő. Valamit el akarunk képi eszközökkel, képi nyelven mondani. Mindenki személyiségének, egyéniségének megfelelően üzen, Nagybányának nem volt stílusa, szellemisége van, hála a jó Istennek. Rácsodálkozik a művész a látványra és nem azt festi, amit lát, hanem amit gondol és érez. Ez egy bizonyos szűrő, a művész egyénisége, nem egy fénykép. Nem ez cél, hanem az a kérdés, mit gondolok, mi a mondanivalóm ezzel a motívummal. Mit akarok kifejezni? Örömet, bánatot? Netán dicsérem Istent a gyönyörű tájért. Mindig van valami plusz, és ez a régi nagybányai festők üzenete.”
