„Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.” (Zsolt 131,1-2)
Néztem a fiatal édesanyát a konyhában. Ámultam, milyen ügyesen tud fél kézzel dolgozni. Bal karján a kisbabáját ringatta. Jobb kézzel, könyökkel, vállal, csípővel fiókokat nyitott ki és tolt vissza; csészéket, tányérokat, kanalakat szedett elő; kávét mért és vizet töltött.
Mialatt a készülő kávé illata betöltötte a helyiséget, süteményt hozott elő a kamrából, üdítőt szedett ki a hűtőből. Amikor épp nem beszélgettünk, halkan dúdolt a gyermekének. Végül letelepedtünk az asztalhoz, hogy élvezzük a déli együttlétet, s akkor láttam, hogy a pici mélyen alszik, nem zavarja a csörömpölés, anyja munkálkodása.
Menekülni szeretnék az élet kihívásai elől. Néha olyan erővel törnek rám, hogy úgy érzem, összeroppanok. Az idei év történései és próbatételei odáig vezettek, hogy azt gondoltam, ha nem nyílnak meg a zsilipek, megfulladok. Felemeltem a karom, mint a rendőr, ha leállítja a forgalmat, s azt kiáltottam Istennek: „Elég! Könyörülj rajtam, nem bírom tovább! Hogy gondoltad, hogy mindezzel megbirkózom?” És akkor Isten a fülembe súgta: „Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.”
És minden művészek legnagyobbika elém festette a fentebb leírt jelenetet. Egy emlékképet a fiatal édesanyáról, aki gyöngéden és biztonságban tartja karján a gyermekét, mialatt az élet hozta kötelességek egyre dagadnak körülötte.
Úgy érzed, elveszíted a lábad alól a talajt? Próbálsz úrrá lenni a káoszon? Ha hasonlítunk, akkor közel vagy ahhoz, hogy a kétségbeesés szélén állva Isten felé tárd a kezedet, s azt kiáltsd: „Uram, feladom!”
Igen, ezt kell tenned. Add fel. Erről beszéltem. Add fel, mint a gyermek az anyja ölében, bízz és pihenj.
Vannak dolgok, amiket magunktól nem tudunk megérteni. Hagyd, hogy Isten nyissa ki és csukja be az ajtókat. Hidd, hogy mindent elkészít, mindennel ellát. Ő alkotott téged, szeretett gyermekét. Erős, biztonságos karjával védelmez téged.
Mennyei Atyám, igéd biztosít arról, hogy erős védelmünk vagy. Nem raksz rám több terhet, mint amennyit el bírok viselni. Engedelmesen hiszek neked, elcsitítom, lecsendesítem a lelkem, míg elpihen benned Jézus nevében. Ámen.
Forrás: Encouragement for today, 2010.09.24., Van Waltonwww.proverbs31.org
Fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu
