Az országos katolikus hittanolimpia április 14-én a délelőtt 10 órai ünnepi érseki szentmisével ért véget, amelyet a díjkiosztás, köszönőbeszédek, közös fotók készítése és búcsúzkodás zárt. A diákok együtt ebédeltek, így volt alkalmuk köszönteni egymást, gratulálni a nyerteseknek, búcsút venni a jövő évi, Kézdivásárhelyen szervezendő országos megmérettetésig, a tanárok, vendégek, szervezők pedig egy jó hangulatú fogadáson búcsúztak el egymástól. (Beszámolóinkat ITT és ITT olvashatják.)
A kolozsvári Szent Mihály-templomban éppen e napokban ismételten garázdálkodtak: ezúttal a kamerákon rögzített felvétel szerint kiskorúak a bejárat melletti csodaszép Sleynig (Schleunig)-kápolna keresztelőkútjának fedelét vitték el. Inkább buta és faragatlan, rossz tréfa, mintsem igazi rablás, de elszomorító, hogy ma gyermekek, fiatalok ilyesmire vetemednek. Éppen ezért volt még nagyobb jelentősége a templom padsorait megtöltő gyermekeknek, akik a hittanolimpiára érkeztek, egy olyan tantárgybeli tudásukról adtak számot, ami sokkal több, mint egy iskolai tárgy: maga az élet, a hit.
Erről beszélt dr. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek is ünnepi homíliájában — a hittan, a vallás nem egy tárgy a sok közül, nem is hasonlít valójában a többire még ha van is egy része, amit meg lehet és kell tanulni. Erről beszélt később köszöntőjében Érszegi Márk Aurél: a hit teremtette meg az európai civilizációt, az identitásuk része a hitből fakadó kultúránk, mert segít megérteni, hogyan működik a világ. A hit része a világnak, és mivel sok embernek fontos, a hitet ismerve lehet az embereket, önmagunkat is megérteni, A hit mindig kultúrát teremt, mondta Érszegi Márk Aurél, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium vallásdiplomáciai főtanácsadója, aki korábban évekig a vatikáni magyar nagykövetségen dolgozott.
A romániai tanügyminisztérium képviseletében Kovács Zoltán Zsolt, az Oktatási Minisztérium kabinetigazgatója, az országos hittanolimpia ügyvezető elnöke nagyon lelkesen és lelkesítően, elismeréssel szólt a résztvevő diákokhoz és nevelőikhez.
A szentmisére való ünnepélyes bevonulás után a Márton Szabolcs karnagy által vezetett gyermekszkóla kezdte az éneket, majd László Attila főeseperes-plébános köszöntötte a hittanolimpia résztvevőit a Szent Mihály-templomban, emlékeztetve annak sokszázados történetére, e történet számtalan, szívet-lelket megdobogtató eseményére. Felidézte a templomépítést megálmodó plébánost, a templomépítés támogatására íródott, a pápai udvarból érkezett levelet, amelynek mása ma is látható a bejárat mellett. Emlékeztetett a nehézségekre, a pusztító tűzvészre, földrengésre, toronyomlásra, és a falak által látott számtalan történelmi, egyházi eseményre, köztük a csecsemő Mátyás király keresztelője, országgyűlések, fejedelemválasztások, nem utolsó sorban pedig Márton Áron püspökké szentelése. Felidézte Márton Áronnak a szószékre felkapaszkodó alakját, szavait, amelyeket e templom falai, a kolozsvári hívek hallgathattak egykor. Majd a jelenlevőknek mintegy lelkiismeretvizsgálatul, de biztatásul is szolgáló kérdés szegezett: úgy térnek-e haza, mint akik a szentmisében az oltáron jelenvaló Jézussal valóságosan találkoztak, mint akiknek e találkozás nyomán életük van, bőségben?
Kovács Gergely érsek hasonló gondolatokkal biztatta a diákokat: emlékeztette őket, nemrég ünnepeltük húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét: annak tényét, hogy Jézus él. Húsvét után az apostolok rájöttek: ezután Jézus nélkül semmit se tudnak eredményesen tenni — a kérdés az, mi is találkoztunk-e vele? bennünk is megszületett ez az érzés? A főpásztor kifejtette: meg van arról győződve, hogy akik hittan olimpiára jöttek, azok találkoztak Jézussal. A további kérdés, amit ki-ki feltehet magának: a feltámadással, a Feltámadatottal találkozva vajon semmi sem változik az életünkben? Lehet, hogy nem egyből, hanem csak lassan-lassan. Az apostoloknak is időre volt szüksége, hogy felfedezzék, mire hívta meg őket Jézus. Ez hát a feladat: felfedezni, kit mire hívott meg Jézus, engedni, hogy célt adjon életünknek!
A szentmise és ünnepi áldás után Schuller Hajnal, a házigazda és szervező Báthory-líceum igazgatója vezette az ünnepség további részét, amelyben néhány köszöntő után a nyerteseket is megismerhették a jelen levők. V. osztályostól XII. osztályosig minden korosztály képviseltette magát, a líceumi tagozaton, a világi osztályok mellett teológiai profilúak, minden kategóriának más tanár adta át a nyereményt, a fotók mutatják a legkiválóbban teljesítőket, de mint ahogy többször is elhangzott: a tény, hogy a hitükről tanúságot tettek, vállalták, a többletmunkát, felkészültek a hithez kapcsolódó ismeretekből, elemztek, fogalmaztak, a tanultakat helyesen és kreatívan papírra vetették: ez önmagában eredmény, és bár néha túl sokat hangoztatjuk, hogy nem a nyerés, de a részvétel a fontos, ez így igaz, valamint a nyertesnek a győzelmet, a vesztesnek, a pillanatnyilag alul maradónak pedig a legyőzetést kell megtanulni elegánsan és méltósággal viselni.
A versenyen különböző szempontok szerint különlegeset nyújtók közt különdíjakat is osztottak, maga Kovács Gergely érsek is átnyújtott egy, a teológiai ismeretekben kiválót nyújtó, történetesen kézdivásárhelyi diáklánynak egy díjat. Portálunk két díjat ajánlott fel, egy V-VIII-os, és egy IX-XII-es korcsoportosnak. Talán legkreatívabb díjat a piarista szerzetesek adták: egy diáknak alkalma lesz az április végi budapesti pápalátogatásra a piaristákkal együtt utazni.
Jól megszervezett, jó hangulatú megmérettetés volt az V. országos katolikus hittan olimpia, köszönet a szervezőknek, a felkészítőknek, a résztvevő diákoknak érte! E napokban a fáradságos program mellett is öröm és büszkeség volt katolikusnak lenni, egy közösséget alkotni a sok önzetlen, segítőkész, nagy- és széplelkű emberrel. Istennek legyen hála!
Fotó: Bíró Jolán Ilona, Bodó Márta, Gál László
