Ferenc pápa gondolataival induljunk a szent három nap útján, így legyünk ott a nagycsütörtöki szertartáson.
Nekünk addig van életünk, amíg ő az élet. Ő a Teremtő, míg mi törékeny agyag vagyunk, melyet az ő keze formál. A földből származunk, és szükségünk van az égre, szükségünk van őrá; Istennel feltámadunk majd hamvainkból, de nélküle csak por vagyunk.
…egyedül az Úr az Isten, …ne akarjunk megállni a saját lábunkon, és ne akarjunk betegesen a középpontba kerülni, ne akarjunk osztályelsők lenni, s ne gondoljuk, hogy pusztán a saját képességeinkkel az élet főszereplői lehetünk és átalakíthatjuk a körülöttünk lévő világot. Ez kedvező időszak arra, hogy megtérjünk, hogy elsősorban az önmagunkra való nézésünket változtassuk meg, hogy magunkba nézzünk: mennyi szétszórtság és felszínesség vonja el figyelmünket arról, ami fontos, hányszor összpontosítjuk figyelmünket arra, amihez épp kedvünk van, ami hiányzik, eltávolodva szívünk középpontjától, elfelejtve, hogy magunkhoz öleljük létünk értelmét a világban.
Ha ugyanis visszatérünk annak igazsághoz, akik vagyunk, és felismerjük, hogy önmagunkban nem vagyunk elegendők önmagunknak, akkor ráébredünk, hogy csak kapcsolatokon keresztül létezünk: az eredendő kapcsolaton keresztül az Úrral és a másokkal való mindennapi kapcsolatokon keresztül…. minden önelégültség és elbizakodottság hamis, az egó bálványozása romboló hatású, és a magány fogságába zár bennünket: tükörbe nézve azt képzeljük, hogy tökéletesek vagyunk, azt képzeljük, hogy mi vagyunk a világ közepe.
…személyes életünkben, ahogy az egyház életében nem a külsőségek, az emberi ítéletek és a világ tetszése számítanak; csak Isten tekintete számít, aki a szeretetet és igazságot olvassa ki belőle.
Részletek Ferenc pápa hamvazószerdán elhangzott homíliájából
