Milyen imaformát érzel sajátodnak? − szoktam kérdezni azokat, akik lelki kíséretre vagy lelkigyakorlatra érkeznek. Vannak, akik meglepődve válaszolnak: „Hogyhogy milyen imaformát? Szoktam kötött imákat mondani, szabadon imádkozni, járok szentmisére… Hogy lehetne még imádkozni?”
Bármi indíthat imára
Ma már mosolyogva emlékszem ifjúkorom egyik lelki krízisére, amikor úgy éreztem, nem megy az ima. Hiába próbáltam odafigyelni a szövegre, amit éppen mondtam, folyton elkalandoztam, és szabad imáim is kiürültek, szócsépléssé silányultak, a templomban gyakran unatkoztam… A természetben, versolvasás vagy zenehallgatás közben azonban úgy éreztem, mintha nemcsak önmagamhoz, de Istenhez is közelebb kerülnék. Mintha imádkoznék… Míg aztán rájöttem, hogy mindez ima lehet, ha azzá teszem. Ha Istennel párbeszédbe elegyedem bármi kapcsán: a kő okán, amelybe belebotlottam, a rádióban felcsendülő − még csak nem is keresztény − dal hallatán, egy verset olvasván, egy történettel találkozva, vagy egyszerűen életem eseményeire tudatosan rátekintve. Megtalálni Istent − felvenni vele a kapcsolatot − mindenben: erre tanít Szent Ignác.
Saját üdvösségtörténetem – avagy életem filmje Istennel
Az egyik legmeghatározóbb ignáci ajándék számomra a saját életemmel való imádkozás felfedezése volt. Az, amikor Istennel együtt nézhetek rá életem egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszára, és vele kereshetem benne a csodákat, a teljesebb életre vezető nyomokat, de a csapdákat is, és vele szemlélhetem, az ő gyógyító szeretetébe és irgalmába helyezhetem sebeimet és bűneimet. Vele együtt az, amit talán hullámvasútnak élek meg, üdvösségtörténetté nemesül, heves és könnyen negatívnak minősített érzelmeim pedig üzenethozó látogatókká szelídülnek. Életem „filmjének” így, az ő szemüvegén át visszanézett jelenetei tanítóim lehetnek az önismeret útján és eligazítóim döntéseimben. Ha pedig kapcsolataimmal imádkozom, azokra tekintek rá Isten szemével, akkor megtanulom a Teremtő szemszögéből látni embertársaimat és önmagamat is.
Amivel naponta találkozom, azt nem felejthetem el
Egy másik kedvenc imamódom a mindennapjaink részét képező tárgyakkal való ima: egy kő, egy lépcső, egy gémkapocs, de akár az utcai jelzőlámpa is nagyszerű társaink lehetnek az imában. Isten rajtuk keresztül is üzen, ha odafigyelek. A lényeg csupán az, hogy érdeklődéssel és a Lélekre nyitottan szemléljem a megszokottat, a banálisat is, és beszélgessek róla Istennel, engedjem, hogy ily módon is megszólítson, és akár a legjelentéktelenebbnek, legprofánabbnak tűnő tárgyakat is új fénybe helyezze. Ami pedig ezekben a legjobb, az az, hogy nap mint nap szemem elé kerülnek és emlékeztetnek arra, amit az imában megéltem, felismertem.
Néha egy pillantás vagy egy lélegzetvétel is elég
Olykor − és a liturgikus szempontból kiemelt időszakokban különösen is − elhatározzuk, hogy a szokásosnál több időt szánunk az imára. Aztán felpörögnek az események, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy messze elhatározásaink mögött maradtunk. Ilyenkor átadhatjuk magunkat a csalódásunknak, netán a bűntudatunknak. Ami igazán segíthet egy-egy zsúfolt napon: ha fenntartjuk „a szemkontaktust a jó Istennel”, ha olykor tudatosan az égre emeljük a tekintetünket, ha észrevesszük szeretetének csodáit egy mosolyban, egy napsugárban, egy szál virágban, egy illatozó péksüteményben, egy korty zamatos kávéban, ha olykor egy mélyet lélegzünk, és engedjük, hogy az Lélek(zet)-vétellé váljék bennünk, ha egy röpke fohászt vagy zsoltársort megismétlünk, vagy egyszerűen megszólítjuk Istent. Így az istenkapcsolat átszövi a legzsúfoltabb napunkat is, és megízlelünk valamit „a szüntelen imádságból”.
Íme csupán néhány, talán túl egyszerűnek tűnő lehetőség Istennel való kapcsolatunk ápolására, amelyek helyet kaphatnak megszokott imamódjaink között.
Ezen a héten időt szakíthatunk arra, hogy:
- legalább egyszer az életünkkel (egy napunkkal, egy hosszabb időszakkal vagy akár egész életutunkkal) imádkozzunk,
- kipróbáljuk azt, hogy egy olyan tárgyat emeljünk be imánkba, amellyel minden nap dolgunk van,
- gyakoroljuk „a pillanatig tartó imádság” bármely formáját.
