Van egy szavam számodra…

Általános iskolákba látogatnak március során a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum (GMGK) elöljárói néhány diák kíséretében, hogy a kántoriskolaként ismert líceumot népszerűsítsék a diákok körében. Kovács József spirituális írását olvashatják.

Egy éve annak, hogy kézdivásárhelyi segédlelkészként a gyulafehérvári kisszemináriumba hívtak lelkigyakorlatot tartani. Nagyböjti időszak volt, a lelkigyakorlat mottójául a következő mondatot választottam: „Az élet úgy szép, ha másokért van, ha valamiért tudunk igazán lelkesedni és ha életünket elajándékozzuk!”

Üzenetként próbáltam mindezt továbbadni, hiszen papi életem ebből forrásozik, és nagyon fontosnak tartom mindezt. A lelkigyakorlatot követően pozitív tapasztalattal távoztam. Ezen tapasztalatomat gazdagította, hogy azóta a diákokat jobban is megismerhettem, hiszen Isten különleges kegyelméből az ősztől ebbe az iskolába vezette lépteimet, Kovács Gergely érsek a diákok lelkivezetését bízta rám.

A diákokat látva és hallgatva olykor magamra ismerek bennük, illetve valóságosan látva a világ irányát, melynek keréknyomába erőteljesen beilleszkedett, azért vagyok hálás, hogy vannak még fiatalok, akik különböző megérzések, belső késztetések vagy épp környezetük hatására kérdéseikre válaszokat keresnek. Őseink tartják, hogy emberré az élet és az iskola nevel, személy szerint örömmel tölt el, hogy vannak, akik ezt az iskolát választják eszközül, hogy jobb emberekké váljanak.

Életünkre egy-egy kerek évfordulón, akár születésnapon ránézünk. Megfogalmazzuk ilyenkor, miért és kikért is vagyunk hálásak, illetve mérleget készítünk, hogy milyen tervekkel indultunk és mit sikerült elérni egykori álmainkból.

Áldottnak mondom magam, mert gyermek- és fiataléveimben a családi fészek melegén túl hiteles papi életekbe tekinthettem be és példájuk láttán a szüleimtől kapott hitemen túl a jó Istennel való kapcsolatom személyes és élő valósággá válhatott. Ha három fogalomban kellene megragadni, hogy mi által ismertem fel, hogy az életem értékes, akkor így jelölném meg: a családom, hiteles életpéldák és az iskola.

Utólag csodálkozom rá és értékelem igazán azt, hogy a jó Isten emberek által vezetett. Vallom, hogy nélkülük nehezebb lett volna felismerni a hivatásomat is, és elgondolkodtam sokszor, hogy másként is történhetett volna.

Ezen soraimmal azokat a szülőket szeretném elérni és azokat a középiskolába készülő nyolcadikos, vagy már középiskolás diákokat célom megszólítani, akik számára fontos, hogy a felnőtté válásban segítsen egy katolikus iskola, egy jó közösség.

A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum, közismert nevén a kántoriskola ebben szolgál eszközül. Az iskolába érkező diákoknak lehetőségük van kántorképzésben részesülni. A lelki programok, a közösségi alkalmak, a mindennapok lehetőséget biztosítanak arra is, hogy felismerjék élethivatásukat.

Iskolánk történetébe visszanézve sok papot és szerzetest látok, akik itt végezték a középiskolájukat. Ez az iskola értékrendje segített felismerni Istentől kapott hivatásukat. Visszanézve, képzett és értékes kántorok mondhatják el, hogy ebben az iskolában jártak. Becsületesen dolgozó, családjukért élő édesapák és különböző élethivatást önmagukban felismerő emberek mondhatják el, hogy a kántoriskola egykori diákjai voltak.

Nemcsak érettségi diplomához segíti közelebb a diákot az iskolánk, hanem az oktatás mellett nevelés is zajlik. Hárman, lelkipásztorokként szívügyünknek tekintjük és közös összefogással azon fáradozunk minden nap, hogy felnövekvő diákjaink felismerjék magukban az értéket. Célunk, hogy jó emberekké váljanak.

Nagyböjt folyamán az igazgató, a prefektus és jelen írás szerzője néhány diákkal közösen szeretnénk eljutni különböző helységek általános iskoláiba, kiemelten a nyolcadikos tanulókat megszólítani. Rövid iskolai ismertetés, személyes találkozás és beszélgetés keretében szándékunk elérhetővé válni.

Március 2-án és 3-án a gyergyói kerületben veszi kezdetét az iskola bemutatása, az azt követő héten az al- és felcsíki kerületekbe megyünk, majd a székelyudvarhelyi kerületben zárul a körút.

Bátorítani szeretnék mindenkit, aki döntés előtt áll, hogy bátran érdeklődjön, keressen és akár látogasson el hozzánk!

Vallom, hogy napjainkban is, mindamellett, hogy a hit Isten ajándéka, oly módon születik a hit, amikor meglátjuk Isten cselekvését életünkben. Isten nem egy elvont távoli valaki, hanem aki ma is él, működik, és emberi életeket alakít.

Néhány diákunk őszintén megfogalmazott írását szeretném a továbbiakban megosztani.

„XI-es diák vagyok. Nyolcadikban döntöttem el, hogy a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumban szeretnék tovább tanulni. Ahogy meglett a vizsga, gondolkodni kezdtem, hogy tényleg ebbe az iskolába szeretnék-e jönni. Nehéz volt, amikor belegondoltam, hogy mennyire messze van az iskola. Sok töprengés után úgy döntöttem, hogy a Segítő Mária-líceumba szeretnék menni. Felvételiztem és izgatottan vártam az eredményt. Huszonnyolc hely volt abban az osztályban, én a felvételi és az abszolváló vizsga alapján a harmincnegyedik helyen voltam. Akkor nem keseredtem el. Arra gondoltam, hogy Istennek terve van velem, és azért nem jutottam be. Így a papírokat elküldtük a GMGK-ba és értesítettek is, hogy felvettek. Szeptemberben, amikor a szüleim felhoztak, nagyon izgatott voltam és féltem is kicsit. Nagyon félelmetesnek tűnt a program, az elöljárók és a nagyobb diákok is. Ahogy lassan belerázódtunk a mindennapi életbe, rájöttem, hogy nincs amitől és akitől félni, nagyon megszerettem az iskolát. 

Ez az iskola másabb, mint bármely iskola. Ebben az iskolában emberré nevelnek minket. Nagyon sokat segít a közösség. Aki ide jön, megtanul közösségben élni és a mindennapi program segít abban, hogy rendszerezzük a szabadidőnket.

Az iskolában Kovács József spirituálissal (ahogy az iskolában becézzük: spiri atyával) akármikor lehet beszélgetni, ha valami nyomja a szívünket, vagy ha tanácsra szorulunk. Meg lehet vele beszélni bármit, és azt magában tartja, az csak a két fél között marad.

A bentlakásban Pasca Szilárd prefektus (prefi atya) a nevelésben segít. Más bentlakásban nevelő van, nekünk a prefi atya van itt. Az iskolában pedig Farkas Ervin igazgató nevel minket. A prefektus és az igazgató a fegyelmi elöljáróink. A lelki elöljárónk a spiri atya.

Az iskolában lehetőség van zenét tanulni. Schneider Arnold tanár úr tanít minket orgonálni, vezényelni, felkészít minket a kántorvizsgára. Nagyon sokat segít gyakorolni a diákoknak, szabadidőben is nagyon szívesen jön és segít gyakorolni.

Személyes tapasztalatom szerint a pontos program megtanít, hogy ne késsünk. Emellett az iskola megtanított használni a pénzt, azt nem szabad pazarolni, hanem be kell szépen osztani.

A sok program mellett a hétvégén mi takarítunk. Bár van az iskolában takarítónő, de mi is kivesszük a részünket a takarításból. Vasárnap pedig a székesegyházban szkólázunk (4-6 személy vezeti az éneklést).

Mivel a spiri atyának is és a prefi atyának is van plébániája, velük lehet menni vasárnap Alvincre és Kudzsirra, vagy Abrudbányára és Verespatakra, ministrálni vagy kántorizálni. Az a kihívás benne, hogy mivel szórvány vidék, románul kell olvasni vagy énekelni. Aki ki szeretné magát kipróbálni, a spiri vagy prefi atya szívesen elviszi.

Nekem ez az iskola nagyon tetszik, szeretem. Sok apró dolog van, ami széppé tudja tenni. Amióta itt járok, fejlődést vettem magamon észre, mind tanulmányi, mind erkölcsi téren. Az iskola messze van a szülőfalumtól és néha honvágyam is van, de itt vagyunk egymásnak, és vigasztaljuk egymást. Sok közös élményünk van. Vakációkban utazunk haza, és néha hosszú hétvégén.

Számomra nem kihívás ennyi ideig távol lenni otthontól, és szerintem könnyeb megtanulni most elszakadni az otthontól, mint később. Nem bántam meg, hogy ide jöttem, és hálát adok Istennek, hogy ide kerültem. Örülök, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek.”

„Számomra ez az iskola a lelki feltöltődést, a szeretetet jelenti. Ugyan messze van az otthonomtól, fárasztó olykor az utazás, de ha itt vagyok, akkor tudom, hogy jó helyre jöttem, jó helyen vagyok! Isten közelségének megtapasztalása fontos számomra, és itt ezt meg is kapom!”

„Számomra ez az iskola nagyon sokat jelent. V–VIII. osztályban nagyon szerettem volna ebbe az iskolába jönni. A sikeres felvételi után nagyon hálás voltam a jó Istennek! A tervem továbbra is az, hogy Isten segítségével a tanulmányaimat a nagyszemináriumban szeretném folytatni!”

Kovács József