A temesvári egyházmegyében a tavaly szeptemberben meghirdetett pasztorális évnek már mintegy fele eltelt. Ugyanakkor, tematikájukat tekintve, az ezt megelőző, illetve az ezt követő esztendő egységet alkot, mivel a programok központi témáját tavaly a Szentírás, idén a diakónia, jövőre pedig a misszió képezte/képezi. Az idei és a jövő esztendő tematikája különösen is kiegészíti egymást, hiszen a diakóniát, a szeretetszolgálatot küldetésként is megélhetik az emberek, ahogyan a misszió is válhat szolgálattá. A programokról Pál József Csaba megyés püspököt kérdeztük.
Püspök úr, hogyan értékeli az elmúlt esztendő tevékenységeit?
Igazából négy fontos területet említenék az elmúlt évvel kapcsolatban. Kezdem akár sorrendben is. Tavaly májusban Máriaradnán nagyon szép találkozót szerveztünk a bérmálkozók számára, amelyen az egyházmegyéből körülbelül hatszáz fiatal vett részt. Itt jegyzem meg, hogy különösen szépek voltak a bérmálások is. Jó volt találkozni ezekkel a fiatalokkal, egyrészt a radnai találkozón, másrészt a felkészítőkön, és látni azt, hogy van bennük lelkesedés, hogy tovább szeretnének járni ezen az úton. Szép élményt jelentettek a fiatalok számára az adventi gyertyagyújtások is. Idén először volt adventi gyertyagyújtás Temesváron a temesi főesperesség fiataljai számára. Eddig csak Krassó-Szörény megyében szerveztek ilyen találkozót, néhány évvel ezelőtt pedig elkezdték Arad megyében is, úgyhogy tavaly ez is újdonságnak számított.
Egy másik újdonság, szintén a fiatalok tevékenységéből, hogy tavaly januárban, sokéves kihagyás után, először volt ifjúsági ökumenikus est, amelyet elejétől a végéig ők vezettek, a papok és a püspökök csak az áldást adták a végén.
A másik fontos terület a családpasztoráció. Itt kiemelhetem az immár több éve megrendezésre kerülő házasság hete rendezvénysorozatot, amely egyházmegyénkben sok-sok színes programmal zajlott. Ehhez adódott tavaly júniusban a családok római világtalálkozója, amelyre nemcsak a mi egyházmegyénkből, hanem természetesen az egész országból utaztak családok, és én személyesen is részt vettem. Ugyanakkor nagyon szép volt az a találkozó is, amit a rómaival egyidőben Máriaradnán szerveztek, és az egyházmegye egész területéről mintegy négyszázan érkeztek résztvevők. A családok vállalták azt is, hogy a rendezvény előtt elmennek egy-egy plébániára és magukkal viszik azt a képet, amely ennek a rendezvénynek a meghívójaként szerepelt. Fontosnak látom a fiatalokkal való foglalkozást, de a családokkal való foglalkozás talán még fontosabb, mert a gyermekek a családban szívják magukba mindazokat az értékeket, amelyeket később fiatalként magukkal visznek az életben vagy akár a későbbi családalapításkor is.
Májusban lezártuk a szinodális folyamat egyházmegyei szakaszát. A szinodális folyamatban háromféle módon vettek részt a plébániák és a hívek. Volt, aki nem értette, és talán a mai napig sem érti ennek a fontosságát. Volt, aki megértette, de úgy gondolta, hogy a találkozókon megbeszélik és megválaszolják a kérdéseket, kitöltik a kérdőívet, és ezzel befejeződött. Van továbbá egy réteg a plébániák, a hívek és a papok között, akik folytatni akarják a szinodális utat. Ezekből a találkozókból néhány bibliakör született, ahol keresik Krisztus fényét az egyházmegyénk, a plébánia és a saját életük számára. Ezeket én nagyon reményteljeseknek látom, mert növekedhetnek. Úgy gondolom, hogy nagyon „veszélyes” a Bibliával foglalkozni, mert esetleg megtéréshez vezethet! Befejeződött a felnőttképző tanfolyam, ami három évig tartott és kilencven személy vett rajta részt. Végül hatvanketten vizsgáztak is. Elsősorban nem oltár körüli szolgálatra készítettük fel őket, hanem arra, hogy Krisztus tanítványai legyenek, majd két és fél év után, amikor már ebben jártasságot szereztek, akkor eldönthették, megbeszélhették azzal, akinek tanítványai lettek, vagyis Jézussal, hogy milyen területen szeretnének tevékenykedni. Így történt, hogy idén január 28-án tizenhatan akolitusok lettek, huszonketten preorátorok, vagyis előimádkozók, tizenheten csoportvezetők, heten pedig konkrét tevékenységekre kaptak megbízatást az egyházmegye központjából, a püspöktől.
Az elmúlt esztendő szép eseménye volt a hamvazószerdát követő szombaton a püspökség alkalmazottainak és családjuknak szervezett lelkinap. Mivel a család évében voltunk, ezt ily módon is ki tudtuk használni. Tavaly ősszel, novemberben, ugyancsak a püspökség alkalmazottaival kirándultunk Nagyváradra, tapasztalatcserére az ottani alkalmazottakkal. Azt megelőzően, szeptemberben a különféle pasztorációs irodák munkatársaival és a rétegpasztoráció felelőseivel a váci egyházmegyébe látogattunk el, szintén tapasztalatcsere céljából. Az utazás alatt, az autóbuszban mindenki lehetőséget kapott arra, hogy visszatekintsen az eltelt pasztorális évre, megfogalmazhatta véleményét, elmondhatta, mit talált pozitívnak, illetve mi az, amin változtatni szeretne. A látogatás utolsó napján az egyes irodák és csoportok külön-külön megbeszélték az idei évre tervezett programot, vagyis körvonalazódott az erre az évre vonatkozó pasztorális terv.
Egyházmegyénk Caritas szervezete az elmúlt évben különösen is sokat dolgozott, főleg az ukrán menekültek megsegítésébe kapcsolódott be. Mi, püspökök is összegyűltünk, Szatmáron tanácskoztunk. Több gyűjtést szerveztünk, és a Caritas munkatársai is nagyon sokat tettek a menekültekért.
Az elmúlt esztendőben elhunyt négy papunk, egy pedig két év után visszatért a ferences rendbe. Helyébe meghatározott időre érkezett egy másik pap, ami örömmel tölt el minket. Tavaly három akolitust avattunk, egy diakónust szenteltünk, hozzájuk csatlakozott január 28-án a tizenhat akolitus. Érkezett négy nővér is az egyházmegyébe, kettő a schönstatti Mária-nővérek temesvári közösségi házába, ketten pedig a Gondviselés nővérei kongregációból Resicabányára. Mivel a romániai Püspöki Konferencia keretében a családpasztorációs bizottság elnöke vagyok, örömömre szolgál, hogy elkészült az országos családpasztorációs honlap, a profamilia.ro, először román nyelven, majd az elmúlt év végén, a Szent Család ünnepe alkalmából elérhetővé vált a magyar változat is. Érdemes követni, sok újdonságot tartalmaz, állandóan frissül.
Milyen pasztorális programokra kerül sor az idei évben?
Az idei esztendő sajátossága, hogy Temesvár az egyik európai kulturális főváros lett, a napokban volt az ünnepélyes megnyitó. Mindjárt az elején, amikor ez szóba került, többen is mondták, hogy ebből az alkalomból megnyitjuk a szép templomainkat. Természetesen megnyitjuk, örvendünk ennek a lehetőségnek, ugyanakkor arra is gondoltunk, hogy nemcsak a kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt élt emberek hitéről kell beszélnünk, akik ezeket a nagyszerű templomokat felépítették, hanem a most élő emberek hitéről is. Ezért tavaly januárban elkezdtünk két jelentős, nagyszabású programot szervezni. Az egyik május 1-7. között egy ifjúsági fesztivál, és jellegzetessége, hogy ökumenikus. Hét vallásfelekezet fiataljai szervezik ezt közösen, dolgoznak rajta együtt. A programok között lesz imadélután körmenettel, a templomok felkeresésével, zene, koncertek, kerekasztal beszélgetések, békekocka felállítása, különböző előadókat hívtunk meg. Mindet a fiatalok ötletelték ki, ők viszik előre ezeket a programokat. Emellett az is nagyon szép, hogy a fiatalok megerősödtek abban, ami Temesvár sajátossága: hogy itt több nemzetiség, több vallásfelekezet él együtt, és megpróbálunk egységben, egymást tisztelve, megbecsülve, egymást segítve dolgozni. Ehhez imát is kérek.
Lesz egy másik ökumenikus program is, egy szimpózium május 4-9. között felnőtteknek, amelyen részt veszünk. Július 29 – augusztus 3. között kerül sor az európai plébániák kollokviumára, amikor mintegy százötven személy érkezik külföldről, és kis csoportokban felkeresik a különféle felekezetek plébániáit. Lesz közöttük ifjúsági csoport is. Ugyancsak a kulturális fővároshoz kapcsolódik november 16-18. között az Együtt Európáért hálózat idei éves találkozója, amelyre külföldről is nagyon sokan érkeznek. Az Együtt Európáért szervezet különféle felekezetek különböző mozgalmait fogja össze azzal a céllal, hogy kifejezésre juttassa és megerősítse Európa lelkét. Ne csak politikai egység, Európai Uniós egység legyen, hanem a lelki értékek egymással való megosztása is. Egy másik kiemelkedő program a lisszaboni ifjúsági világtalálkozó, amelyen az egyházmegyéből mintegy negyven fiatal vesz részt.
Kicsit átrendeztük a főesperességek találkozóit is, kevesebb esperességi és több főesperességi találkozó lesz. Február elején egyet már meg is tartottunk, amelyen az egyházmegye papsága és a megszentelt élet intézményeinek tagjai vettek részt. Ezen kívül lesz még három: áprilisban, júniusban és decemberben, amikor a szentatya vagy valamelyik dikasztérium egy-egy dokumentumát fogjuk feldolgozni. Ilyen például az Evangelii gaudium vagy a házassági katekumenátus. Mindezt azért, hogy még inkább egységben legyünk azzal, amit a szentatya javasol, továbbá keressük annak a módját, hogy ezekből mit lehet gyakorlatba ültetni itt nálunk.
Körvonalazódnak további tervek is?
Inkább reményeink vannak. Például bízunk benne, hogy április 22-én fel tudjuk szentelni a felújított Szent György-székesegyházat, továbbá június 24-én három állandó diakónust szentelhetünk, július 1-jén pedig egy papszentelést is ünnepelhetünk. Remélhetőleg az új temesvár-újkissodai plébániaépületet is fel tudjuk szentelni. Szeretnénk elkezdeni a Marienheim ifjúsági ház melletti templom felépítését is, egyelőre a tervrajzok elkészítése és az engedélyek megszerzése folyik. A szalvatoriánus kolostor egy részét is szeretnénk bentlakássá alakítani az egyetemisták számára, itt is a különböző engedélyekre várunk. Fontos, hogy mindannyian annak a fényében tevékenykedjünk, amiért Jézus megalapította az egyházat: hogy hirdessük az evangéliumot, hogy az evangélium megújítson, közösséggé formáljon, és ne egy magába zárkózott közösség legyünk, hanem megnyíljunk kifelé, missziós lelkülettel, és így próbáljuk a Krisztus által hirdetett keresztény életet mások számára is megmutatni. Ebben a szellemben fogjuk október 5-7. között a lelkipásztori napokat is megszervezni a temesvári Kolping házban, hogy egy kicsit jobban elgondolkozzunk azon, mit is jelent a Jézus által hozott örömhírt befogadni, engedni, hogy ez az örömhír átalakítson minket, átalakítsa közösségeinket. Ebben az évben, szeptemberig a diakóniát, vagyis a szolgálatot próbáljuk megélni, majd szeptembertől a misszió lesz a pasztorális év témája. Ilyen értelemben akarjuk gyakorolni a szolgálatot, szolgálni az emberek Krisztusban való örömét, mert mi tőle reméljük az igazi örömet, az igazi kiteljesedést. Ha benne megújultunk, akkor a misszió már következmény lesz.
A temesvári püspökség sajtóirodája
