El-elhangzik egyes irodalmi műveink olvasásakor, de akár meséink, dalaink kapcsán is, hogy elég borúlátó hangulatúak. Sokszor mondják, mondjuk: sírva vigad a magyar. Nem elemezzük a ,,néplelket”, bár kétségtelen, hogy egy-egy nép körében divatos, sokat hangoztatott mondások, nézetek bizony befolyásolnak. Mint ahogy a gyermeket már egészen kicsiny korában formálja, amit hall, ha indulatos, agresszív szavakat, mondatokat, maga is ilyenné alakul, ha nyugalom, szeretet, kiszámíthatóság veszi körül, maga is nagyobb biztonságban érzi magát és a világot is kevésbé fenyegetőnek látja. Ezért nem mindegy, milyen gyermekmondókákat, dalokat tanul, és milyen meséken nő fel. Mindezek alakítják a világlátását, és segítenek a majdani éles, nehéz helyzeteket jól megoldani. Erről osztja meg gondolatait egy külföldön tanító erdélyi származású pedagógus.
A minap hallottam egy viccet, amely arról szólt, hogy egy külföldre kivándorolt család gyereke égő csigaházat, fül- és faroknélküli bocit, vak varjút rajzol az óvodában, ezért az óvónő pszichológushoz küldené a kicsit. A szülők nevetnek az eseten, és elmagyarázzák, hogy a gyerek csak ismert magyar gyerekdalokat fogalmazott meg rajzban. Az óvónő kérdésére, hogy énekelnek-e a magyar gyerekek pozitív és vidám dalokat is, a szülők kapásból belekezdenek a vidámabb kezdetű „Süss fel Nap, fényes Nap” kezdetű dalba, ám befejezni inkább nem akarják, mert a dal vége már nem vidám.
A vicc groteszksége elgondolkodtatott. Keresgélni kezdtem az emlékezetemben vidámabb magyar gyerekdalok után, és rájöttem, hogy elég kevés pozitív, vagy építő tartalmú magyar gyereknépdalt ismerek. Pl. a „Megfogtam egy szúnyogot”, „Száraz tónak nedves partján” stb. gyerekdalok szövege vicces, ám ugyanakkor ijesztő is egyben még egy felnőtt számára is. Feltettem magamban a kérdést, hogy vajon hogyan befolyják ezek a dalok a gyerekek érzésvilágát és fantáziáját? A gyerekdalok ugyanolyan mélyre hatnak-e, mint a népmesék?
A gyerekek egy szövegnek csak szószerinti, elsődleges jelentését látják, hallják, értik, ezért az agresszív tartalmú dalok mennyire rombolnak, vagy építenek? Ugyanúgy az életre készítenek fel, mint a népmesék? A száz-kétszáz, vagy több száz évvel ezelőtt született gyerekdalok az akkori nevelés, környezet és élet fontosabb mozzanataira reflektálnak, tartalmuk az akkori gyerekeknek vagy felnőtteknek szolgáltak útmutatóul. Mennyire hasonlítható össze egy száz-kétszáz évvel ezelőtt élt gyerek környezete, helyzete, neveltetése a mai gyerekekével?
Egy németországi óvodában óvónősködve rengeteg német gyerekdalt ismerek. Érdekes módon egyiknek a szövege sem annyira félelmetes vagy pesszimista, mint a magyar gyerekdaloké. Véletlen lenne csupán, vagy csak én nem ismerek negatív tartalmú német dalokat? Kíváncsiságból megkérdeztem német kolléganőimet, ám ők sem találtak olyan brutálisabb tartalmú dalt, melyet ma is énekelnek vagy tanítanak a gyerekeknek. Valószínűleg itt, Németországban is léteztek negatív konnotációjú gyerekdalok, ám nem maradtak fenn a köztudatban. Ez talán azzal magyarázható, hogy ma már jobban odafigyelnek a gyerekek lelkivilágára, félelmeire, és arra, hogy mi veszi körül őket.
A német gyerekdalok többsége az állatvilág és természet szépségeiről szól, de sok az ünnephez köthető dal is, mint pl. a Szent Márton-napi, karácsonyi vagy karneváli. Azt tapasztaltam, hogy míg a magyar köztudatban fennmaradtak, a német kollektív tudatból, emlékezetből a legtöbb olyan gyerekdalt törölték, amely agresszív cselekedetről, félelemkeltő alakokról, tettekről, tárgyakról szól.
Ám ha ezt tették a népi gyerekdalokkal, miért nem tették ugyanezt pl. a Grimm-, Hoffmann-, Andersen-mesékkel? Megannyi kérdés, amelyeknek megválaszolásához nem elég az empirikus tapasztalat; e válaszokhoz behatóbb vizsgálatra, kutatásra lenne szükség.
Pecks Deák Klaudia
