† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és „ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Mt 5,1–12a
A mai evangélium fő kérdése: mi adja számodra a boldogságot? Az egész ember életét egy mély keresés jellemzi, ahogyan próbál rátalálni arra a forrásra, amely kielégíti vágyát, hogy egységet tapasztaljon Istennel, önmagával és környezetével. Mivel ez ennyire fontos vágyunk, emiatt rendesen meg is szenvedtet minket. Vágyunk a boldogságra. Amikor kiszolgáltatottak vagyunk: szűkölködünk, sírunk, szomorúak vagyunk, még inkább megtapasztaljuk annak szükségét, hogy hiányunkat, a bennünk kiáltó ürességet betöltsük. A mai evangélium arra emlékeztet, hogy amikor az emberi élet határhelyzeteivel találkozunk, ne féljünk, hanem merjük bizalmunkat még inkább Istenbe vetni, és a szükség tapasztalását éljük meg úgy, mint az Isten felé megnyílás lehetőségét.
Annyira ingatag, ha a boldogságunkat ahhoz kötjük, hogy értékelnek-e minket, megfelelünk-e másoknak. Mennyire tud fájni, ha ezektől a forrásoktól nem kapunk visszaigazolást, és mennyire frusztráló, ha abba fektetjük az energiánkat, hogy szeressenek, de közben nem kapjuk meg a várva várt megerősítést. A mai evangélium erre azt mondja: óvakodj! Az emberi kapcsolatok dinamikájához hozzátartozik a hullámzás: a krízisek vagy a meghittség magaslatai – ezek viszont törékenyek, nem tudjuk kontrollálni. Valóban ki akarod tenni magadat annak, hogy hangulatod, szeretettapasztalatod attól függjön, hogy mások hogyan jeleznek vissza? A boldogságmondások meghívása egyértelműen az, hogy az emberi megerősítések helyett helyezzük bizalmunkat az Istenbe, aki állandó, aki mindig jelen van, akire lehet támaszkodni. Milyen jó lenne annak szabadságára rátalálni, hogy bátran és szelíden tegyek Isten ügyéért, akkor is, ha momentán ellenszéllel, egyes emberek rosszallásával találkozom. Milyen jó lenne csak azzal betelni, hogy Isten küld és szeret, és ha nem függnék annyira másoktól. Így másokat is fel tudnék szabadítani, és nem azt érzékelnék, hogy csüngni akarok rajtuk, hanem szabadon szeretem őket. Nem kellene játszmákba bonyolódnom, hanem szabadon és Istennel együtt tudnám élni az életemet – a nehézségekkel és az örömökkel együtt, de szabadon!
A héten imádkozhatunk a szabadságért, és azért, hogy megerősödjünk istenkapcsolatunkban. Kérhetjük azt a kegyelmet, hogy Isten éreztesse meg velünk áldó és szerető tekintetét, hogy emberi létünk egyre inkább benne gyökerezhessen, és egyre inkább az adjon erőt számunkra, hogy Isten vigasztal és betölti szívünk legmélyebb vágyódását.
András Csaba SJ
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/5-ös számában.
