† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12–23
A mai evangéliumban Máté tényszerűen beszél Jézus küldetéséről. Máté számára fontos, hogy Jézus útját olyan kontextusban mutassa be, hogy általa teljesül mindaz, amit az Ószövetségben a próféták – jelen esetben Izajás próféta – megjövendöltek. Zabulon és Neftali vidéke volt az, amit az asszírok a Kr. e. 8. században először leigáztak, és ahonnan zsidókat elhurcoltak, pogányokat betelepítettek. Ez a föld, amely a sötétség és a fájdalmas emlékek helye volt, Jézus által a fény és a világosság terévé válik. Jézus igehirdetése már a kezdetektől nemcsak a zsidókhoz, hanem a pogányokhoz, vagyis az egész emberiséghez szólt. Máté minden pszichológiai adaléktól mentesen írja le, hogy Jézus tanít, hirdeti, hogy elközelgett a mennyek országa, tanítványokat hív, gyógyít. Jézus teszi a dolgát, azt, amit az Atya rábíz.
Megnyerő, ahogyan Jézus egyszerűen végzi a feladatait, higgadtan, odaadással és fegyelmezetten. Tudja, mi a dolga, és élete arról szól, hogy az Isten felé fordulást hirdesse és az ő gyógyító erejét közvetítse mások számára. Egy beteljesült, értelmes élet. Rendet, összeszedettséget, céltudatosságot, mások felé fordulást, szeretetet sugároz. A mi életünk gyakran bonyolulttá válik, amikor túlságosan elkezdünk magunk körül forogni, védekezünk, magunk akarjuk bebiztosítani az elismerést, a szeretetet, az elfogadást. Ezzel szemben Jézus eljárásmódjában nagyon egyszerű. Szent Ignác azt írja, hogy mindenki annyira halad előre a lelki dolgokban, amennyire kivetkőzik az önszeretetből, az önakaratból és az önérdekből. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok célja az élet rendezése, azért, hogy szabadabbá váljunk arra, amire teremtve vagyunk: Isten dicsőítésére, tiszteletére és szolgálatára. A benső munkának, önmagunk megismerésének célja a szabadság, hogy egyre inkább fel tudjunk szabadulni az Isten akarata szerinti értelmes életre. Ha rátalálunk az Atya akaratára, és azt tesszük, amire igazán küldve vagyunk, az boldoggá és teljessé tesz minket.
A jövő héten kérhetem Istentől a szabadság kegyelmét, hogy észre tudjam venni: mi az én feladatom, aminek odaszentelhetem magam. Kitűzhetek magam elé egy káros dolgot, amitől szabaddá szeretnék válni: ami leköti a figyelmemet, magamba zár, és amiben fejlődni szeretnék. Kérhetem Istent, mutassa meg, mire akar felszabadítani. Vele együtt választhatok egy feladatot, ahol szeretnék egyszerűen, az elismerés, visszajelzés vágya nélkül tevékenykedni Isten országának előmozdítása érdekében.
András Csaba SJ
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/4-es számában.
