† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben:
Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29–34
Keresztelő János mélyen az imádság embere. Tisztán tartja a szívét, hogy felismerje, merre hívja az Isten. A pusztában él. Figyelme egyrészt befelé irányul: szoros, meghitt kapcsolatot ápol az Atyával. Másrészt tekintete kifelé is irányul: az Istennel megélt odaadott, szeretetteljes, bensőséges viszonynak az erejét, ajándékait az emberek felé közvetíti. Hiteles, sugárzó egyéniség. Imádságában az Isten megmutatja neki, hogy Isten Fiára – mint egy galamb – le fog szállni a Lélek, és erről fogja felismerni őt. Isten nem mondja meg, hogy ki ő, csak jelet mutat Jánosnak. János kétszer is megismétli, hogy nem ismerte Jézust, viszont nagy éberséggel kereste a jeleket, melyekben felismerheti a Megváltót.
János arra tanít minket, hogy Isten jeleit akkor tudjuk igazán felismerni, ha mély kapcsolatot ápolunk vele. Az imában figyelmünk letisztul a zavaró tényezőktől, amelyek gyakran szétszórnak minket, és segít a tekintetünket kitisztítani, hogy az életben egyre inkább felismerjük Isten jeleit. Meg tudok állni a csendben? Engedem, hogy Isten jelenlétében helyükre találjanak életem darabjai? Engedem, hogy átjárjanak az Írás szavai, a rózsafüzér vagy egyéb kötött imák meditatív ismétlése, a szemlélődő ima egyszerűsége, és megtisztítsák, megnyissák lelkemet Isten felé? János elvonul a pusztába, és átjárja őt a Lélek, és az Isten megtisztító, életadó erejének eszközévé válik. Az imádság, szívének tisztasága által érzékennyé válik az iránt, ahogyan Isten kinyilvánítja magát a világban.
Jánosnak nincs kiforrott teológiája. Nem mondja meg, hogy Isten ilyen vagy olyan. Nem hoz létre Istenről képeket, nem szorítja Isten működését keretek közé. Azt mondja, hogy nem ismerte, ezzel együtt vágyik megismerni őt. Milyen jó lenne nekünk is közben kimondani, hogy nem látjuk át Isten működését, nincsenek kész válaszaink mindenre. A pap, a keresztény hívő nem tud minden Istennel kapcsolatos kérdésre válaszolni, ha Jánosként nyitott akar maradni arra a minden képzeletet felülmúló módra, ahogyan Isten cselekszik. A mi feladatunk talán csak annyi, hogy meg tudjunk maradni az imában, meghitt kapcsolatban éljünk Istennel, aki nyitottá tesz majd arra, hogy felismerjük a jeleit, és érezzük, merre kell mennünk, mire szeretne meghívni minket. Jövő héten felajánlhatok a napomból pár percet az imára, amikor Istennel együtt lehetek, és amelyben kérhetem, hogy tegyen nyitottá és készségessé akaratának meghallására és az ő követésére.
András Csaba SJ
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/3-as számában.
