Szent Bonaventúra gondolata az ember legfontosabb méltóságáról, arról, hogy nemcsak lábnyoma az Alkotónak, hanem képét viseli.
Fontold meg, lelkem, hogy milyen méltóságot nyertél a természettől. Ez véleményem szerint abban áll, hogy természettől fogva a legszentebb Szentháromság képe díszít. Ezért mondja Szent Anzelm a Proslogiumban: „Hálatelt szívvel ismerem el, Uram, hogy képedre teremtettél, hogy ennél fogva reád emlékezzem, rólad gondolkozzam, és téged szeresselek” (Med. de cogn. hum. i. h.).
Szent Bernát pedig az Elmélkedésekben így ír: „A belső embert tekintve három képességet találok magamban, mellyel eszembe idéztem, szemlélhetem és kívánhatom az Istent: az emlékezet, az értelem és az akarat”. Ha ugyanis eszembe jut az Isten, gyönyörködöm benne, „mert emlékezete édesebb, mint a bor” (Én. ó. 1. 3). Mikor értelmem megismeri, belátom, mennyire fölfoghatatlan, hiszen ő a kezdet és a vég; szemlélem, mennyire kívánatos angyalai szemében, akik látni kívánják, mily gyönyörűséges összes szentjeiben, akik szüntelenül benne örvendeznek; „mennyire csodálatos valamennyi teremtményben, amelyeket hatalmával megteremtett, bölcsességével kormányoz és kegyességével gyarapít” (Medit. piis. i. h.). Mihelyt belátom ezeket az igazságokat, kívánkozom az Isten után, akit „míg akaratommal szeretek, életemmel mintázok” (De Caritate c. 18, n. 61 – Szent Bernátnak tulajdonítják).
Ismerd el, tehát, lelkem, hogy csodálatos és fölmérhetetlen méltóságot kölcsönöz neked az a körülmény, hogy te nemcsak lábnyoma vagy az Alkotónak — mint a többi teremtmény –, hanem képét is magadon viseled; ez pedig csak az értelmes lényeknek jutott osztályrészül. Dicsérd hát te is, lelkem, az Urat, dicsérd, Sion, Istenedet (Zsolt. 147. 12 – Szent Bonaventúra szerint minden teremtmény árnyéka és nyoma a Teremtőnek, az értelmes lények pedig ezen fölül még képmásai is a Szentháromságnak: értelmük, akaratuk és emlékezetük révén. V. ö. P. Jean de Dieu i. m. 127).
„Ébredj tudatára ujjongó hálával és örvendezéssel, hogy Isten képét tükrözöd, hasonlatosságában díszelegsz, értelmes és az örök boldogságra rendelt teremtmény vagy” (Szent Bern. Med. de cogn. hum. c. 3, n. 7).
Forrás: Szent Bonaventúra: Beszélgetek a lelkemmel (Soliloquium – De quatuor mentalibus exercitiis)
