Azt kövesd, lelkem, amit Szent Bernát tolmácsolt Jenő pápának: „Vizsgálódásaid önmagad megismerésével kezdődjenek, mert félő, hogy ha magadat elhanyagolod, többi tudományod magától füstbe megy. Sokan vannak ugyanis, akik bár sokat tudnak, de önmagukról mitsem tudnak; míg másokon van szemük, önmagukról megfeledkeznek.
Hogy Istent a külvilágban megkeressék, saját lelkükkel nem törődnek, pedig ott lakik az Isten. Tehát a külvilágból bensőmbe fordulok, a mélységből a magasságokba emelkedem, hogy megismerhessem: honnan jövök, hová megyek, honnan eredtem és mi vagyok. Ilyenformán a magam megismerése rávezet Isten megismerésére is” (Szent Bern. De Consid. 11. c. 3, n. 6 és Medit. piis. c. 1. n. 1).
„Az önismeret a bölcseletnek nagyon jelentős fejezete” (In Matth, hom. 25. n. 4), – mondja Aranyszájú Szent János. Szent Ambrus pedig így folytatja: „Ismerd meg, mit érsz, vizsgáld meg magadat mindennap és figyeld meg, mi szállja meg lelkedet a képzelet szárnyain, és mi hagyja el szívedet beszéd formájában” (In Hexaem. Lib. IV. c. 8, n. 50). „Vizsgáld meg tehát magadat minden nap, tartsd számon pontosan, mennyit haladtál előre, mennyit hátra? Milyen szokásaid vannak, milyen az érzületed, mennyi a hasonlatosság, illetve eltérés közted és az Isten között, mennyit közeledtél hozzá, illetve mennyit távolodtál tőle?
Sose feledd el, hogy sokkal dicséretesebb, méltóbb és üdvösebb, ha önismeretre teszel szert, mintha ezzel nem törődve a csillagok pályáját, a növények gyógyító erejét, az emberi test szerkezetét vagy az állatok természetét tanulmányozod és ismersz minden földi és égi teremtményt. Szállj tehát magadba, ha nem is állandóan, legalább időnként. Kormányozd érzéseidet, irányítsd cselekedeteidet és javítsd meg lépteidet (Szent Bern. Med. de cogn. hum. c. 1, n. 1). „Fogadd meg a szentek tanácsát és irányítsd tekintetedet Kelet felé, vagyis szemléld a magad állapotát. Fontold meg alaposan, hogy milyen méltósággal ruházta föl természetedet az isteni Művész, milyen gonoszul csúfította el azt a magad bűnös akarata és végül milyen bőkezűséggel épített újjá ismételten a jóságos Isten kegyelme.”
Forrás: Szent Bonaventúra: Beszélgetek a lelkemmel (Soliloquium – De quatuor mentalibus exercitiis)
