A szatmárnémeti magyar görögkatolikus templom védőszentjének ünnepe előtt – immár kilencedik alkalommal – kilenc héttel megelőzően kezdték meg felkészülésüket az egyházközség hívei a nagy eseményre. Orosz Gábor kölcsei parókus hétről hétre ellátogatott Szatmárra a Szent István téri templomba, hogy annak híveit a templombúcsúra történő ráhangolódásban, s a karácsonyi böjttel egyidőben a Krisztus születésére történő felkészülésben lelki téren is segítse.
A lelkigyakorlatnak számító, a megszokott triduumnál jóval terjedelmesebb, kilencszeres prédikáció-sorozat témája „az ördög működése a Szentírásban és életünkben” volt. Csütörtökről csütörtökre, október 6–december 1. között, az Ó- és Újszövetség segítségével, s azon túl igyekezett felhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy az angyalok mellett az ördögnek milyen nagy szerep jut a mindennapjainkban. Nem véletlenül rendelte mellénk a jó angyalokat a Teremtő, hisz tudta, milyen nagy harcot vív a gonosz minden egyes ember lelkéért. A lelki táplálék mellett minden alkalommal lehetőség volt szentgyónásra is.
Végül december 6-án, az egyházközség patrónusának emléknapján még nagyobb hívő sereg részvételével, mintegy megkoronázva ünnepelhették Szent Miklóst. Az ünnepi szent liturgia előtt akathisztoszt imádkoztak védőszentjükhöz a hívek. A környékbeli papság és a magyarországi áldozópapok jelenléte még magasztosabbá tette az ünneplést.
„Szent Miklóst – ahogy a többi szentet is – azért küldte közénk az Isten, hogy mindig legyenek közöttünk olyan jelképek, hatalmas emberek, akikhez imádkozni is tudunk. S bárki, bármilyen segítségre szoruljon, nehézségbe kerüljön, ő ott legyen. Bárki hozzá forduljon segítségért, ő ne utasítsa vissza. Hogyan is lehetett volna Szent Miklós mindenkinek a mindene, ha nem veszi észre mindenkinek a szükségét? Nekünk is észre kell vennünk a másik szükségét, mert Isten is észreveszi a miénket. Segít! Nemcsak szenteket küld a mi segítségünkre, hanem minden szükségünkben ott van!” – mondta ünnepi szentbeszédében a szónok.
Minden eddigi évben ilyenkor jelenik meg a Szent Miklós Kilenced Füzetek könyvsorozat aktuális száma. Idén sem volt ez másképp. A kilenc hétig tartó lelkigyakorlat-sorozat összes prédikációját tartalmazó könyvecskének díszpéldányát Orosz Gábor parókus kapta ajándékként, de bárki meg is vásárolhatta azt. A homíliáknak a címei is utalnak arra, hogy elengedhetetlen a lelki felkészülés ebben a mai forrongó világunkban és szükségünk van lelki csendre, megnyugvásra, hisz pont ebben a zűrzavarban környékez meg bennünket leginkább a sátán és akar elfordítani a jótól.
A hívek a liturgia végén közösen mondták el a Szent Miklós-kilenced imáját, a megáldott kenyereket pedig (a mézeskalács ízű, Szent Miklós ikon-lenyomatával díszített és ízlésesen csomagolt szentelményt) az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség osztotta ki. A köszöntések és himnuszok után miroválás és ereklyecsókolás következett. Három ereklyét is érinthettek, csókolhattak a hívek: Szent Miklós csontereklyéjét, amit Orosz Gábor parókus nyújtott a hívek felé, a boldog román görögkatolikus püspökökét, ezt Fischer Edvard, a román görögkatolikusok káplánja, valamint a máriapócsi relikviát, amit Ivancsó Sándor, a csengeri esperesi kerület esperese tartotta.
Pallai Béla
