Búcsút ünnepeltek Csíkmenaságon

0
728

Búcsút ünnepeltek december 8-án tartották Csíkmenaságon, a Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplomban, ez volt az Alcsík-Kászoni főesperesség utolsó búcsúja idén. A szentmisét Tamás József nyugdíjas segédpüspök celebrálta, húsz paptestvérével együtt. A búcsús szentmise ünnepi szónoka Potyó Ferenc pápai prelátus, ny. irodaigazgató volt.

Az ünnepi szónok szentbeszédében kiemelte az angyal figyelmeztetését: Ne félj! Majd felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy ehhez szükséges a három isteni erény szellemében élni. Hitben, reményben, szeretetben a Szűzanyát követve Istenre hagyatkozni. A szentmisén jelen voltak a gyergyóalfalvi hívek is, akik a jelenlegi csíkmenasági plébános előző szolgálati helyéről zarándokoltak a búcsúra. A búcsús szentmisén a plébánia énekkara szolgált Keresztes Tibor kántor vezetésével.

Csíkmenaság 1567-ben 67 kapuval szerepel először a feljegyzésekben. A Csíki medence peremén, a havasok között rejtőző falu eredetileg három tízesből állt: Alszeg, Középszeg és Felszeg, amelyek időközben egybe nőttek egymással. Később a szűkülő völgyben felfelé létesült Pottyand, a legutolsó lakott település a Csíki-havasok lábainál, míg a másik irányban délre, Menaságújfalu alakult meg. Csíkmenaság várfallal övezett plébániatemploma Alcsík legértékesebb és legszebb templomai közé tartozik. Templomára utaló adat 1583-ból van, amikor már katolikus papja volt. Azonban temploma sokkal régebbi: Árpád-kori, a 13. század első feléből, ennek építészeti bizonyítéka a sekrestye falában megőrzött román stílusú rózsaablak. A román kori alapokra építették a 15. században a mai gótikus templomot, amely 1655-ben nyerte el véglegesen a mai formáját. A gótikus kor emléke a mai szentélyben a fali szentségfülke a 16. század első feléből. A templom külön ékessége a bordák közötti falfestmények. A bordák közé festett képek: nap, hold, négy próféta, négy evangélista, a szentháromság személyei és a női szentek (Mária-Magdolna, Borbála, Katalin, Ilona, Margit, Anna, Klára, Zsuzsanna). A templom egykori legértékesebb darabja a Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában őrzött szárnyas oltár, amely az 1523-as (REGINA CELLI LETARE 1543-as felirat olvasható a tabernákulum alatt, amelyet a mai vélemények szerint tévesen restauráltak, az évszám gótikus négyes száma téves, eredetileg 2-es, így 1523) esztendőből való, és amely a főoltár szerepét töltötte be a 19. század elejéig, amíg a mai modern főoltár ki nem szorította. A szárnyasoltárt 1915-ben adták el a Magyar Nemzeti Múzeumnak, hogy előteremtsék a templom javításhoz szükséges összeget. A templom tornyát 1836-ban emelték, az oldalhajót (az ún. újfalvi részt) pedig 1858-ban építették. Az orgonakarzatot 1906-ban bővítették, hogy elhelyezhessék az újonnan megrendelt orgonát. Az értékes csíkmenasági Madonna szobrot jelenleg Gyulafehérváron a főegyházmegyei múzeumban őrzik. Viszonylagos elzártságának köszönhetően a falu megőrizte hagyományait: a csak férfiak szereplésével előadott betlehemest, a farsangtemetést, valamint a Mária koronázásnak is csak itt fellelhető szokását.

Jenei János plébános