A családi programok szervezésén túl a gyergyószentmiklósi közösségben rendszeresen szerveznek programokat és lelki napokat, amelyekre csak nőket vagy csak férfiakat hívnak. November folyamán a túrával egybekötött programon a gyergyószentmiklósi és környékbeli férfiak arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen az Isten szíve szerinti férfi. A nők november utolsó szombatján arra figyeltek, hogy hol kell meghúzniuk a határokat kapcsolataikban. Arra kértük őket, hogy mutassák be, hogyan néz ki egy nőknek/férfiaknak szóló lelki nap.
Nők lelki napja: egymást erősítjük imáink, megosztásaink által
Mi, nők teljesen másként élünk meg különböző élethelyzeteket, legyen szó házasságról, gyereknevelésről, hitről, hivatásról, ezért fontosak az olyan alkalmak, ahol erről nők a nőkkel tudunk beszélni, egymás tapasztalatait megosztani, egymás tanúságtételéből erőt meríteni és tanulni.
A gyulafehérvári családpasztorációs bizottság által szervezett feleségek és édesanyák lelki hétvégéjén tapasztaltam meg az erejét annak, amikor mindannyian hasonlóan bólogattunk egy tanítás alatt, vagy könnyek közt osztottuk meg a kiscsoportban, szünetekben az élményeinket.
Nagy erőt, lendületet tud adni, ha láthatom, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal, hogy más is él meg hasonló nehézségeket, fájdalmakat, örömöket, mint én, és nagyon jó, hogy egymást erősíteni tudjuk imáink, megosztásaink által.
Ennek mintájára határoztuk el, hogy évente legalább egyszer szervezünk plébániai szinten is nők, férfiak számára lelki napot, hisz akkor meg tudunk szólítani több olyan nőt is, akik valamilyen okból még nem jutottak el hasonló programokra. Ezeken az alkalmakon úgy próbáljuk a témát felépíteni, hogy az közel álljon a nők szívéhez, ami abban segíti őket, hogy miként tudják még inkább elfogadni magukat, hogyan tudnak jobb feleség, édesanya lenni, hogyan tudnak nőként szolgálni az egyházban és a világban.
Ezek az alkalmak abban is különböznek egy házaspároknak, családoknak szóló programtól, hogy itt arra fektetünk hangsúlyt, hogy egyénenként, nőként/férfiként helyre tegyünk magunkban dolgokat, felszínre jusson, akár ki is mondjuk, ami elválaszt az Istentől, szeretteinktől. Az imák, tanítások, a kiscsoportos beszélgetések, a műhelymunkák, a szentmise abban erősítenek meg, hogy úgy tudjuk élni a mindennapjainkat, hogy Isten tervét keressük, és hozzá kerüljünk közelebb elsősorban.
November 26-án, szombaton újra lelki napot szerveztünk nők számára a Szent Miklós-plébánián. Témája, hogy hol és mikor kell határt húznom kapcsolataimban. A program délelőtt 9:30-kor kezdődött és este 18 órakor szentmisével ért véget. A lelki napok minden nő számára nyitottak voltak, nincs korhatár, nem kizáró ok, ha valaki nem él házasságban vagy nem édesanya. A programot mindig úgy próbáljuk szervezni, hogy minden nő vihessen magával egy kis lelki morzsát, ami őt megerősíti, ami kimozdítja vagy éppen elindítja egy új irányba. (Bartis Kinga)
A férfi a hegyen közelebb kerül magához és Istenhez
Néhány évvel ezelőtt született meg az igény, hogy a férfiaknak legyen egy lelki nap. Mindig az motoszkált a fejemben, fejünkben, hogy kellene valamit a férfiidentitással kezdeni. Visszaemlékszem, hogy ezen a találkozón végül csak mi, szervezők jelentünk meg. Ekkor néhány év szünet következett. A lelkesedésünk elfogyott a téma és szervezés iránt. Évekkel később az ötletet újból elővettük, megváltoztatva a kommunikációs formát, koncepciót, mindent.
Szempont volt, hogy legyen valami olyan, ami a férfiak szemét egy programra ráirányítja. Elhatároztuk, hogy ellátogatunk egy akkor nyílt sörgyárba, de előtte templomba megyünk és misén veszünk részt, illetve imádkozunk. Ekkor már teli busszal indultunk. Annak még egy kicsit kirándulásjellege volt.
A következő években zarándoklatként hirdettük meg, és arra gondoltunk, hogy ez a nap legyen amolyan férfias jellegű. Tematikáját tekintve egy ilyen napnak általában két része volt. Kinéztünk egy közepes, nagyobb túraútvonalat, hegyet, amit megmásztunk, és a hegy tetején szentmisét tartottunk, illetve csoportokban spontán egy-egy témát megbeszéltünk. Az volt a közös tapasztalat, hogy nekünk, férfiaknak szükségünk van a hegyre, ahol könnyebben tudunk önmagunk lenni, Isten és mások számára megnyílni. Arra törekedtünk, hogy egy ilyen napnak legyen kerete, de legyen lehetőség spontaneitásra is. Nagyon szép élményként maradt meg számunkra Bekecs-tetőn, illetve az Isten-székén megtartott misék hangulata. Azt éreztük, hogy ott fenn a hegyen közelebb vagyunk a jó Istenhez. Majd a nap második felében közös borvacsorát szerveztük, ahol meg tudtuk osztani a napi élményeinket.
Azt gondoljuk, hogy ha a férfiaknak szervezünk bármilyen lelki programot, akkor annak egyszerűnek kell lennie, ahova a férfinak meg kell érkeznie. Kicsit lehet, hogy furcsa, de a férfi, amíg hegyet mászik, túrázik, közben önkéntelenül, szinte észrevétlenül közeledik önmaga belső világa felé is. Az elmúlt években ezt ismertük fel.
Isten szíve szerinti férfi
Ezen a férfizarándoklaton az idén újból változtattunk. Azt éreztük, hogy szükséges, hogy kétnapos legyen a lelki utunk. Az idén, miután az elmúlt években már beszéltünk egészségről, férfibeavatásról, imáról, azt próbáltuk boncolgatni, hogy milyen is az Isten szíve szerinti férfi. Fókuszban az életben kapott sebek, nehézségek, kihívások kezelése volt. Házigazdánk és ebben a témában a kísérőnk Bátor Botond pálos szerzetes volt. Köszönet és hála neki! A két nap során ismét hegyeket másztunk, és menet közben, illetve a nap végén arra irányult figyelmünk, hogy ezek az élet nehéz helyzeteiben kapott sebek hozzátesznek az életünk férfiminőségéhez. Jézus Tamásnak a feltámadása után a sebein keresztül tesz tanúságot, Jézus sebei szent sebek, amelyek másokat gyógyítanak, életet adnak. Hasonlóképpen, ha mi is tudjuk sebeinket hordozni, és nem áldozatként tekintünk magunkra, az képes formálni bennünket.
A zarándoklatainkon való részvétel szabad jelentkezéssel történik, tehát korhatár nélkül bárki jöhet, de leginkább azok jönnek ezen alkalmakra, akik készek a növekedésre, a közösségért végzett cselekedetekre. Ezért öröm számunkra, hogy az egyszerű természetjáró, nyugdíjas éveikben járó nagytaták ugyanúgy itt vannak, mint azon személyek, akik vállalkozást vezetnek vagy közszerepet vállalnak a település érdekében, de ott vannak a családalapítás küszöbén álló fiatalok is. A hegyen az életkori különbségek és a különböző társadalmi szerepek egyenlővé válnak, vagy legalábbis nem lesznek meghatározóak.
Azt szeretnénk elérni ezekkel a zarándoklatokkal, hogy a férfiidentitás értéket kapjon, hogy minőséget jelentsen, hogy cselekvő, felelősséget vállaló erőpontja legyünk saját településeinknek, plébániánknak. (Magyari Vass István)
Az írás megjelent a Vasárnap hetilap november 27-i számában.