† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.”
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták.
Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.”
Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.”
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
Lk 23,35-43
Krisztus Király ünnepén az egyház tekintetünket Krisztusra mint a mindenség királyára irányítja. Krisztus királysága, amely a kereszten éri el tetőpontját, paradox és nyugtalanító. Ezt a kettősséget fejezi ki a balján és jobbján felfeszített gonosztevő. Egyikük kigúnyolja, míg a másik felfedezi benne a Megváltót. A főtanács tagjai, a katonák kísértik, hogy szabadítsa meg magát, amire hatalma is lenne. Jézus az erőszakkal szemben azonban nem válik áldozattá vagy erőszakossá, hanem megőrzi a szándékát, hogy szabadon odaadja magát és elmenjen a végsőkig: életét adja a legkedvesebbért, az emberért.
Amikor a kereszten függő Jézushoz imádkozunk, egy olyan Istenhez fordulunk, aki úgy szeret, hogy közben átöleli az erőtlenséget, az emberit; az erőszakra szeretettel válaszol, és sebezhetővé válik. Nem áldozatként, hanem ő választja meg ezt a magatartást. Ez a szeretet mindent meghaladó logikája, ami megrendít és ámulattal tölt el. Mindennapjaink részét képezi a bűn, a hatalommal való visszaélés, az elfojtott vagy határtalan agresszió, és ebbe a valóságba érkezik Jézus, aki szeret és mély együttérzéssel van az emberiség iránt. Átérzi annak a fájdalmát, amit az ember Istentől való elszakítottsága miatt érez, amit az agresszorok éreznek (akik korábban áldozatok voltak, és képtelenek voltak megtörni annak láncolatát), és amit az elnyomottak, a legkisebbek tapasztalnak. Az együttérzés helyett egyszerűbb lenne gyorsan igazságot szolgáltatni és a társadalomban rendet tenni. Könnyebb lenne eltiporni a gyilkosokat, akkor viszont nem törne meg az erőszak láncolata. Jézus inkább odaadja az életét, hogy a szeretet felszabadítsa az emberi gonoszságot, és létrehozza azt a királyságot, Isten országát, ahol a szeretet logikája uralkodik. Halála, odaadása annak a bizonyítéka, hogy létrejött az az ország, ahol a szeretet, a jóság és az egység uralkodik. Nincs itt még a maga teljességében, de már itt van valamilyen formában.
Ezen a héten próbálhatom az erőszakból kihallani az emberiség fájdalmát, tehetetlenségét, az áldozatok dühét, és odafigyelhetek arra a módra, ahogyan az Isten szeret és együttérez. Vele együtt megkérdezhetem: mitől szenved az az ember? Mire vágyhat, mire van szüksége? Imádkozhatok az egységért, a kiengesztelődésért. Kereshetem annak módját, hogy én hogyan lehetek a szeretet előmozdítója, közvetítője embertársaim felé. Uram, jöjjön el a te országod, amint a mennyben, úgy a földön is!
András Csaba SJ
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/47-es számában.
