Művészetek a Szent szolgálatában

Sokszor gondolom azt, hogy sajtósként művészetekről írni nagyon nagy falat. Hogyan fogalmazza meg az ember az olaj csillanását, a tus vagy szén gördülésnyomát az anyagon? Mit mondjon az őrjítően aprólékos kidolgozás vagy a lendületes alig vonalak alkotta összhatásról, az anyag látható-érzékelhető dinamikájáról, a színek játékáról, ahogy összetartanak és szétválnak? Hát arról hogyan is lehetne tájékoztatni a nagyérdeműt, hogy milyen érzés ott állni, és nézni-nézni, látni, gondolni, miközben a vernisszázsra gyülekeznek az érdeklődők, szemlélők és alkotók… Ráadásul erről már esztéták is értekeztek, jóval kifinomultabban…

Picit könnyebb a helyzet, ha az ember kezében ott egy fotómasina. Amellett, hogy a fotózás is művészet lehet, a szó profán értelmében művészet elkapni egy pillanatot, félmosolyt, mozdulatot, a csodálkozást, a (meg)nézést és (meg)látást, találkozást… Talán kissé elkopott már ennek a súlya, hiszen a többség rendelkezik fotózásra alkalmas telefonnal, más kérdés, hogy a sebtében elkapott pillanatokat visszanézzük-e egyáltalán, s ha meg is tesszük, látjuk-e, láthatjuk-e a képeink mögött meghúzódó sok-sok potenciális jelentést, értelmet.

Kolozsváron, a Szentegyház (Iuliu Maniu) u. 4 szám alatt szeptember 16-án, pénteken megnyílt az Üzenet a szakrálisból című képzőművészeti kiállítás, csatlakozva a magyarországi Ars Sacra rendezvénysorozathoz. A kiállított alkotások 33 művész világlátásáról, istenfogalmáról közvetítenek üzenetet a szemlélődőknek, a gondos egymás mellé rendezés és ezzel együtt plusztartalommal való felruházása a képeknek, plasztikáknak, textilmunkáknak Sabău-Trifu Cristina kurátor munkáját dicséri. Hiszen minden kétséget kizáróan állítható, hogy az alkotások egymásutánjának dinamikája van, a csodálat és a nézőre gyakorolt hatás nem ér véget az egyes képkereteknél.

A kiállítást a kurátor beszéde nyitotta meg, majd a házigazda Szent Mihály-plébánia képviseletében Bőjte Csongor segédlelkész szólt az egybegyűltekhez, aki többek között egy másik művészetet, az irodalmat (pontosabban zeneszöveget) hívta segítségül. Potyó István karnagy zenei kíséretével Starmüller Éva és Kormos Melinda előbb barokk, majd 19. századi alkotásokat adtak elő. A megnyitón közreműködött Bodó Márta szerkesztő, aki a gondolatfüzére végén Jorge Luis Borges Körkörös romok c. novelláját olvasta fel. Akik lemaradtak a művészetek Szentet dicsérő összjátékáról, de kíváncsiak a kiállításra, október 14-éig tekinthetik meg azt.