Önkéntesképzés Csíksomlyón

0
155

Idén második alkalommal tartották meg az Alcsíki Cigánypasztoráció keretein belül az önkéntesek hétvégéjét szeptember 9−11. között, melynek Csíksomlyón a multifunkcionális ház adott otthont. Az egész hétvégés képzésen közel negyven érdeklődő és előadó vett részt. A második önkéntesképző hétvége során az Alcsíki Cigánypasztoráció számos új önkéntessel, kollégával gazdagodott, ugyanakkor mindenki egyéni fejlődését is szolgálta ez a pár nap.

A programok péntek délután kezdődtek, miután mindenki sikeresen beregisztrált a képzésre és elfoglalták a szálláshelyeket. Mivel sok új résztvevő volt, a szervezők egy csapatösszerázó, önismereti tréninggel készültek, melyet Fazakas Hunor, II. éves színészhallgató tartott. A kétórás program alatt sikerült egy kicsit az önkénteseknek közelebb kerülniük egymáshoz, hiszen olyan játékok és feladatok voltak, amelyek erősítették az összetartozás érzését, valamint a bizalmat egymás iránt. A Fazakas Hunor által tartott foglalkozás minden pontja igen intenzív volt, ami igénybe vette a kreativitást, valamint szellemi és lelki jelenlétet követelt. A pénteki nap egy közös vacsorával és karaoke bulival zárult.

Másnap reggelivel indítottunk, amit aztán a délelőtt folyamán egy kerekasztal beszélgetés követett, András Ervin (Jó Arcok Együttes), Farțade Gizella (mediátor) és Demeter István (diakónus) részvételével. A beszélgetést Kalányos Ottó segédlelkész moderálta. A több mint egy órás beszélgetés során megismertük az előadók életútját, valamint azt, hogy mit is jelent számukra a cigányság, cigánynak lenni. A beszélgetés során felmerült a kulturális különbségek kérdése, s az is, helyes-e az integrálás kifejezést alkalmazni e témában. Ezzel kapcsolatban Demeter István fejtette ki bővebben meglátásait. Szerinte nem integrálni kell cigány testvéreinket, hanem elfogadni a kulturális különbségeket, valamint segíteni, hogy élhetőbb legyen a mindennapi életterük.

A beszélgetést követően Csata Orsolya újságíró mesélt a lassan két éve tartó munkásságáról a cigány gyerekek körében. Ő a csíksomlyói tűzeset után karolta fel az arénába beköltöztetett cigányokat, majd később ez kinőtte magát, és ma már mint a CSéBé (Csíki Brazilok) ismertek. Közösen tartanak futó edzéseket, úszni és versenyekre járnak, kultúrprogramokon vesznek részt. Így ebben a csapatban lévő cigány gyerekek olyan programokat próbálhatnak ki, ami egy székely, román, magyar diák számára teljesen mindennapi, és magától értetődő, míg számukra hatalmas élmény, hiszen a legtöbben még cukrászdában sem voltak soha.

Az érdekes történeteket egy ebéd szakította meg, amely után Péter Szabolcs, a Gyulafehérvári Caritas munkatársa beszélt a Háromszéken folytatott munkájáról. Bepillantást nyerhettünk az ozsdolai és az őrkői cigányok életébe, hogy hogyan próbálják az ott lévő közösségeket fejleszteni, valamint növelni az életszínvonalukat.

Szabolcs előadása után közösen adtunk hálát a jó Istennek, ugyanis a csíksomlyói kegytemplomban szentmisén vett részt a csapat, majd egy gyors vacsora után folytatódtak a programok. Az utolsó előadó Dani Mária gitároktató, szociális munkás volt. Ő mesélt a cigányságáról, hogyan élte meg, mennyire erős az etnikai öntudata, valamint arról, hogy a szeretet, amit ő kapott a zenetanárától az egész életútját meghatározta. Története, személyisége, kisugárzása pedig annyira magával ragadó volt, hogy a résztvevők többsége igen intenzív diskurzusba kezdett a gyerekotthonokban nevelkedő cigánygyerekek sorsáról, az ő felkarolásukról. Szó esett arról, hogy az egész székely társadalomnak nem ártana kicsivel több nyitottság a más kultúrák irányába, hogy elfogadóbbak lehessünk egymással és a cigányokkal szemben is. Az egésznapos programsorozatot egy közös filmnézéssel zártuk. A 2009-ben forgatott A falon túl című filmet néztük meg, ami az őrkői cigánytelep életébe enged bepillantást. Vasárnap közösen értékeltük ki a hétvégét, és azért, hogy a szervezők segítségére legyünk, mindenki egy-két gondolattal hozzájárult a már készen lévő összefoglaló videóhoz. A közös ebéd után pedig mindenki elindult haza, hiszen a tartalmas, szellemiekben és lelkiekben gazdag hétvége ismérve, hogy az ember elfárad.

A második önkéntesképző hétvége során az Alcsíki Cigánypasztoráció számos új önkéntessel, kollégával gazdagodott, ugyanakkor mindenkinek egyénileg a fejlődését is szolgálta ez a pár nap. Olyan gondolatok hangzottak el, olyan élettörténeteket ismerhettünk meg, amelyek mindenkit megérintettek, továbbra is sarkalva arra minket, hogy fontos a mi munkánk. Ha nem is sikerül mindenkit megmentsünk, mindenkinek segítsünk, de ha csak egy nap erejéig is mosolyt tudunk varázsolni a cigány testvéreink arcára, ha csak egy pár pillanatra is azt látjuk, hogy a sztereotípiák meginogni látszanak, akkor már azért megéri ezt a munkát végezni. Két nagyon különböző kultúra, eltérő életszínvonalak, igények, de kellő nyitottsággal, hiszem, hogy van valahol egy közös találkozási pont, ahol a székely, a magyar megfér a cigány mellett békében, elfogadva a másikat és fordítva. Fontos, hogy egymás életterét tiszteletben tartsuk, és minimális kompromisszumokkal, változtatásokkal eljöhet az az idő, hogy a gyerekek az iskolákban együtt játszanak, mert alaptalanok lesznek azok a kijelentések, hogy „büdös cigány”, vagy „tetves cigány”. Szerintem ez a legfontosabb, hogy már gyerekkorban eltörlődjenek a határok, de ahhoz mindkét félnek tenni kell. Nehéz és hosszú munka vár ránk, de a jó Isten kegyelméből, és a sok lelkes önkéntessel, kollégával sikerülni fog. Soha nem leszünk egyformák, mert mindannyian mások vagyunk, de azért egyben-másban hasonlítunk.

Balog Apollónia sajtófelelős