A béke és a párbeszéd jegyében megkezdődött Ferenc pápa 38. apostoli útja, amely során három napot tölt Nur-Szultanban, Ázsia szívében, hogy részt vegyen a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 7. kongresszusán. A kazahsztáni látogatás lehetőség arra, hogy testvérként párbeszédet folytathassunk a közös békevágytól ösztönözve, amelyre világunk szomjazik – ahogy a vasárnapi Úrangyala imádság alkalmával is hangsúlyozta a pápa. Repülőgépe kedden reggel szállt fel Róma Fiumicino repülőteréről.
Egy galamb, egy olajág, összefonódó kezek, amelyek a „béke és az egység hírnökeinek” jelképei. Az út logójában és a mottójában megtalálhatók a pápa 38. apostoli útjának kulcsszavai. A nemzetközi látogatása kedden reggel kezdődött és szeptember 15-ig tart Közép-Ázsiában, Kazahsztánban, az egykori Szovjet Tanácsköztársaságban, az ősi selyemút mentén, Kína és Oroszország között, amely a különböző kultúrák, vallások és etnikai csoportok találkozási pontja. Az alkalmat a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 7. kongresszusán való részvétel adja, amely során megerősítik a vallások pozitív hozzájárulását a népek közötti harmóniához. Ferenc pápa útjának célja az is, hogy találkozzon, bátorítsa és megújítsa a hitben a kis helyi katolikus közösséget, amely a 19 milliós lakosság kevesebb mint 1%-át teszi ki, ugyanakkor megbecsülést élvez ebben a változatos vallási-kulturális kontextusban. Nur-Szultan, a futurisztikus kazah főváros 2019 márciusáig Asztana néven volt ismert.
Ferenc pápa kedden este találkozott Nur-Szultánban a kazah hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel. Nagyra méltatta a soknemzetiségű és sokvallású ország értékeit. Az atomleszerelés, a megújuló energiaforrások használata, a békés együttélés feltételeinek megteremtése szerepelt többek között a szentatya első, kazah földön mondott beszédében.
A béke zarándokaként érkezett földjükre, hogy a párbeszédet és az egységet keresse, amire a világnak oly nagy szüksége van. Ezt a harmóniát jelképezi a dombra, a kazakok népi pengetős, lantra emlékeztető hangszere, mely az ország kulturális szimbóluma. A pápa e hangszer jellegzetességei köré építette föl beszédét.
A dombra kéthúros hangszer, amelyet megszólaltatva harmóniát teremt a zenész a két párhuzamos húr között. Ez a hideg tél és a forró nyár, a hagyomány és a haladás kettősségén túl eszünkbe juttatja Kazahsztán földrajzi fekvéséből adódóan az ázsiai és európai kultúra találkozását. Mintegy 150 különböző etnikai csoport, s több mint 80 féle nyelv él együtt az országban. Mindegyik a maga történelmével, kulturális és vallási hagyományaival adja ki azt a soknemzetiségű, multikulturális és sokvallású közeget, amely Kazahsztánt a találkozás földjévé teszi.
A pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy az ázsiai ország legyen továbbra is a harmónia és a béke szinonimája. Szent II. János Pál pápa a 2001-es terrortámadások után a remény magvait hintette el Kazahsztánban. Most Ferenc pápán a sor, hogy imádkozzon a békéért a háborúban álló, katonailag megszállt Ukrajna számára, és a világszerte zajló konfliktusok megfékezéséért. Felerősíti mindazok kiáltását, akik a békéért fohászkodnak, ami elengedhetetlen globalizált világunk fejlődéséhez. Egyre sürgetőbb a diplomáciai beavatkozás, amely a párbeszédet és a találkozást támogatja. Olyan vezetőkre van szükség nemzetközi szinten, akik lehetővé teszik a népek számára egymás megértését és meghallgatását, egy új Helsinki-egyezmény szellemében a multilaterális gondolkodást erősítik. Megértés, türelem és párbeszéd mindenkivel – ez a recept.
További részletek: Vatican News
Ferenc pápa a vallások vezetőinek találkozóján: A béke Istenét ne használjuk hatalmi célokra
Szerdán Nur-Szultanban szólalt föl a pápa a világ- és hagyományos vallások vezetőinek 7. kongresszusán. Testvériség, kölcsönös tisztelet, vallásszabadság és hiteles vallásosság, mely a békét, nem pedig az önös emberi érdekeket szolgálja. Fegyverkezés helyett az oktatásba fektessünk! – ezek voltak beszédének főbb pontjai.
Kedves testvérek! – szólította meg a pápa az iszlám, zsidó, buddhista és más vallási vezetőket, akik a kongresszus megnyitása előtt csöndben imádkoztak, mindenki a maga nyelvén és hite szerint. Ugyanannak az égnek a gyermekei vagyunk, ez a testvériség köt össze minket – fordult hozzájuk Ferenc pápa. Teremtmények vagyunk, nem mindenhatók, ugyanaz az égi cél vezet minket. Csak együtt és egymásnak köszönhetően tudunk növekedni. Ezen a földön az elmúlt századokban nagy karavánok haladtak át a selyemút mentén, történelem, eszmék, hit és remény fonódott össze az idők során. Kazahsztán legyen ma is a találkozás földje, nyisson új utakat a találkozásra, a tisztelet, az őszinte párbeszéd, az emberi értékek és az együttműködés szellemében, mert a testvériség útja vezet a békéhez – fohászkodott a szentatya.
A kongresszuson a kazah nemzeti költő, Abai (1845–1904) gondolataiból indult ki. A modern irodalom megteremtője, nevelő és zeneszerző művei vallásos ihletésűek, melyekből kitűnik a kazah nép legnemesebb lelkülete. Mi az emberi lét értelme és célja? Ezeket a mélyreható kérdéseket válaszolja meg a vallás, mert túlmutat a földi érdekek kielégítésén, a pusztán anyagi természetű kapcsolatok létesítésén. Az együtt haladásra ösztönöz, mert tekintetünket az ég felé irányítja. Valamennyien választ szeretnénk kapni a lét fő kérdéseire, szükségünk van a spiritualitásra.
A világ tiszta lelket és elmét vár tőlünk, hiteles vallásosságot – hangsúlyozta Ferenc pápa. Itt az idő, hogy elhatárolódjunk a fundamentalizmustól, mely megmérgez és tönkretesz minden hitet. A kazah vidéken jól ismerik az ateista állam örökségét, mely a vallást elnyomta és száműzte. Valójában a vallások nem problémát okoznak, hanem a megoldást segítik, mert harmonikusabb együttélést eredményeznek. A valóban emberi és átfogó fejlődés elengedhetetlen feltétele a vallásszabadság – szögezte le a pápa. Ez alapvető és elidegeníthetetlen jog, ami nem korlátozódhat a vallásgyakorlásra. Minden embernek joga van arra, hogy nyilvánosan megvallja hitét – anélkül, hogy másokra kényszerítené azt.
Ferenc pápa ezután korunk nagy, globális kihívásait foglalta össze négy pontban: pandémia, béke, testvéri befogadás és teremtésvédelem. A Covid-járvány megmutatta, milyen sebezhetőek vagyunk, mennyire szükségünk van egymásra, és hogy kötelességünk gondoskodni a gyengébbekről. Az emberiség másik nagy kihívása a béke. Sajnos napjainkban is érezzük a háború csapását. A vallási vezetőknek és a híveknek együttes erővel kell fellépniük a béke érdekében. Soha többet ne használják a Mindenhatót az emberi hatalom céljaira! Tisztítsuk meg szívünket, ne érezzük magunkat mások felett állónak! A testvéri befogadással kapcsolatban a selejt kultúrájáról szólt a szentatya, legyenek azok születendő gyermekek, migránsok vagy idősek. Ma nagy népvándorlások korát éljük, melynek hátterében háború, szegénység, klímaváltozás áll. Valamennyiükre testvérünkként tekintsünk! Közös otthonunk, a Föld gondozása is feladatunk. Fel kell hagyni a kizsákmányoló szemlélettel, és a fenntartható fejlődést, az élet minden formáját kell támogatni – mondta még Ferenc pápa a vallások vezetőinek kongresszusán.
További részletek: Vatican News
Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén: Krisztus kioltja a bizalmatlanság mérgét
Szerdán, helyi idő szerint délután negyed ötkor vett részt Ferenc pápa Kazahsztán fővárosának EXPO Grounds kiállítási területén bemutatott szentmisén. Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén a szentatya homíliájában a kereszt magasába fölemelt Krisztusról tanított, aki „legyőzte a bizalmatlanság mérgével maró ősi kígyót”, hogy „megtanítsa nekünk azt a szeretetet, mellyel a keresztények immár méregtől mentes életet élnek”.
„A kereszt a halál szégyenfája, mégis ezen az ünnepnapon Krisztus keresztjének felmagasztalását ünnepeljük. Azon a fán Jézus magára vette a bűneinket, a világ gonoszságát és szeretetével legyőzte. Ezért ünneplünk ma” – kezdte homíliáját a pápa, amelyben szembeállította az Izrael népét a pusztában a bizalmatlanság és hitetlenség mérgével megmaró kígyókat a kereszt fájára fölemelt Krisztussal, aki viszont üdvözít és életet ad. Ferenc pápa a biblia ősi képeit a mai ember személyes és közösségi történelmére alkalmazta, melyben meggyengül az Istenbe és az egymásba vetett hit. A bizalmatlanság sokszor kiszárít minket napjaink pusztaságaiban és így elveszítjük úti célunkat.
Homíliája második részében Ferenc pápa az üdvösséget hozó kígyóról beszélt. A pápa rámutatott Isten eljárásmódjára, aki nem számolja fel az emberi sekélyességet: a mérges kígyók nem tűnnek el, továbbra is lesben állnak, marásra készen. Fordulatot az jelent, hogy közénk érkezett az üdvözítő „kígyó”, Jézus, aki a kereszt fájára felemelve nem engedi, hogy a ránk támadó mérges kígyók a halálba vezessenek minket. A mi sekélyességünkkel szemben Isten új magasságot ad nekünk: ha tekintetünket Jézusra fordítjuk, a gonosz marásai többé nem uralkodhatnak el rajtunk, hiszen ő a kereszten magára vette a bűn és a halál mérgét, és legyőzte annak pusztító erejét-
Homíliája záró részében Ferenc pápa rámutatott, hogy üdvösségünk, újjászületésünk és feltámadásunk útja valójában feltekintés a keresztre feszített Jézusra. Abból a magasságból új szemmel láthatjuk életünket és népeink történelmét. Krisztus keresztjéből szeretetet tanulunk, nem gyűlöletet; együttérzést tanulunk, nem közömbösséget; megbocsátást tanulunk, nem bosszút. A keresztfán Krisztus ugyanis eltávolította a gonosz kígyó mérgét, így most a keresztény élet azt jelenti, hogy mérgek nélkül élünk, nem marjuk meg egymást, nem zúgolódunk, nem vádaskodunk, mert tudjuk, hogy újjászületünk Jézus nyitott oldalából a kereszten – zárta szentbeszédét Ferenc pápa a Kazahsztán fővárosában szerdán délután tartott szentmise során.
További részletek: Vatican News