Teremtő erő a gyermekzsibongásban

Ahogy minden más diák, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum diákjai is búcsút intettek a nyárnak, annak színes, pihentető és kedves történeteinek, mert számukra tágasra nyíltak a nemrég még felújítási munkálatok alatt álló, de most már a befejezett restaurálások után újra megáldott Szent Mihály-templom főbejárati kapui.

Örömteli, vágyva-vágyott találkozások diákok, tanárok, rég nem látottak között, telis-teli padok, jó szervezéssel osztályonkénti elosztással, zsibongó gyermek és ifjú hangok töltötték be az impozáns, új fényekben tündöklő szent hajlékot. Az igeliturgia kezdetét jelző csengőhang a sekrestye ki-be járatánál szinte nem is hallatszott, aztán érkezett a kivonuló asszisztencia: Fodor György piarista konfráter, Vízi Zakariás, a Mária Szíve templom plébánosa, Bőjte Csongor segédlelkész, László Attila kolozs-dobokai főesperes, Molnár Lehel történelem- és vallásszakos, valamint Sárközi Sándor német- és magyar szakos paptanárok, piarista szerzetesek, és a legfiatalabb zárta a sort: Tuzson Balázs papnövendék.

László Attila főesperes-plébános a történelmi egyházak ismert köszönéseivel köszöntötte a jelenlevőket, hogy mindenki otthon érezze magát Isten házában, amely közös értékünk. Bevezető gondolataiban értékelte a szentélybe való bevonulásukkor a templomot betöltő zsibongásban rejlő teremtő erőt, amit most a jelenlevők részéről a csend váltott fel. Felhívta a figyelmet, hogy a teremtő erő szabadjára engedve pusztítóvá válhat, de irányítás alatt tartva építő lehet. Kérte, hogy nyitott lélekkel fogadják, éljék meg a tanévnyitót az egybegyűltek, mert ,,évszázadok embergenerációi dolgoztak e templom szépségéért”. De ennek ellenére e napon a csodálni valók ,,ti vagytok, a holnap templomai”, ,,bennetek van az az erő, amivel ilyen szépet, hasonlatosat formálhatunk” – fogalmazta a diákokhoz fordulva a főesperes, majd áldást kért Istentől: a pedagógusokra, akik segítenek felfedezni a tanuló ifjúságban rejlő teremtő erőt, a szülőkre, akik háttereznek, a nebulókra, akiknek ajánlotta, hogy mint Isten gyermekei és Jézus testvérei keressék önmagukban a teremtő erőt, ami Isten munkatársaiként emberré formálja őket.

Ünneplőbe öltözött fiatal legény olvasta fel Isten igéjét Sirák fia könyvéből, amelyben az Úr az embert választás elé állítja, de törvényeket és parancsokat tár elé segítségképpen. Ebben a részben is Isten bölcsessége tárul elénk, mert ő számontartja cselekedeteinket, de gondoskodik is rólunk. Molnár Lehel piarista szerzetes ismertette a Szent Lukácstól származó evangéliumi részletet. A Genezáreti-tó környékére kalauzolt el, ahol Jézus az összegyűlt tömeget tanította a bárkából, amit a mélyre evezés után a csodálatos halfogás kísért. A szentbeszédben Molnár Lehel paptanár pedagógiai rátermettséggel az iskola minden korosztályához szólt, levonva az evangéliumból számukra a tanulságot. Az elemi osztályosok számára párhuzamba állította az iskolát és a bárkát, ahol a kisiskolások az evezők és a tanítók a kormányosok, akik jó útra terelik a bárkát a közös munkában, egymás bátorításában.

Úgy fogalmazott: az V–VIII. osztályosok azok, akik odaintenek a másik bárkában lévőknek. Feladatuk a tanuláson kívül a társaság, közösség formálása és a közös célért való együttdolgozás. A középiskolások azok, akik a délelőtti órákban a biztos alapokat rakják meg, de a délutáni tevékenységekben a mélyre eveznek és gyümölcsöt teremnek munkájuk által a versenyeken, iskolán kívüli tevékenységeken. Az 500 éve megtért Loyolai Szen Ignácot idézte, aki szerint a munka végzése során ,,úgy bízzál Istenben, mintha a cselekvés sikere teljesen tőled függene, és egyáltalán nem Istentől; mégis úgy vesd latba minden erőfeszítésedet, mintha te semmit sem tennél, hanem mindent egyedül Isten”. A tanárok, pedagógus szakemberek számára tanácsként, Kalazanci Szent Józseftől ihletődeve fogalmazta meg, hogy küldetésükből származó tetteik Isten dicséretére és a felebarát javára történjenek. Az érték a személy legyen. Ezért ,,evezzünk ki a tanév tengerére, húzzuk az evezőket, kormányozzunk ügyesen és ne felejtsük el, hogy végső soron emberhalásznak készültünk.”

A könyörgések a diákok felolvasásában hangzottak el, amelyekben kérték a Szentlélek Isten segítségét, hogy hét ajándéka által alakítson tisztelettudóvá, irányítsa a tanulás folyamatát, adja meg a növekedést a hitben és értelmünkben, segítsen felismerni és gyűjteni a menyország kincseit, tegyen alázatosakká és szelídekké, hogy legyőzhessük a nehézségeket.

László Attila főesperes-plébános kérte: ,,nyissátok meg szíveteket Isten előtt”, majd az ároni áldást énekelve fohászkodott Isten áldásáért az ott egybegyűlt népre, majd közös imában fordultak a jelenlevők a mi Atyánkhoz és égi édesanyánkhoz a Miatyánkban és az Üdvözlégyben. Az igeliturgia befejeztével kezdetét vette a világi vezetők felszólalása. Elsőként Schuller Hajnal iskolaigazgató beszéde hangzott el a 443. tanévkezdőn. Előbb latinul, majd fordításban idézte a szentírási részletet: ,,Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.” (Mt 24,33). Örömét fejezte ki afelett, hogy az alma mater újra élettel telik meg a 39 osztály és tanáraik által, sőt még a lelki nevelésnek is nagyobb teret adhatunk az idéntől az iskolában a piaristák segítő tevékenysége által. Megemlítette, hogy a piaristák jelenléte az intézményben történelmi múltra tekint vissza, mert 1776-tól az államosításig ők munkálkodtak az iskolában. Ismertette a piarista rend tagjainak alapvető jellemzőjét, amely a tanítás terén tett következetes munkában és a szakmai képzettségben rejlik. Beszélt az új tanrendről és a szülők felé közlő, digitális formában történő értékelési módról. Az iskola a diák számára az otthon biztonságát nyújtó hely szeretne lenni, ahol tanulóként ,,az lehetek, aki vagyok, megtalálhatom a fürkészési lehetőségeket, megismerhetem a másik embert, önmagamat, hogy tudjam merre tartok”.

Az előkészítősöket bátornak nevezte, mert ők azok, akiket ,,a betűk hívnak világot teremteni”. A szülőknek köszönte az iskola iránti bizalmat, a pedagógusokat bíztatta a becsületes munkára, mert felelősek azért amit tesznek, de még azért is, amit nem tesznek meg. Böjte Csaba ferences szerzetes szavaival élve érvelt, mert ,,alkotásaiddal, létbe hozott csodáiddal egy új világ teremtője vagy, amelyben immár te vagy a ragyogó nap, és körülötted forognak, mint a bolygók, a kitartó munkád gyümölcsei”, a fejlődő gyermekek, ifjak.

Szabó Gábor szaktanfelügyelő ismertette a 2022-2023-as tanév újdonságait, beszélt a VIII. osztályosoknak újra bevezetett IX-be való felvételijéről. Az iskola pozitív hírnevének tulajdonította azt, hogy túljelentkezés miatt a három előkészítős osztály helyett négy osztályt indíthattak e tanévben. Tolmácsolta a tanfelügyelőség jókívánságait, megköszönte a főesperes-plébános áldozatos munkáját, amit a templom felújításának terén tett.

Lőrinczi Zoltán-László megyei tanácsos képviselte a Kolozs megyei RMDSZ-t a tanévnyitón. Beszédét Maria Montessori szavaival kezdte, miszerint: ,,A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét. A gyermek lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell bevésni a képzeteket.” Történelmi eseménynek nevezte a tanévnyitót, mert egy olyan iskola kapui nyíltak most ki, amely az 1579-ben alapított, a Kolozsmonostori apátságban működő jezsuita iskola utódaként tartható számon. A diákokat arra kérte, hogy a tanulás mellett kapcsolódjanak be a közéleti tevékenységekbe is. A tizenkettedikeseknek felhívta a figyelmét, hogy úgy éljék meg az idei, számukra utolsó iskolai tanévet, hogy arra öröm legyen visszaemlékezni. Ezt követően román nyelven tolmácsolta Emil Boc polgármester üzenetét, amelyben ismertette a város polgármesteri hivatalának a tanulási folyamat megerősítését szolgáló segítségnyújtásait.

Az ünnepség méltó befejezéseként elhangzott Fehér Anna I. osztályos tanuló előadásában Szalai Borbála Legyen öröm a tanulás című verse, majd felcsendült az ünnepséget záró piarista himnusz. Az iskola zászlaja után a diákok osztályonként felsorakozva, kezdve a kicsiktől a nagyokig, rendezetten vonultak ki a felújított templomból.

Bíró Jolán-Ilona