Radikális evangéliumi életünkkel a remény hordozóiként csendben szolgáljuk az élet kultúráját

0
409

Augusztus 29–31. között Kolozsváron tartották meg a kétévente esedékes kerületi gyűlésüket a szociális testvérek.

A több éve működő Boldog Sára-teremben összegyűlt közösség találkozóját Kővári Magdolna, a Társaság általános elöljárója és tanácsa kísérte, valamint szeretettel látták vendégül Maribeth Larkin testvért is, a kaliforniai szociális testvérek általános elöljáróját. Az idei kerületi gyűlés témájával már több hónapja foglalkozott a közösség, a testvérek arra reflektáltak, hogy a jelen helyzetben hogyan lehetnek a Szentlélekből egyre mélyebben élő Istennek szentelt nők, radikális evangéliumi életükkel hogyan lehetnek a mai világban a remény hordozói, hogyan tudják kovászként hordozni az örömöt és a jóhírt a társadalom valóságában, és szolgálni az élet kultúráját.

Egy szervezet a fejlődést akkor valósíthatja meg, ha folyamatosan reflektál a saját működésére, amely a vízió, stratégia és szokások hármas egységében valósul meg. A szociális testvéri lelkiségben a vízió Isten álmának, az ő rólunk való gondolatának a megvalósítása. Fogadalmi imánk szövegében, amelyet naponta imádkozunk, ez így jelenik meg: „Ó, Szentlélek Úristen, kinek kegyelme adott világosságot hivatásom felismerésére és erőt annak követésére, és kinek csodálatos valójáról és titokzatos működéséről életemmel és halálommal kívánok bizonyságot tenni, maradj velem, hogy a Mennyei Atyának rólam való gondolatát megvalósítva, elnyerhessem az élet koronáját! Ámen!”

A szociális testvéri lelkiség specifikuma a Szentlélek hangjának folyamatos keresése, mi hisszük és valljuk, hogy a Lélek nélkül semmi az ember. Nem emberi okoskodásra, nem a siker és kudarc narratívájára építjük közösségi életünket, hanem a Szentlélek hét ajándékára. Fegyelem nélkül nincs boldog élet, csak káosz. Bencés lelkiségünkből fakadó stabilitásunk teszi lehetővé, hogy a világ mulandóságai között ne a divatos eszmékhez igazodjunk, hanem az örök értékekhez.

Nagy öröm volt számunkra, hogy kerületi gyűlésünk zárómozzanataként Szőcs Csaba plébános megáldotta tordaszentlászlói házunkat. Előttünk járó testvéreink kitartása tette lehetővé, hogy megéljük ezt a pillanatot. Telket és házakat vitt el a történelem vihara testvéreinktől az eltelt közel 100 év alatt, de Isten mindig újjáépítette azokat. A Csend Háza mögött van egy víziónk: az árral szembe szeretnénk menni, nem a mennyiségre, a nagyságra, hanem a személyességre és minőségre törekszünk. Fesztiválból, tömegrendezvényből sok van a világon. Aki a Csend házába belép, annak fel kell vállalnia az intimitást, azt az intimitást, amelyet a világ más módon ismer. A mi intimitásunkat természetfelettiségnek nevezik, mi jegyesi kapcsolatban vagyunk Istennel, és ennek a boldogságára szeretnénk másokat is lelkesíteni, segíteni, kísérni. Egy zűrzavaros világban élünk, és szomjazzuk a csendet, az egyszerűséget, az Istennel és egymással való meghitt találkozásokat. A Csend házának hivatását Sík Sándor, Társaságunk egykori barátja Csend című versének szavai fejezik ki:

Tépett világok, tépett emberek/Bódult zűrben kerengnek./Jöjj drága testvér, add a kezedet:/Mondjunk ma csendet.

A Csend Háza szeretettel fogadja majd azokat, akik lelkigyakorlatra, elmélyülésre, önreflexióra és hitmegosztásra vágynak.

Homa Ildikó, az erdélyi szociális testvérek elöljárója

Fotók: Fecske Orsolya SSS