Szüksége van az embernek arra, hogy lelkét az Istenhez emelje

0
1087
Fotók: Nagy Botond Árpád

Kovászna hívő közössége augusztus 21-én is ünnepelt: a templom búcsú ünnepét tartották megemlékezve a nagy szent királyról, a templom védőszentjéről, Szent Istvánról. Az ünnepi prédikációban elhangzott: szükségünk van a szentekre, akikre feltekinthetünk. Szükségünk van hiteles vezetőkre, akik nem a változó irányú szélhez igazodnak, hanem sziklára akarnak építeni.

A zsúfolásig megtelt plébániatemplom ünnepi szentmiséjét Dávid György, gyergyói főesperes mutatta be, a szentbeszédet Tódor Attila, kézdiszentkereszti plébános mondta. A szónok prédikációjában kiemelte: sziklára kell építeni a házat és az életet, ez a Szent István király ünnepén felolvasott evangéliumi rész legfontosabb üzenete számunkra.

„Nem bizonytalanra, mulandóra, hanem biztosra, szilárdra kell alapozni hazát, országot, nemzetet. Meggyőződésem, hogy az életnek csak úgy van értelme, ha jövőnk is van: jövőnk pedig elválaszthatatlan múltunktól, alapjainktól. Keresztény értékeinket, amelyeket Szent István király szorgalmazott, megpróbálták idegen ideológiák háttérbe szorítani és keresztény értékeink képviselőit napjainkig gyakran megvetésben részesítik. Szükségünk van a szentekre, akikre feltekinthetünk. Szükségünk van hiteles vezetőkre, akik nem a változó irányú szélhez igazodnak, hanem sziklára akarnak építeni. Kellenek felelős emberek, akik tudják: szüksége van arra az embernek, hogy lelkét az Istenhez emelje. Ha nincs helyes képünk, ismeretünk Istenről és emberről, akkor csupán megtörténnek velünk az események, nem pedig mi alakítjuk a történelmet. Ha nincsenek eszményeink, akkor nincs, ami felé haladjunk hétköznapjainkban” – fogalmazott Tódor Attila plébános. Az ünnepi szónok hozzátette: Szent István király nagyon fontosnak tartotta, hogy tudjon együtt élni a másként gondolkodókkal. Enélkül a kereszténység nem is létezhet. A „kirekesztés” gondolata fel sem merülhet a kereszténység gondolatvilágában.

„Hol vagy, István király? Hol vagyunk mi, magyarok és keresztények, akik képesek kell, hogy legyünk nem a széthúzást, hanem az összetartozást megjeleníteni egy szétesőben lévő társadalomban? Hol vannak a közösségért Szent István módjára cselekedni képes és kész emberek? Mások elfogadása semmiképpen sem jelentheti azt, hogy nem ragaszkodunk a krisztusi értékekhez. Mások elfogadása nem jelentheti sohasem azt, hogy feladjuk önmagunkat. A másként gondolkodókkal való békesség nem jelentheti azt, hogy ne kívánhatnánk meg a mi keresztény értékeink és hitünk iránti tiszteletet és megbecsülést. Jöjjünk rá arra, hogy az élet mennyisége és minősége nincs egyenes arányú összefüggésben egymással. Döbbenjünk rá, hogy az élet olyan érték, ami fölötte van minden anyagi jólétnek vagy hatalmi érdeknek. Az ember önmagát megvalósítani nem tudja, ha nem tekinti értéknek a családot, a hazát és a közösséget” – emelte ki Tódor Attila.

A szentmisén elhangzott: Szent István király a kereszténységgel olyan útra állította a magyar népet, amely biztosította számunkra a fennmaradást. Tudta, hogy jövőt kell tervezni, építeni. Tudta, hogy sziklaszilárd alapokra van szükség, hiszen a változó időkben számos veszély fenyegeti az egyéneket, a közösségeket és a nemzeteket. Szent István király példája arra ösztönöz bennünket ma, hogy az evangéliumban hallottak szerint keressük a szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni. Olyat, amely kiállja az idők viharait.

Az ünnepi szentmisét a kovásznai Szent István Király kórus és Szabó Kamilla éneke tette magasztossá. A liturgia végén Tuzson Attila lelkipásztor megköszönte a kerületből érkező szép számú papság részvételét, Dávid György főesperesnek és Tódor Attila szónoknak a szentmise bemutatását és a prédikációt. Az ünnepséget a kovásznai egyháztanács tagjai, Tuzson Attila plébános, a hívek, a kántor, a rózsafüzér csoportok tagjai közösen szervezték a kovásznai Polgármesteri Hivatalnak és a Szent Gellért Erdélyi Lovagrend támogatásával. Az ünnepi búcsús szentmise a himnuszok éneklésével zárult.

Jánó Árpád kovásznai akolitus