„Hazatért” a Madonna

Kettős ünnep Esztelneken

0
1582

Megáldották az 1750-ben faragott, esztelneki Madonna mintájára készített Szűzanya-szobor másolatát a felső-háromszéki településen. Az augusztus 7-iki, vasárnap délelőtti ünnepen Urbán Erik ferences provinciális mutatott be szentmisét, majd a hívek a temetőbe vonultak, ahol szintén megáldották a felújított világháborús emlékművet.

„Kéménytűz pusztított 1921. december 22-én éjjel a felsőháromszéki Esztelneken. Leégett a ferences kolostor és a templom, szinte minden a lángok martalékává vált. Csak a sekrestyében maradt épen egy faliszekrény, illetve a liturgikus ruhák és edények szekrénye. A templom romjai között „csupán egy Mária szobor maradt épen, a toronyból a harangok teljesen leolvadtak, aminél semmi sem bizonyítja jobban a tűz rettenetes voltát” – áll az esztelneki kolostor domus históriájában.

A csíksomlyói kegyszobor mintájára 1750-ben faragott esztelneki Madonna szobra máig ismeretlen módon és okból a tűzvész után Futásfalvára került. Valószínű, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy a ferencesek 1930-ban elhagyták Esztelneket, és csak 1936-ban tértek vissza.

A tűzvész századik évfordulójára a megmenekült esztelneki Madonna kegyszobráról a ferences testvérek jószándékú anyaországi és hazai adományozók jóvoltából másolatot készíttetek. A szobrot vasárnap délelőtt Urbán Erik ferences tartományfőnök a helyi hívek és a nyíradonyi testvértelepülésükről érkezett vendégeik, illetve világi elöljárók jelenlétében tartott szentmisén áldotta meg.

A ferences provinciális prédikációjában hangsúlyozta: az Úr Jézus szólni akar hozzánk a Szentíráson, a szentmisén keresztül, kopogtat mindannyiunk ajtaján. Hozzátette: kérdés csupán, hogy van-e hely, ahová befogadhatjuk.
,,Életemben van-e még hely az Isten számára? Nem túlságosan feltelt-e az életünk a meg nem bocsátott, az el nem engedett dolgokkal, a haraggal, a civódásokkal és lehetne sorolni, hogy mennyi mindent felhalmozunk lelkileg, ami feltölt bennünket és kiszorítjuk ezzel az életünkből az Istent” – mondta Erik testvér. Rámutatott: az Úr Jézus a saját érkezését a tolvajhoz hasonlítja azért, mert olykor be kell lopnia magát a mi életünkbe is. Megjegyezte: Istenben gyakran fordítva működnek a dolog. Ez esetben is az Úr tolvaj léte nem a rablásban nyilvánul meg, éppen ellenkezőleg: nem vinni akar a mi kincseinkből, hanem adni, és ami bennünk van, azt még nemesebbé akarja tenni. Az ünnepel kapcsolatban kiemelte: mind az esztelneki Madonna szobrára, mind pedig az emlékműre szükség van.

,,A világháborús emlékműre szükség van azért, mert egyrészt emlékezünk általa a meghurcoltakra, azok családjaikra. Ugyanakkor az emlékmű figyelmeztet bennünket arra is, hogy amikor az ember feltelik gonoszsággal, akkor mennyire embertelenül tud viselkedni. Ember embernek farkasa lesz. Meg tudjuk egymást hurcolni, kínozni, akár egymás életét is elveszi az ember. Ez az emlékmű emlékeztessen bennünket arra, hogy bár jónak lett teremtve az ember, az isteni képmása mégis el tud torzulni. Mi, egy újabb kornak a gyermekei vissza akarunk emlékezni, és nem akarjuk elfeledni mindazokat, akik tettek azért, hogy nekünk itt életünk legyen, helytálltak, hogy itt megmaradhassunk. Itt van az elkészült szobornak a másolata, is, amikor beléptek majd a templomba, és miután köszöntöttétek az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézust, és odamentek majd e szobor elé, kérni a Szűzanya közbenjárását akkor segítsen a lelki kapcsolat kialakításában” – mondta a ferences szerzetes, majd egy hasonlattal szemléltette, miért van szükségünk a szentek ábrázolására. Rámutatott: gyakran magunkkal visszük szeretteink fényképét, és amikor hiányoznak számunkra, akkor a fényképre tekintés segít a lelki kapcsolat kialakítására. Hozzátette: amikor megérint a zarándok egy szobrot, lelki kapcsoltba kerül vele.

,,A helyes Mária-tiszteletünk mindig az Úr Jézushoz vezet bennünket, mert Mária mint alázatos szolgálóleány mindig a háttérbe vonul és az ő szent fiát, a karján lévő gyermeket adja nekünk. E két megáldás kapcsán kétfajta látogatásról beszélhetünk. Azokban a családokban, ahonnan elhurcolták azon férfiakat, akiknek a nevei felkerültek erre az emlékműre ott is történt egy látogatás. Mondhatnám, az gonosz látogatás volt és félelmet hozott. Az evangéliumban egy másik látogatásról olvasunk: amikor Isten angyala meglátogatta Máriát ott béke és élet lett, foganás történt. Kétfajta látogatás órási különbséggel, hiszen ahol a gonosz látogat bennünket ott békétlenség, széthúzás és félelem lesz, ahol az Isten látogat ott béke, szeretet, élet, növekedés és élni akarás lesz” – húzta alá a ferences tartományfőnök.

Azt kérte, ez a nap legyen az emlékezés napja azért, hogy élet és élni akarás is legyen, illetve állapotbeli kötelességeink végzése a szentté válásunk útjává váljon.

A szentmise után a hívek a temetőben lévő felújított világháborús emlékműhöz vonultak. Ott a világi elöljárók mondtak beszédet, és megemlékeztek az Esztelnekről 1916-ban elhurcolt férfiakról, majd Urbán Erik tartományfőnök megáldotta az emlékoszlopot.
Az emlékünnepség a himnuszok eléneklésével zárult.

Bíró István, ferences sajtóreferens

Fotó: ferences sajtószolgálat

MEGOSZTÁS