Nagyváradon lezárták a püspöki szinódus egyházmegyei szakaszát, de a párbeszéd folytatódik

0
1139
Ha figyelünk a Lélek sugallatára, akkor élő, virágzó, jövőbe mutató egyháznak leszünk az építői. Fotók: képernyőképek a nagyváradi egyházmegye videós összefoglalójából

A párbeszéd folytatódik, fogalmazott Kovács F. Zsolt, a nagyváradi püspökség irodaigazgatója pünkösdhétfőn, június 6-án délután a nagyváradi székesegyházban bemutatott szentmisén, amelynek keretében lezárták a 2023-as püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűléséhez vezető folyamat egyházmegyei szakaszát. „Az ötletelgetések tovább érlelődnek, az egymásra való odafigyelés még intenzívebbé lesz, a kreatív kezdeményezések még bátrabbak, az Isten keresése és követése még következetesebbé vált” – részletezte az irodaigazgató. Böcskei László püspök és a kapcsolattartó csoport tagjai is megosztották szinódusi tapasztalataikat.

Az egyház akkor él, ha mi is élünk benne

Böcskei László püspök arra hívta az egyházmegye papságát és híveit, akik valamilyen formában bekapcsolódtak a kihívásokkal teli munkába, hogy közösen adjanak hálát Istennek a szerzett tapasztalatokért. A szentmise kezdetén Kovács F. Zsolt, a nagyváradi püspökség irodaigazgatója felidézte, hogy amikor tavaly ősszel megnyitották az egyházmegyei szakaszt, újszerű meghívás és kihívás előtt érezték magukat. Ferenc pápa a szinódussal a lehető legtágasabbra nyitotta az egyház ajtaját, mindenkit meghívott a beszélgetésre, a párbeszédre. Ezzel mindenkinek lehetőséget biztosított gondolatai megosztására, mondta az irodaigazgató. Böcskei László püspök egy kapcsolattartó munkacsoportot állított fel az egyházmegyei szakasz kezdetén, amelynek tagjai az egyházi és a közélet legkülönbözőbb területein keresték a párbeszéd lehetőségét. Ennek nyomán több mint húsz beszámoló készült el, amelyet ünnepélyesen átadtak a szentmise keretében a főpásztornak. „Többek ezek, mint írásos dokumentumok, a szavak mögött emberi sorsok rejtőznek, a megfogalmazott gondolatokban Istent szomjazó lelkek szívdobogásai hallatszanak, lelkesedések és sóhajtozások, remények és tenni vágyó, lelkes krisztuskövetők arcvonásai rajzolódnak ki a sorok között” – mutatott rá a dokumentumok mögötti emberekre és sorsokra Kovács F. Zsolt.

Böcskei László homíliájában emlékeztetett, hogy arra kaptunk meghívást, hogy lépjünk ki a mindennapok logiákájából. Már a szinodális út kezdetén Ferenc pápa igyekezett ezt a mindennapi logikát félretenni, túllépni rajta, és a különböző célcsoportok felismerésére hívott mindenkit. Ha az egyház képére tekintünk, felfedezhetjük, hogy különfélék vagyunk az egyházban, mondta a nagyváradi püspök. Amikor a szentatya a szinodális útra hívott, akkor arra invitált, hogy lássuk és fedezzük fel, hogy küldetésünk van mindenkihez, mindenkivel keresnünk kell a kapcsolatot. Elég nyitottaknak kell lennünk ahhoz, hogy egymással találkozva meg tudjuk hallani, amit a Szentélek sugall, hogy azt követve helyreálljon az egyház családjának nagy képe, fogalmazott Böcskei László. „Az egyház akkor él, ha mi is élünk benne” – mondta a püspök, majd hozzátette, hogy ha elindulunk egymás felé, ha meg merjük szólítani egymást, ha figyelünk a Lélek sugallatára, akkor élő, virágzó, jövőbe mutató egyháznak leszünk az építői. „Lássuk meg mindenhol és mindenkiben Isten Lelkét, az ő fényét, amely eloszlatja a sötétséget lelkünkből és környezetünkből” – zárta gondolatait a főpásztor.

A fiatalok teret szeretnének az egyházban

Mielőtt a püspökök összeülnek a jövő évi szinódusra, előzőleg mindenki helyi szinten folytatja le a párbeszédet, és majd ezek alapján vitatják meg a helyi és a világegyház aktuális helyzetét. A nagyváradi egyházmegye kapcsolattartó csoportjának tagjai is megosztották tapasztalataikat. Nemes István hitoktató, a fiatalok moderátora elmondta, hogy a fiatalok életszerű dolgokat szeretnének, nem teológiát, nem dogmatikát, nem elmúlt dolgokat. A tapasztalataikkal találkozó tanúságtételt szeretnének, olyan hithirdetést, ami választ ad a kérdéseikre, ami lehetővé teszi számukra, hogy a mai világban fiatalként vállalni tudják a hitet. Nemes István kiemelte, hogy a fiatalok valódi közösséget szeretnének saját plébániájukon, olyan egyéniségeket, akik össze tudják őket fogni és akik olyan programokat tudnak szervezni, ahol megerősödhetnek a hitükben, ahol egymással párbeszédbe elegyedhetnek a saját tapasztalataikról, hitükről. „A fiatalok teret szeretnének maguknak az egyházban. Fizikai tereket is, ahol találkozhatnak, ahol jól érezhetik magukat, ahol közösségbe kovácsolódhatnak” – mondta a hitoktató.

Hegedűs Ilona, a szociális intézmények moderátora olyan börtönbüntetésüket letöltött személyekkel is találkozott, akik a börtönben tanultak meg imádkozni: ki az elcsendesedésben, a magányban elvégzett imában talált menedéket, ki a börtönlelkész által szervezett közösségi alkalmakban találta meg a lelki fejlődés útját. A beszélgetések és találkozások alapján Hegedűs Ilona szerint figyelemre méltó, hogy a fiatal családosok, a középkorúak és az idősek is a fiatalokkal való foglalkozást tartják kiemelten fontosnak. Majoros Tibor akolitus, az ifjúság moderátora a nagyváradi egyházmegye videós összefoglalójában úgy fogalmazott, hogy a megkeresettek nagy része meglepődött azon, hogy az egyház megszólítja őket, de a többségnél egy pozitív meglepetés volt, hogy valaki kíváncsi a véleményükre. Voltak azonban olyanok is, akik kételyeiknek adtak hangot: van ennek értelme? El fog a véleményem jutni valahova? – idézte őket Majoros Tibor. Ezeknek a fiataloknak az életében meglátása szerint ez egy gyógyító és pozitív tapasztalat volt, azt érezhették, hogy ők is fontosak, értéknek tekintik őket és számít a szavuk.

Serbán Mária, egykori kollégánk, a vallási és szociális periférián lévők moderátora szerint nagyon sokan vágynak arra, hogy őszinte, hiteles, szentéletű híveket és lelkipásztorokat lássanak. Olyan igazi közösséghez szeretnének tartozni, amelynek a tagjai figyelnek egymásra, számítanak egymásnak és számíthatnak egymásra. Pünkösdhétfővel lezárult Nagyváradon a püspöki szinódus egyházmegyei szakasza. Pünkösdhétfő egyben Szűz Máriának, az egyház anyjának ünnepe is, és Serbán Mária meglátása szerint „az a feladatunk, hogy legyünk olyan gyöngéd szívűek az egyház tagjaiként, amilyen egy igazi jó édesanya”.

A párbeszéd folytatódik.