A búcsúnak hitben megtartó ereje van

0
509

Urbán Erik, az erdélyi Szent Istvánról nevezett ferences provincia elöljárója a csíksomlyói, immár megszorítások nélkül megtartható búcsúról, annak lényegéről, jelmondatáról beszél.

Az elmúlt két évben tapasztalhattunk olyan hatásokat, amelyek függetlenek tőlünk, mégis hatással voltak ránk, ezek most valamelyest elmúltak és így a hagyományos módon szervezzük meg az idei pünkösdszombati búcsút, hiszen nemcsak a helyiek jöhetnek az idei évben, hanem a határon túli testvéreket is vártuk és várjuk, hogy együtt imádkozzunk, énekeljünk, dicsőítsünk a Hármashalom-oltárnál, a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyeregben.

Az utóbbi harminc évben a csíksomlyói kegyhely robbanásszerűen kinőtte magát, egyre többen keresik föl, látogatják, nemcsak a helyiek, hanem határon túlról is. A pünkösdszombati nagybúcsú igazából a Gyulafehérvári Főegyházmegye és a világ magyarságának a búcsúja lett.

A búcsúnak mindig hitben megtartó ereje van, hitünkben erősíti meg azokat, akik eljönnek és fizikailag részt vesznek. Akik a médián keresztül követik a búcsút, azoknak is van egy tömegélményük, amely azt erősíti, hogy egy vagyunk, vagyunk és van jövőnk, életképesek vagyunk. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy nemcsak egyházi vonalon, hanem nemzeti vonalon is megerősítsen bennünket.

Pax et bonum! Béke és jóság! Ezt hirdeti a felirat a kegytemplom homlokzatán, ez az idei év és a pünkösdi búcsú jelmondata. Egyrészt a ferences lelkiség adta a jelmondatot, másrészt arra gondoltunk, hogy a hirtelen kialakult és megváltozott európai helyzet azt sugallja, hogy egy olyan jelmondatot válasszunk, amelyre mindannyian vágyakozunk, akár külön-külön is, de együtt is: erre a két szóra, a békére és a jóságra. Arra a békére, ami bennünk belső harmóniát teremt és a jóságra, ami a jó Istentől jön és ezt nekünk, ezt a jót, amit megtapasztalunk Istentől, azt a tetteinkben adjuk tovább.