Pünkösdszombaton Csíksomlyóra zarándokol, aki tud. A búcsú hagyománya a kegyhelynek, Erdély népének, lassan a magyar nyelvterület egészének, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Kiépül lassan az oda vezető Mária út is, reméljük, gyalogosan is olyan természetes módon lehet majd nálunk is zarándokolni, mint bárhol másutt a világon. A mi kegyhelyünk kisugárzása ide fog vonzani más zarándokokat is, akik itt valami olyat tapasztalnak majd, amit másutt, Lourdes-ban, Fatimában, Medzsugorjéban nem. Ehhez nekünk, a fogadóknak, befogadóknak is növekednünk kell, hogy szeretettel osszuk meg a mi élményünket minden más érdeklődővel. Közben a mi zarándokaink is járnak más kegyhelyeken, bejárják a lélek útját az odavezető úton. Egy ilyen zarándokutat kísérünk most végig, szakaszonként, a szatmári lelkipásztor, Melega Péter a kalauzunk.
A zarándoklat, zarándoklás, latinosan peregrináció egy zarándokhely fölkeresését jelenti egyénileg vagy közösségben, olvassuk a Magyar Katolikus Lexikonban. A zarándoklat során, illetve a zarándokhelyen vallási gyakorlatokat végeznek a zarándoko. Ezek indítéka, célja: jámborság, fogadalom vagy vezeklés. Nem csak keresztény szokás, szinte minden vallásban megtalálható: alapja a minden emberben meglévő vágy olyan helyek után, ahol a termfölötti világgal közvetlenebbül találkozhat.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, amikor a Szentföldre nem lehetett zarándokolni, a Camino szerepe felértékelődött. Többféle útvonal létezik, amelyek különböző településekről indulnak, más-más hosszúságúak és nehézségűek, mindegyik célállomása Santiago de Compostela.
A hagyományos négy út
Via Podiensis: ez az út Le Puy-en-Velay-ban kezdődik, és „főleg a burgundiaiak és a teutonok használták”. Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lectoure, Eauze, Aire-sur-l’Adour, Ostabat-Asme. Itt találkozik a következő két úttal.
Via Lemovicensis. Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint-Léonard-de-Noblat, Limoges, Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat-Asme.
Via Turonensis: ez az út Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. A Németalföldről és Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták. Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampe, Orléans, Tours, Saint-Avertin, Montbazon, Sainte-Catherine-de-Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignan, Melle, Saint-Jean-d’Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat-Asme. Ostabatban egyesült az előzőkben leírt három út , és innen együtt vezetett át Saint-Jean-Pied-de-Port után a pireneusokbeli Ibañeta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.
Camino Francés, francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig. Állomásai: Estella-Lizarra, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarria, Portomarín, Arzúa, és végül a célpont, Santiago de Compostela.
Portugáliából is indul egy út, a Camino Portugués (portugál-út), amelyen lehet Lisszabonból vagy Portóból indulni, a Porto–Santiago de Compostela távolság 241 kilométer.
Ezen az úton indult el Melega Péter szatmári egyházmegyés pap, az egyházmegye gazdasági igazgatója, akinek útját az ő rövid bejegyzései és fotói segítségével követjük végig, és erre olvasóinkat is meghívjuk.
Camino Portugués
0. nap – Portó
Ezt a zarándoklatot hárman terveztük el… végül az “öreg” egyedül megy…
Ma érkeztem Portóba és holnap indulok Santiago felé. A rengeteg turista mellett hideg és eső fogadott. De a Camino az Camino, bármilyen az időjárás. Az öröm és boldogság hozzáállás kérdése.
1. nap: Portó – Vila do Conde 22,10 km
Először is köszönöm mindenkinek a biztatását és bejegyzését. Senkinek nem válaszoltam, de ma mindenkiért imádkoztam útközben. Hajnalban ömlött az eső, de mire elindultam, elállt, és kisütött a nap. Ma nagyon sok “első” volt: – első nap ezen az úton, – első sárga nyíl, ami mutatja az irányt, – az első Bom Camino, amit hallottam, – első találkozás az óceánnal, – első nap a pallókon, – első fénykép az árnyékomról, – első alkalom, hogy ilyen sokat írok…Inkább felteszek pár képet, mert az érzést úgy sem tudom megfogalmazni. Ezt át kell élni…
2. nap: Vila do Conde – Esposende 24,55 km
Lassan úgy érzem magam, mint Rejtő Jenő egyik kedvenc figurája, Fülig Jimmy, aki többször is belekezd, hogy elmagyarázza, “mitől jött neki” ez a naplóírás. Persze sosem derül ki. Én is mondogatom, hogy nem szeretek írni, aztán tessék, itt vagyok. Lehet, hogy egyszer én is elmesélem, miért nem szeretek írni…
Szóval reggel felkeltem, mondanám, hogy frissen és fürgén, de ez nem igaz. Még szerencse, hogy csodálatosan van megalkotva az emberi test. Lépni is alig tud, aztán felkerül a hátizsák a vállára és pár lépés után úgy megy, mintha mi sem történt volna.
Ma volt ismét deszkapalló, óceán, és macskaköves út (a lábam azt mondja, ebből volt több). Áthaladtam egy eukaliptuszerdőn is.
Útközben betértem egy gyönyörű templomba, és mondom Jézusnak, hogy sokan kértek imát. Kimegyek, és a templomkertben rögtön meg is jött a válasz (1 perc 10 másodperc, új világcsúcs). A képek között ott lesz.
Jézus a getszemáni kertben imádkozik és mondja: Legyen meg a te akaratod. Mi kérhetünk bármit, de a legfontosabb, hogy az Úr akarta teljesüljön.
Azt hiszem, ennyit senki sem fog elolvasni… Még szerencse, hogy nem szeretek írni.
