A szatmárnémeti székesegyházat 1837-ben Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelte fel Isten szolgája, Hám János püspök. Az egyházmegye főtemplomának búcsú ünnepén idén Román János, a szatmári egyházmegyei Caritas vezérigazgatója mondott szentbeszédet.
Jairus leánya, a naimi ifjú vagy Lázár, akiket Jézus feltámasztott, mind visszatértek a föld porába. Jézus feltámadt testét viszont nem a por, hanem az Isteni felhő ölelte át; az a felhő, amely a színeváltozás óráját idézi fel, vagy az ószövetségi szent sátorra emlékeztet, ahol a felhő az Úr jelenlétét jelezte. A mennybemenetelkor a Krisztust átölelő felhő azt üzeni, hogy a mennybe felmenő Jézus belép Isten közösségébe. Jelenléte ezentúl nem térbeli, hanem teljesen isteni. Ő Úr az ég és föld fölött, a pornak, és az enyészetnek nincs hatalma fölötte.
Szent Lukács evangélista úgy ír a mennybemenetelről, hogy Jézus az apostolokat megáldva, emelkedik fel az égbe (vö. Lk 24,50) „Jézus kezei kitárva maradnak a világ felett, mint valami tető, amely megvéd minket – mondta a Caritas vezérigazgatója – és azzal a ki nem mondott felszólítással végződik, hogy kövessük a tanítványokat az imádságban. (…) Az Úr imája és áldása itt maradtak velünk; úgy imádkozunk, hogy Jézus áldó kezei ott vannak a fejünk fölött.”
A székesegyház oltárképén, a Pesky József által készített festmény közepén a Szűzanya áll, mint az első krisztushordozó, megjelenítve az egyházat és az összes krisztushívőt. Ugyanakkor Mária mellett megfigyelhetőek a fehér ruhába öltözött, angyalszárnyú férfiak is, a mennybe felmenő Krisztus piros ruhája pedig az emberi természetet is szimbolizálhatja.
Mindez rávilágít arra, hogy a megtestesülés és a megdicsőülés titkát együtt kell szemlélni. A szónok Szent II. János Pál pápát idézve rámutatott: „A bölcsőben a koporsót és a koporsóban a bölcsőt kell látnunk, és mindezek mögött az élet urát.”
Talán nem véletlen, hogy az első évszázadok keresztényei Jézus mennybemenetele előtti napon Betlehembe mentek virrasztani a Születés barlangjához.
XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus című trilógiájában leírja, hogy az apostolok biztosak abban, hogy Jézus új, erőteljes módon van jelen az életükben és most már úgy van velünk, ahogy csakis Isten lehet közel az emberhez.
„Tekintsünk fel még egyszer a Pesky József festette oltárképre: Jézust és Máriát körbeállják a tanítványok, de a kör nyitott. Talán a festőművész azt akarta üzenni, hogy ott van egy hely számunkra is, csak el kell dönteni, hogy be akarunk-e lépni a körbe…” – zárta gondolatait Román János Caritas-vezérigazgató.
Forrás: a szatmári egyházmegye honlapja
