Egy csapat vagyunk

Papi továbbképzés a keresztény értékrendű vezetésről

0
384

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program keretében május 16-19. között a csíksomlyói Jakab Antal Házban két képzést tartottak szakemberek a keresztény értékrendű vezetés témájában.

A két egymást követő rendezvényre szép számban érkeztek a főegyházmegyében szolgáló lelkipásztorok, akik munkájukból adódóan vezető szerep(ek)et betöltvén, e szerepük szakszerűbb és hatékonyabb gyakorlására törekednek. Már tavaly több mint félszáz pap érdeklődőtt a témakör iránt, így a többrészes képzéstömb első modulját, A vezetés alapjait idén újra megszervezték, valamint sor került folytatásként a második modulra, a Hogyan legyek jó vezető? képzésre.

Dr. Szigeti Ágota Orsolya, Dr. Berke Szilárd, Dr. Borbély Csaba, a Kaposvári Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem docensei idén is szaktudásukkal, tapasztalataikkal, tanácsaikkal segítették a jelenlevőket abban, hogy jobban értsék, mi miért működik úgy egy közösségben, ahogyan, illetve láthassák azt, hogy különböző vezetői stílusok, döntések, viszonyulások hogyan hatnak munkatársaikra, a közösségre. A két képzésmodul során számos témát dolgoztak fel közösen a szakemberek és az érdeklődő papok (a vezetés alapkérdései; vezetői képességek; vezetői stílusok; a csoportmunka szervezésének szabályai és lehetőségei; miért fontos a munkatársak motiválása és kit hogyan lehet és érdemes motiválni; milyen a hatékony kommunikáció és hogyan kell ezt csinálni; konfliktuskezelés vezetőként; vezetői szerepek; vezetői hatalom, tekintély; vezetői döntések és döntési módszerek),

A kétszer két nap alatt összesen több mint 30 lelkipásztor kapott új háttérismereteket vagy mélyítette el már megszerzett tudását mindabban, ami látszólag egyszerű és magától értetődő, mégis tanulást, hozzáértést igényel: jól kommunikálni, jól vezetni. A vezetés fogalmi rendszerét, szereplőit, szintjeit, a munkavégzést befolyásoló tényezőket, módszereket három főbb témakörre bontva járták körül: a kommunikáció, az időgazdálkodás és a közösségépítés terén gazdagodtak új információkkal, felismerésekkel vagy még jobb megértéssel, sajátélmény-alapú tapasztalatokkal, amelyeket beépíthetnek majd mindennapjaikba.

Döntések ismertetését, feladatok végrehajtására való utasítást, elismerést és/vagy kritikát közölni – és egyáltalán, mindennemű közlést, megnyilvánulást mások irányába – építő, motiváló jelleggel kell(ene) gyakorolni, ennek módját tanulni lehet, sőt kell, a jobb kommunikácó, együttműködés érdekében. Egy pap esetében különösen fontos a pozitív, másokat megerősítő, értékelő kommunikácó és ennek eltanulása-gyakorlása, hiszen ezáltal még inkább hiteles lesz és követendő példát nyújt mások számára.

Napjainkban a klerikusok élete is túlzsúfolt és „rohanó”, így a résztvevő papok örömmel fogadták az időgazdálkodással kapcsolatos jótanácsokat. Az időmenedzsment-módszerek megismerése és gyakorlatba ültetése mellett nem mellékes tudatosítani: nem az időt kell „menedzselni” (hiszen az tőlünk függetlenül, a mi ráhatásunk nélkül telik/halad), hanem az időhöz, múlásához való saját viszonyulásunkat, az idő általunk való fel- és kihasználását kell helyesen, hatékonyan kezelni.

Fejtörést okozó és közös munkát igényelő játékos gyakorlatok által (is) világossá – nemcsak ismertté, értetté, de érezhetővé is – vált: egy csapat csak akkor tud jól működni, eredményesen tevékenykedni, ha minden tagja együtt dolgozik és halad, ha a csapatban mindannyian „közösen tolják a szekeret”, ugyanakkor szükség van a vezetőre, aki mintegy kívűlről/felülről rálátva helyzetekre, átlátva dolgokat, irányt mutat, összefog és motivál – azaz a szó legnemesebb értelmében „vezet”.

A rendezvény végén tartott visszacsatolás a képzés felettébb szükséges voltáról tanúskodott. A résztvevő papok elmondták, a tavaly és idén megszervezett képzéseken való részvételük és az itt hallottak-tanultak nagy mértékben segítik a hívekkel való eredményesebb kapcsolattartásukat és jobb kommunikációjukat, az egyházközségbeli közösségszervező és -építő munkájukat, illetve adott esetben új munkatársak betanítását, fejlesztését. A segédlelkészek kiemelték, mennyire hasznosnak tartják, hogy már papi életük kezdetén részük lehet ilyen jellegű ismeretek elsajátításában, a vezetői szerephez elengedhetetlen készségeik kialakításában, fejlesztésében, idősebb paptestvéreik pedig külön hangsúlyozták örömüket és köszönetüket azért, hogy a főegyházmegye vezetése lehetővé tette számukra a továbképzést e nagyon fontos téren is: „örülünk, hogy végre van ilyen, reméljük, hogy még lesz – várjuk!”.

A papi továbbképzők mindenikén megosztják a résztvevő lelkipásztorok mintegy közös zárszóként azt is, hogy „jó nekünk együtt lenni”, ennek különböző megfogalmazásai nem maradtak el ezúttal sem, ugyanakkor az itt tanultak, valamint az együttlét megerősítő öröme mellett külön motivációként viszik magukkal egyikük fontos megállapítását: „bár külön-külön csapatokat vezetünk a magunk helyén, dolgozunk a saját közösségeinkben és közösségeinkért, de emellett és ezzel együtt mi magunk is egy csapatot alkotunk, paptestvéri és egyházmegyei közösségünk tagjai vagyunk – együtt kell gondolkodnunk és munkálkodnunk, közösen tolva a szekeret egyházunkban, egyházunkért, keresztény közösségünkért”.

Kép és szöveg: Dávid Tünde