Lajosvölgyihuta (Huta Certeze) egy kevésbé ismert kis falu az Avasban, ahol a lakosság nem beszél magyarul, ám döntő többségében katolikusnak vallja magát.
A 19. század elején szlovák és lengyel telepesek érkeztek az Avasba, akik a helyi kőszén- és vasbányákban dolgoztak. 1863-ban kápolnát építettek, melyet 1877-ben ideiglenesen Józsefházához csatoltak, 1913-tól azonban ismét független lett. A plébánia épületében kapott helyet az 1938 szeptemberében indult szlovák tannyelvű iskola is.
A II. világháború kitörését követően, 1939 őszén a román hadsereg lefoglalta a plébánia épületét, de megengedték, hogy az iskola a kápolnába költözzön. A második bécsi döntés értelmében a terület 1940-től újra Magyarország része lett, és a következő négy évben az oktatás már magyar nyelven folytatódott. A falu idősebb lakói még abban az időben jártak iskolába. Később megszűnt a szlovák nyelvű oktatás, a falu lakosai román nyelvre tértek át, a katolikus hitet, valamint gazdag néphagyományukat azonban megőrizték.
A mai, új templom építése 1993-ban kezdődött Fagea László akkori plébános vezetésével. A felépült templomot Schönberger Jenő püspök Nepomuki Szent János tiszteletére szentelte fel 2010. augusztus 14-én.
A templom védőszentjének ünnepe, május 16-a mindig nagy ünnep a faluban. Az idei szónok Fanea József, a nagybányai Szentháromság-plébánia káplánja volt, aki az ünnepen Nepomuki Szent János példájából kiindulva három pontot tárt a hívek elé.
Az első, amiért Szent Jánosnak meg kellett halnia, az emberi kíváncsiság. Annak idején, a Szentírás tanúsága szerint maga a gonosz is ezt az emberi gyengeséget használta fel arra, hogy megtörje az ember és az Isten barátságát. Az ember azt hitte, ha mindent tud, olyan lesz, mint az Isten. Nagyon sokan élnek még ebben a tévhitben, s minden megszerzett információt arra használnak fel, hogy azzal másoknak ártsanak, másokról pletykáljanak, vagy egyszerűen ítélkezzenek fölöttük. Prága királya sem viselkedett másként. A bizalmatlansága arra késztette, hogy Szent Jánost megkínozza, megölesse. Talán azt hitte, hogy ezáltal azt is eltörli, akit János képvisel. De az egyház örök, s mindig fennáll. A közösség és az a templom, amelyik megtelik, annak a jele, hogy sokan mutatják meg az Istent életükkel, családjukkal az egész világnak.
„De a közösség nem mindig áldás, mert ez áldozatot is jelent. Ahhoz, hogy vitatkozzunk, szükségünk van egy másik emberre: egy férjre, feleségre, gyermekre, barátra, kollégára. Azért vitatkozunk, hogy bebizonyítsuk, hogy igazunk van. A saját nézőpontunkból figyeljük a világot. Nepomuki Szent Jánost ábrázolásain mindig egy kereszttel láthatjuk. Ez a válasz, vagyis hogy Szent János példájára tanuljuk meg a kereszten levő Krisztus szemszögéből nézni a világot, különösen akkor, amikor dühösek, mérgesek vagyunk, amikor szenvedünk. Minél többször figyeljük a világot a kereszten függő Jézus szemszögéből, annál inkább tudunk azonosulni Nepomuki Szent Jánossal” – buzdította a híveket Fanea József.
