Aki kapcsolatban él, megél. Nagyböjti lelkinap a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánián

0
463

A kézdivásárhelyi Boldog Özséb-templom adott otthont március 26-án az idei nagyböjti ifjúsági lelkinapnak. A meghívott Sajgó Balázs, a Caritas lelkiigazgatója volt. Bardocz Mózes-Botond és Gyerkó Enikő Emilia ifisek beszámolója következik az eseményről.

Az ifi csoporttal és a bérmálkozókkal együtt vettünk részt ezen a lelkinapon, melynek középpontjában a kapcsolatok álltak. A lelki feltöltődést Sajgó Balázs atya biztosította, aki rávilágított többek között arra is, hogy a felfele, befele és kifele irányuló kapcsolódásunk által válhatunk teljes értékű emberekké, hiszen a „magány nem vagány!”
Napunk mottója pedig: “Aki kapcsolatban él, megél!” mondat volt.

A program kezdetén egyből csoportokra osztottak minket. A feladat az volt, hogy mindegyik csoportban mindegyik tag el kellett mondja, neki mit jelent egy kapcsolat, s ezt egy képpel, egy szóval, egy jellel is ábrázolhattuk, majd közösen el kellett dönteni, hogy ezen szavak közül mi lesz a csoport neve. Így születtek meg a mágnes, bizalom, kapcsolódás, kommunikáció, kötődés és odafigyelés csoportnevek.

A mi csapatunk az odafigyelés nevet viselte. (Először nekem az a kép ugrott be, amikor egy ember segítséget kér Jézustól és Jézus segítő kart nyújt neki, átöleli.) Onnan pattant ki a csapat neve, hogy többen mondták az odafigyelést mint kapcsolat-szimbólumot, hiszen Isten mindig figyel ránk, ott van velünk, tudja, mit akar a mi szívünk. Másrészt egy párkapcsolatban, baráti kapcsolatban és házastársak között is az egymásra való odafigyelés fontos, hiszen ezzel éreztetjük a társunkkal, hogy szeretjük őt.

A legelső kapcsolat az életünkben Istennel kellene kialakuljon. Hiszen nélküle nem lehetséges egészséges kapcsolatot ápolni egy baratnővel/baráttal. Az irgalmasság, a megbocsátás és az alázat nélkül lehetetlen, hogy egy kapcsolat pár hónapnál tovább tartson. Ez az, amit Istentől tanulunk és nála tapasztaljuk meg. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal gazdagodhattunk a nap folyamán. A meghívott pap bácsi előadásának végén egy háromlábú szék volt a központi elem, melyből az első láb a sok beszélgetés és a hosszas ismerkedés szimbóluma, a második a lelki összhangé, a lelki kapcsolat megteremtéséé és a harmadik pedig ezek gyümölcse.

Azért tartottuk fontosnak a részvételt, hogy lelkiekben feltöltődhessünk és ki tudjunk szakadni a hétköznapokból, viszont a feltöltődésnél sokkal többet kaptunk: megértettük, hogy miről is szól egy ilyen lelkinap. A lényeg, hogy az ember lélek-zik és rá kell kapcsolódjon a nagy lélegeztet-Ő-re, a jó Istenre.

A hétköznapi rohanásban nem is figyelünk a légzésünkre, ahogyan a lelki életünkre sem igazán. Így egy ilyen nap alkalmas mindkettőre, hogy egyaránt helyesen gyakoroljuk légzésünket és hitünket, valamint kapcsolódjunk Istenhez, ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat. A beszélgetés végén feltevődőtt a kérdés: Hány ember kell egy egészséges kapcsolathoz? Gyorsan és egyszerre válaszolva mindenki két embert mondott. Mégis gondolkozni kezdtünk, mert a kivetített kép három üres széket ábrázolt. Jött is a következő kérdés: És akkor kié a harmadik szék? Közösen megértettük, hogy nem másé, mint a jó Istené, aki mindenütt jelen van.

Az előadások után közösen vettünk részt a szentmisén, hálát adva az együtt töltött időért és kérve a jó Isten áldását életünkre és kapcsolatainkra. A jó Isten után elsősorban a pap bácsiknak vagyunk hálásak a szervezésért és lelki kincsekért.

Bardocz Mózes-Botond és Gyerkó Enikő Emilia