A Budapesten megjelenő Vigilia folyóirat Szent József napján a szent család védelmezője előtt tisztelegve Andrew Summerson írását közli Szent József tisztelete a bizánci hagyományban címen, ennek részletével köszöntünk minden Józsefet!
A bizánci hagyomány prófétaként tekint Szent Józsefre. Ünnepe a karácsonyt követő vasárnapra esik, amikor vele együtt ünnepeljük ősatyáit, Izájt (Jesszét) és Dávid királyt is. Ez utóbbiakról a Szent Liturgia elején, az eucharisztikus kenyér előkészítése során, az úgynevezett proszkomídiában történik megemlékezés a többi prófétával – Keresztelő Jánossal, Mózessel és Áronnal, Illéssel és Elizeussal – együtt. A proszfora darabjainak szimbolikus elhelyezkedése egyfajta ikon. A szentek különböző karait jelképező részecskék a nagyobb, „Báránynak” nevezett kenyérdarab mellett helyezkednek el. Ebből létesül az Eucharisztia, melyből a hívők is részesülnek az áldozás során. A diszkoszon megjelenő „ikon” ábrázolja az Istenszülőt is, továbbá az angyalok és szentek karait Isten trónja körül, és helyet kapnak rajta azon élők és elhunytak, akikről a Szent Liturgia során a pap megemlékezik. Előrevetíti a Bárány menyegzői lakomáját (Jel 19; 21), és ennek képét még szorosabban összekapcsolja az egyházzal. Minden egyes Szent Liturgiában a teljes egyház jelenik meg a diszkoszon: menny és föld egyesül a Teremtő dicséretében.
Szent Józsefet a próféták sorába állítani Izájjal és Dávid királlyal együtt mégis különös döntésnek tűnik. (…) Mit árul el Izáj és Dávid király példája Szent József prófétai hivatásáról? Ahogy Izáj, úgy József sem az isteni szó hirdetője. Tulajdonképpen egy mondata sincs lejegyezve az evangéliumokban. „Nyersanyag” Isten számára, aki munkálkodik rajta keresztül. József Izáj és Dávid király vérvonalát ajánlja fel Máriának, hogy lehetővé tegye a prófécia beteljesülését: a Messiás Izáj törzséből fog felsarjadni. Dávidhoz hasonlóan megtestesíti magában Izrael törvényét, ő azonban nem mint király, hanem mint igaz ember teszi ezt. A maga előnyére is fordíthatta volna ezt a törvényt, hogy megvédje büszkeségét, és Máriára hárítsa a néhányak szemében szégyenteljes szülésből fakadó látszatot, a hűtlenséget. Ehelyett azonban kiterjeszti saját igaz voltát, hogy védelmezze Máriát és az Isten Fiát. Saját igazságosságával veszi körül őket, ezáltal megkíméli őket az emberek vádló és lenéző tekintetétől, és biztosítja Jézus számára a csendes élet lehetőségét Názáretben.
Innen indul el Krisztus a Jordán folyó partjára, hogy elkezdje szóban és tettekben hirdetni az Isten országát.
A teljes írás a Vigilia márciusi számában olvasható, Szaplonczay Máté fordításában
