A Házas hétvége olyan lelkiségi mozgalom, amely a világ sok részén jelen van, a szentségi kapcsolatok megerősítését szolgálja. Segít a házaspároknak, hogy házasságuk az évek során ne szürküljön el. De nem csak házaspároknak szól: papokat és szerzeteseket is hív arra, hogy hivatásukban elmélyedjenek.
A Házas Hétvége Mozgalom 1968-ban indult Spanyolországból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból, célja, hogy a házasság és a papság szentségének megújítását és a szerzetesi elkötelezettség megerősítését elősegítse. Ma a világ kilencven országában van jelen a mozgalom, több mint egymillió házaspár csatlakozott hozzá. Magyarországon 1984-ben kezdett ismertté válni, s az első hétvégét 1986-ban tartották. A mozgalom Erdélyben is elterjedt, 20 éve van tájainkon jelen, négy régióban működik, ezek egyike a Brassó–Háromszék régió, ahol március 11–13. között a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakképző Líceumban alapozó hétvégét szerveztek tíz házaspár és két lelkész, Bartos Károly és Hajlák Attila részvételével.
„Minden ilyen hétvége egy mennyország-tapasztalat. Az a célja, hogy minden élethivatás, köztük a házasság egy istenélmény legyen. Tudjuk istenélményként, szentségként megélni életünk minden helyzetét, örömét és nehézségét”, írta az eseményről Hajlák Attila.
A háromnapos hétvégeket egy pap és három házaspár vezeti. A bevezetőt beszélgetések és csoportfoglalkozások követik. Az állandó központi témák a következők: találkozás önmagunkkal, találkozás a párunkkal, a közösséggel és a mindenkit magához vonzó Atyával. A házastársi szeretet, a hűség, a cölibátus és a szerzetesi fogadalom megélése egyaránt a keresztény lelki élet mércéje. Közös nevezőjük a szeretetben való élet. A hétvége legfőbb karizmái közé tartozik annak megélése, hogy fontosak, értékesek vagyunk egymás számára, levetjük megrögzött viselkedési formáinkat, megismerjük önmagunkat, hogy Isten tervébe bekapcsolódva, a folyamatos megtérésnek éljünk, ezzel is építve Krisztus titokzatos testét, az egyházat.
A Házas hétvége célja, hogy a megújított párkapcsolatok által harmónia legyen a családokban, a gyerekek örömmel menjenek haza, szeressenek otthon lenni. E világméretű mozgalom program és lelkiség egyszerre. Szentírási „alapját” az Efezusi levél keresztény családról szóló részében (Ef 5,21-33) találjuk. Ahogy az Atya szereti a Fiút a Szentlélekben és viszont, úgy kell szeresse egymást férj és feleség a házasságban.
Az ökumenikus szellemű mozgalom minden érdeklődő előtt nyitott. A hétvégéken részt vevő házasfelek úgy találkoznak egymással újra és újra, mint amikor először lángolt fel bennük a fenntartások nélküli szeretet lángja. A hétvégeken egy „szeretetteljes kommunikációs technikát” sajátítanak el. Isten jelenlétét a családban (és a közösségben is) éppen az önajándékozás és -elfogadás kettősségében lehet felismerni.
A Házas Hétvége a papoknak és a szerzeteseknek abban segít, hogy egyházközségükkel nyíltabb, szorosabb kapcsolatot tudjanak kialakítani. Az ún. „alapozó hétvégeket” követően a párok, papok, szerzetesek a területi csoportközösségekben folytatják az építő együttléteket.
