Emberi életünkben vannak fontos események, melyekre évente visszatekintünk, egy születésnap, ballagásunk ideje, elsőáldozásunk vagy bérmálkozásunk időpontja. Még inkább ilyen a házasságkötés napja, ami különös érzéssel tölt el minket. Megnézzük a fotókat, a filmet erről a jeles eseményről, és ismét eltelünk azzal az örömmel, ami éppen akkor töltött el minket, amikor életreszólóan elköteleződtünk a szeretetben valaki mellett. A szerzetesek számára a fogadalomtétel napja, az Istennek való teljes önátadásé ilyen nap, amikor szívük teljes szeretetével igent mondtak Jézus hívására tisztaságban, szegénységben és engedelmességben. A lelkipásztorok számára ilyen a papszentelés napja, egy nagy IGEN Jézus, a jó pásztor nyomában járásra.
Főegyházmegyénk számára február hónapja ilyen fontos hónap, több püspökszentelésről is megemlékezünk: Isten szolgája Márton Áron püspökünkről, akit 1939. február 12-én szenteltek püspökké Kolozsváron, Jakab Antal püspököt 1972. február 13-án a római Szent Péter bazilikában, majd 2020. február 22-én a jelenlegi főpásztorunkat, dr. Kovács Gergely érsek atyát a gyulafehérvári székesegyházban.
Egy egyházmegye életében mindig örömteli esemény a püspökszentelés. Távlatot, jövőképet biztosít, biztonságot ad nemcsak az egyházmegyének mint szervezetnek, hanem mint Isten népe itt megalakított egységének. Ugyanis ha van püspök, jó pásztor, akkor a hívek lelkipásztori ellátását meg lehet szervezni, imádságunk nyomán papi hivatások keletkeznek, lesznek papok, akik vigyáznak lelki életünkre, segítenek a földi zarándokúton a boldog mennyország felé. Ahogyan Erdő Péter bíboros úr is kiemelte, „a közösségnek pedig szomjazik a lelke arra, hogy Krisztus olyan módon, olyan nyelven, olyan emberi stílusban szóljon hozzá, ami a szívéhez a legközelebb áll. Maga Jézus is ennyire közel akart állni az emberekhez. …a papnak, főként pedig a püspöknek éppen ez a feladata. Egyszerre képviselni a közelséget és a végtelen távlatot, átérezni a ránk bízott nép örömeit, gondjait, helyzetének nehézségeit és szépségeit, és ugyanakkor képviselni Jézus Krisztust. Mert ő a mi Urunk és Mesterünk, ő a kereszténység igazodási pontja.” (Kovács Gergely püspökszentelésén)
A II. vatikáni zsinat előtti és utáni püspökszentelési szertartásban találunk látható különbségeket, de mégis a püspökszentelési ünnep, meg a szolgálat, a felelősség, a küldetés ugyanaz. Isten szolgája Márton Áron püspök úr szenteléséről olvashatjuk: „Kolozsvár házi ünnepe azonban, az egész országból idesereglett katolikus egyházi és világi férfiak részvételével, országos jelentőségű eseménnyé nőtt. A résztvevők nagy száma és a szertartást követő üdvözlések sorozata mind a rendkívüli népszerűség és osztatlan nagyrabecsülés bizonyítéka, mely az új püspök személyét körülveszi, s ami egy szociális nővér egyszerű szavaiban jutott leghívebb kifejezésre: Te vagy, akit vártunk!” – írta a Brassói Lapok XIV./37. (1939. február 15-i) számában. Jakab Antal püspökkészenteléséről pedig ezt olvashatjuk: „Nem volt hát feltűnő, hogy Márton Áron vértanú papját akarta segédpüspökének. Hosszas tárgyalások után el is érte a kinevezését. Mindenben úgy akarta, ahogyan őt annak idején, 1938 karácsonyán kinevezték. A kultuszügyosztály azonban nem engedélyezte a hazai püspökszentelést. Tüntetéstől féltek. Így kerülhetett sor a feledhetetlen római püspökszentelésre (1972. február 13.), ahol a főszentelő maga VI. Pál pápa volt. Feledhetetlen élmény maradt számunkra, akik ott lehettünk.” (Jakubinyi György érsek, 19/2009-es körlevél).
Két évvel ezelőtt, 2020. február 22-én, szombaton, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén is megmozdult a főegyházmegye és az egyetemes egyház, amikor Gyulafehérváron püspökké szentelték excellenciás és főtisztelendő dr. Kovács Gergely érsek atyát. A főegyházmegyei tudósítás szerint: „A gyulafehérvári Szent Mihály római katolikus érseki székesegyház zsúfolásig telt. Az ünnepségen résztvevő egyházi méltóságok közt jelen volt két bíboros és összesen 42 püspök. Romániából 15 római katolikus, illetve görögkatolikus püspök vett részt a szentelésen. Az egyházi méltóságok közül hárman Rómából, a Szentszéktől érkeztek: Gianfranco Ravasi, a Kultúra Pápai Tanácsának bíboros elnöke, Miguel Maury Buendía bukaresti nuncius, Francisco-Javier Lozano, a korábbi bukaresti nuncius. Magyarországról összesen 19 megyés és segédpüspök, élükön Erdő Péter bíboros-prímással és Veres Andrással, a Magyar Püspökkari Konferencia elnökével. A testvéregyházak képviselői és a világi méltóságok is szép számban voltak jelen az eseményen.” (RomKat.ro)
A hazai magyar sajtó szerint „közel félszáz katolikus egyházi főméltóság rótta le tiszteletét Kovács Gergely előtt, aki Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepét választotta beiktatása időpontjául. A magyarországi és romániai püspöki kar képviselete egyaránt ellátogatott. A magyar és román kormány is magas szinten képviseltette magát. Helyi és megyei tanácsosok, parlamenti képviselők, diplomaták, felsőoktatási intézmények vezetői és különböző lovagrendek küldöttei is megjelentek a ceremónián, nem beszélve arról, hogy a Vatikánból is számos külföldi vendég érkezett. Az egyházi méltóságok közül összesen 42 püspök vett részt a szentelésen: köztük két bíboros, hét érsek, 21 püspök, 8 segédpüspök, 4 nyugdíjas püspök is megjelent. Az ökumenikus kapcsolatok jegyében az ortodox egyház és az erdélyi történelmi egyházak is képviseltették magukat”. (Maszol.ro). A székesegyházban száznál is több pap, meg hívő, a székesegyház előtti téren több ezer hívő vett részt az ünnepi szertartáson.
A püspökszentelési ünnepség, a közös ima mellett, ami összeköti a püspökszentelést az nem más, mint a lelkek üdvössége, a munka, a szolgálat, amit Isten népe körében el kell végezni. Nagyon sok akadály volt a szolgálat gyakorlásában, falak voltak, és bár leomlottak, ma is vannak, amikkel szembe kell nézni: régebb az elnyomás, a szegénység, a háború okozta szenvedés, az ateista társadalom, a kommunista diktatúra, ma a hivatások csökkenő száma, az elvilágiasodás, a relativizmus diktatúrája, a hamisan értelmezett demokrácia, ami összezavarja az embereket. Állandó készenlétre, pásztori éberségre van szükség e nagy szolgálat elvégzéséhez. Nincsenek véletlenek: egyszer jó lenne betekinteni abba a nagy szerető tervbe, amit a mi irgalmas Istenünk szánt nekünk, kiolvasni abból a fantasztikus koreográfiából, amit Isten számunkra összeállított, hogy bármi is történik velünk, körülöttünk, akár börtön vagy járvány, háziőrizet vagy kijárási tilalom, mindig minden valamiért történik az isteni gondviselés ütemterve szerint. Csak legyünk eléggé nyitottak rádöbbenni arra: minden értünk történik, és Isten szeretetéből soha nem tudunk kiesni.
Hálát adunk Istennek, hogy van főpásztorunk, aki igent mondott teljes szívvel erre a szolgálatra: jó pásztorként gondját viselni a nyájnak, meghallani és megérteni az emberek hangját, mert „Aki megért s megértet, egy népet megéltet”. Nem önerőből, hanem Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből, Őáltala, Ővele és Őbenne, ezáltal dicsőíteni meg Istent, aki ma is képes szerény emberi erőfeszítéseinkből a legtöbbet kihozni. Ezzel bíztat bennünket újra és újra: „meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén”.
Mindig fülünkben csengenek a püspökszentelési beszéd sorai: „Járjunk együtt! Erre biztat Ferenc szentatyánk, de Áron püspök is: meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén. Nagy kiterjedésű főegyházmegyénkre jellemző a sokszínűség, a sokféleség. Együtt kell járnunk: megőrizve a saját kultúrát és identitást, de tiszteletben tartva a másságot, a mást, a másikat. Egymást tisztelve, megbecsülve és segítve, csak közösen és együtt tudunk Istennek tetszően dolgozni. Járjunk együtt!”
Különösképpen ma, a szentelése második évfordulóján imádkozzunk érte, hogy mindig Őáltala, Ővele és Őbenne végezze pásztori szolgálatát. Mi pedig álljunk mellé, vállaljuk a munkát, de a szenvedést is vele együtt Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére! Ad multos annos!
Kerekes László segédpüspök
Keresztény Szó 2022/1.
