Megsokszorozni, ami bennünk van

0
1666
Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója. Fotó: Molnár József

Hogyan élem meg kereszténységemet a mindennapokban? Hogyan segít hitem eligazodni, állást foglalni, példát mutatni a társadalmi történésekben? Mit ad hozzá ehhez az egyház társadalmi tanításként? – erről és a DOCAT-projektről beszélgettünk Sajgó Balázzsal, a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatójával. Az egyház társadalmi tanítása mindenki számára elérhető, így lehetünk cselekvő formálói az életképes keresztény közösségnek. Minden héten friss fogódzót, útravalót találnak ehhez a Gyulafehérvári Caritas Facebook-oldalán. Keressék a DOCAT-logót!

Az első keresztények arról voltak felismerhetőek, hogy szerették egymást. Miből látszik meg ma egy emberen, hogy egyetemes keresztény?

A keresztény mindig keresztény. Ezalatt azt értem, hogy nem „kész” keresztény, hanem mindig úton tudja magát, nem tartja magát befejezettnek és követi a krisztusi receptet, amelyet az evangéliumokból kiolvashatunk: az egyetemes keresztény egyszerre nyitott és határozott, szeret és igazságos. A határozottság ugyanis nyitottság nélkül nagyfejűség, a nyitottság határozottság nélkül, határ nélkül szétfolyik. A szeretet igazságosság nélkül érzelgősség, az igazságosság szeretet nélkül önfejűség.

A hétköznapi életben mennyire ajánlott a tanúságtétel? Elvihetem munkába, vagy inkább hagyjam otthon vallási meggyőződésemet?

Ha van meggyőződésem, akkor „magammal viszem”. Ellenkező esetben csak vallásos vagyok hit nélkül. A vallásos törvények gyakorlása tehet erényessé ugyan, de külsőséghez és merevséghez vezet, mert éppen a meggyőződés hiánya miatt nincs benne élet. A hit meggyőző ereje vagy egzisztenciálisan bennem él, vagy nem is él igazából.

Mi ehhez a hátterem? Hogyan segít az egyházam eligazodni a hétköznapok híráradatában?

Egyetlen háttérben hiszek: az evangélium egyszerű és nagyszerű tanításában. Éppen azért, mert csak ez ad igazi és hiteles életet. Minden más szélmalomharc és hiábavalóság. Ha az egyház ezt sugározza, akkor adja ezt a hátteret.

Ferenc pápa az egyház szociális-társadalmi tanítását látja fontosnak, és ez a törekvés DOCAT néven válik egyre ismertebbé. Hol tart ennek folyamata?

Ferenc pápa csupán követi elődei vonalát. Az egyház szociális és társadalmi tanítása mint tudományág fiatal, de tartalmát illetően „egyidős” az evangéliummal. A tanítás az evangéliumon alapszik, és Jézus magatartását, a peremre szorultakhoz való viszonyulását szabja meg követendő modellként.

A Caritas munkatársai szeretetszolgálatban dolgozva úgymond élik mindennapjaikban az egyház tanítását. Milyen pluszt hozott ehhez a DOCAT?

A DOCAT elméletben segít abban, amit gyakorlatban próbálunk megélni. Egyfajta biztatás, hogy jó az út, amelyen tovább is járni kell. Elméletben segíti az életet.

Multiplikálni. Mit jelent a DOCAT kapcsán ez a kifejezés, milyen Caritas-projekt indult útjára a közelmúltban?

Tudom, hogy a szó tudományos, de magyarul beszédesebb számomra: megsokszorozni azt, ami bennünk van. Mert több van bennünk, mint amennyit sejtünk vagy gondolunk. A tanítás, amely az evangéliumon alapszik, ezt akarja belőlünk felszínre hozni. Ezért indult a Caritas berkein belül útjára a DOCAT-könyv mélyebb tanulmányozása, amely által a munkatársak is érzik: közelebb kerülnek a „régi” és „égi” evangélium „frissen tartásához”. Egyben segíthet abban, hogy megelőzzük a ránk leselkedő kiégés veszélyét. Ezt tekintjük kiindulópontnak, és erre épül a további törekvésünk: embereket találni, akik az egyház szociális tanítását ismerik és élik. Egyházi és világi keresztényekről van szó, akik magukénak érzik ezt az életformát, és továbbadják azt, ami bennük van.

Milyen eredményekre lehet számítani? Tényleg lehet formálni keresztényként a társadalmi valóságot?

A jézusi példabeszéd a kovászról (Mt 13,33) és a mustármagról (Mt 4,30–33) adja meg az igazi választ. Az imádsággal teljes munkát átjárhatja az evangélium frissítő és éltető ereje, amely aztán csendben, de annál hatékonyabban hozzájárulhat a társadalom formálásához. Persze ez csak akkor történik meg, ha engedem, hogy ez a szelíd erő ne csak átjárjon, hanem működjön bennem, áradjon kifelé, és akkor terebélyes fává növekedik. Ennek alapfeltétele a hitelesség: elhiszem, hogy a magam részét egészen hozzátéve értéktovábbadás fog történni.

Miért érdemes így élni a mindennapokat?

A mindennapokat csak így érdemes élni: hittel, hitelesen, Krisztus nyomdokait követve, a Szentlélekkel lelkesen. A hétköznapok nyelvére fordítva: arra törekedjek, hogy cselekedeteim mögött a szándék jó legyen. Ne forduljak el a bajban lévőtől, bízzak abban, hogy én sem maradok magamra, hogy amikor este lefekszem, hálát adhassak a napért, a magamhoz és embertársaimhoz való viszonyulásomért. Nem is tudom, másként lehet-e egyáltalán életről beszélni.

Balázs Katalin

Megjelent a Vasárnap 2022/6-os számában.