Január másodika az introvertáltak világnapja. Sokan vannak, akik egy-egy társasági est, beszélgetés után napokig inkább elvonulnának, hogy feltöltsék tartalékaikat: ettől nem antiszociálisak, nem abnormálisak, nem is önzőbbek mint mások. Egyszerűen befelé forduló személyiségek. Sokfelé azt olvasni, hogy a mai világ a kifelé forduló, nagyon szociális embereknek kedvez – pszichológus szerint azonban ez nem feltétlenül van így. Sőt.
Amikor a pszichológia tudományágként kezdett kibontakozni, és a személyiségtípusok is egyre inkább górcső alá kerültek, kiderült, hogy a mindennapi élethez való hozzáállás kapcsán kétfajta, merőben eltérő típus, viselkedésforma figyelhető meg az embernél.
„Valójában egy kontinuitásról, dimenzióról beszélünk, aminek mértékei vannak. Valahol középen van a kiegyensúlyozott személy, akinél nagyjából egyforma arányban van jelen a kifelé és befelé fordulás egyaránt. Minél inkább elbillenünk egyik vagy másik irányba, annál inkább nevezhetjük magunkat befelé vagy kifelé forduló személyiségnek. Valóban úgy tűnik, hogy a személyiségünknek máig mérhető, meghatározó jellemzője ez. Nem egyszerű megállapítani, hogy inkább melyik típusba tartozunk, éppen amiatt, hogy valahol mindkét hozzáállásforma ott van bennünk. Azt a személyt, akit inkább lekötik a társadalmi események, inkább lekötik ezek a figyelmét, meghatározzák az értékrendjét, könnyen kommunikál a környezetével, azt extrovertáltnak mondhatjuk. Azt, aki legtöbbször kevésbé nyitott ezek felé a társadalmi jelenségek felé, kevesebbet kommunikál, szívesebben vonul vissza személyes intim szférájába, a problémáit inkább belső gondolati úton próbálja megoldani, az introvertáltnak számít” – magyarázza dr. Plesek Zoltán pszichológus, pszichoterapeuta. Akik a külvilági ingereket, a társaságot keresik, gyakran igénylik, azok kifelé fordulók, míg az ellentétes típusú emberek gyakran inkább a háttérben maradnának, nem igénylik annyira a társasági életet. Hogy mennyire érdekel valakit mások véleménye adott témáról, problémáról, mennyire érdekli az aktuális divat, mennyire érdeklik a híres, ismertebb emberek napi élettörténései – ezek mérlegelésével is rájöhetünk, hogy bennünk inkább melyik irányultság dominál. Sokunk kérdése ugyanakkor a téma kapcsán az, hogy mennyire stabil tényező bennünk és mennyire van lehetőségünk a váltásra.
Kezeljük lazán a témát: mindkét típusból van bennünk
A szakember elmagyarázza: idegrendszeri sajátosságok is közrejátszanak abban, hogy mennyire vagyunk társaságiak és mennyire inkább befelé fordulók – ezek pedig adott jellemzőink. Emellett a stressz hatására inkább befelé fordulunk, de a különböző élethelyzetek is meghatározzák, hogy most éppen melyik oldalunk dominál. Ha például egy fontos életdöntés előtt állunk, akkor természetesen kicsit jobban magunkba fordulunk extrovertáltként is, de ha éppen a munka vagy más fontos szituáció a nyílt kommunikációt várja el tőlünk, akkor introvertáltként is nyitnunk kell kifelé. Családban, munkahelyen, baráti társaságban egyaránt váltogatjuk időnként a két hozzáállástípust. Mindezek ellenére a helyzetek legnagyobb részében inkább az egyik oldal felé hajlik a viselkedésünk. Ugyanakkor képesek vagyunk adaptálódni, tehát lehet, hogy idővel képesek leszünk megszokni bizonyos szociálisabb helyzeteket is introvertáltságunk ellenére, ha mondjuk a munkánk megköveteli. De ha egy helyzetben erős nyomást vagy magas elvárásokat észlelünk, az hasonlóképpen az introvertáltság felé fog elmozdítani kicsit. A lényeg tehát, hogy ne kezeljük mereven a témát.
De extrém helyzetek előfordulhatnak a kifelé fordulóknál is: ha például valaki már túlságosan könnyedén, abszolút kritikamentesen simul bele a környezetébe, az ugyanúgy problémákhoz vezethet. / Illusztráció: Pexels
„Nagyon hosszú ideig azt mondták, hogy jelen világunk az extrovertáltaknak kedvez, vagyis az lehet sikeres, eredményes ember, aki szociálisabb, kifelé forduló, míg az introvertáltak hátránnyal indulnak velük szemben, azonban ez korántsem ilyen egyértelmű. Egy extrovertált azért olyan amilyen, mert ő azt érzi a helyes útnak, számára az a viselkedésforma a természetes, de nem biztos, hogy megvan benne az a kellő belső figyelem, érzékenység, ami a befelé fordulónak adott és segíti őt mondjuk a problémamegoldásban. A kifelé fordulónak lehet az az érzése, hogy ő sikeresebb, mert könnyebben kommunikál és könnyebben szocializálódik, pedig sokszor kell magunkba fordulnunk, hogy megfeleljünk adott helyzetekben” – részletezi a pszichológus. Sok esetben az alkalmazkodásban éppen az segít, ha valaki jobban figyel a belső hangjára, rendbe szedi a gondolatait, lecsendesedik, képes önmagára figyelni, kicsit eltávolodni és kívülről szemlélni a helyzetet. Nagy általánosságban tehát nem lehet azt mondani, hogy egyik vagy másik típus sikeresebb lesz az életben, sokkal fontosabb azt figyelembe venni, hogy helyzetenként mennyire működő „stratégiával” tud dolgozni az ember. A lehetőségek, történtek alapos átrágása sokszor feltétele a hatékony problémamegoldásnak.
Ha viszont a befelé fordulás már egy erősebb külső nyomásra, szorongás miatt alakult ki valakiben, esetleg az illető adott helyzetben gyakorlatilag lemerevedik, abban az esetben már érdemes segíteni neki kifelé fordulóként abban, hogy kicsit feloldódjon, hogy újra jól érezze magát a bőrében. De extrém helyzetek ugyanúgy előfordulhatnak a kifelé fordulóknál is: ha például valaki már túlságosan könnyedén, abszolút kritikamentesen simul bele a környezetébe, az ugyanúgy problémákhoz vezethet. Az extrovertáltaknak sokszor az okoz nehézséget, hogy adott helyzetben észrevegyék: lehet most nem az ő véleményükre van szükség, hagyjanak másnak is teret, kicsit figyeljék meditatívabban a környezetüket. Ehhez nekik pedig a befelé forduló nyújthat segítséget.
