EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.
Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Lk 3,15-16.21-22
Urunk megkeresztelkedésének ünnepe emlékeztet bennünket saját keresztségünkre. Az első és legfontosabb szentség – tanultuk hittanórákon, de ez a megfogalmazás félreértésekre ad lehetőséget. A legfontosabb szentség mindig is az Oltáriszentség volt, és az is marad. Míg a többi kegyelmet közvetít, ez utóbbi magát Jézus Krisztust adja. A keresztséget azért nevezik a legfontosabb szentségnek, mert nélküle semmilyen más szentségben nem részesülhetünk.
Az Újszövetségben két igen fontos hely van, amely a keresztség titkát világítja meg. Az egyik a Római levél 6. fejezete, amely kifejti, hogy a keresztségben meghalunk Krisztussal, az ő halálát vesszük magunkra, hogy feltámadásának ereje is eltöltsön. A vízbe merítés gesztusa ezt fejezte ki az ősi egyházban: a keresztelendőt alámerítették, és ez a halált, illetve a temetkezést jelképezte, majd kijött a vízből, hogy immár Krisztus új életét élje. A keresztség mintegy az örök haláltól, örök kárhozattól szabadította meg őt. Azóta is a szentmisékben, amikor a halottakért imádkozunk, a Római levél 6. fejezete alapján kérjük Istent: aki részesült Fiad halálában a keresztség révén, legyen Fiad feltámadásának is részese.
A második nagy szentírási hely, amely a keresztség titkát fejti ki, a Nikodémussal való éjszakai beszélgetés, a János evangélium 3. fejezete. Az Úr Jézus arról értekezik, hogy nem mehet be senki az örök életbe, ha nem született újjá vízből és Szentlélekből.
Az egyházatyák majd egyöntetűen a keresztség alapjait látják ebben a beszédben. Bár a reformáció értelmezése szerint a „vízből” kifejezés későbbi betoldás, és csupán a Szentlélekből való újjászületést hangsúlyozzák, nem található egyértelmű bizonyíték arra, hogy a víz szó később került volna be a Szentírásba. Az anyagi közvetítés szükséges a keresztséghez, és így cselekedtek az apostolok is – mindig vízzel öntötték le azokat, akiket megkereszteltek.
Az újjászületés János evangéliumában jelenti a fentről való születést is: az új életet Krisztusban. A két jelentés nem föltétlen zárja ki egymást.
Keresztségünkben egyrészt elnyerjük az örök életet, másrészt új teremtményekké leszünk. A két szentírási rész a keresztség jogi hatásain túl annak teológiai hatásait emeli ki.
László István székelyszenttamási plébános
