Kerületi lelkinap Gyergyószentmiklóson

0
669

„Az Úr maga ad neketek jelet”, ez az izajási gondolat volt a mottója december 18-án megszervezett kerületi ifjúsági lelkinapnak, melynek az idén gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébánia adott otthont.

A lelkinap központi gondolata közé tartozott: milyen jeleket adhat nekünk az Úr, hogyan vezet bennünket életünk folyamán, hogyan válhatunk mi is, keresztény fiatalként jellé mások számára. A lelkinap ismerekedő, összerázó játekokkal indult, mely segítség volt jobban megnyílni, közelebb kerülni egymáshoz.

Ezt követően Száva Péter fiatalos tanúságtételben osztotta meg, az ő életében melyek voltak azok a jelek, melyeken keresztül Isten üzent számára és ő hogyan értelmezte a jeleket. Mi az, ami segíti őt fiatal családapaként jellé válni családja és a világ számára.

A tanúságtevés után a fiatalok kiscsoportban megbeszélhették az elhangzottakat és a hozzá kapcsolodó gondolatokat. Ezt követően egy teaszünet tette színesebbé a találkozást és a délelőtt programját.

Az élmények sorozatát gazdagította Sajgó Szabolcs tanúságtétele, aki arra buzdította a fiatalokat, hogy érdemes nyitott szívvel járni a világban, és észrevenni azokat a jeleket, melyeket az Úr ad számunkra. Ha az életünk néha a próbatételek által viszontagságossá válik, soha ne adjuk fel, hiszen csak így válhatunk hiteles jelekké a világ számára.

Lelki napunk csúcsa a dicsőitő szentségimádás és a záró szentmise volt, amelyben megköszönhetük a lelkinap kegyelmeit, tanítását, örömeit és lelkileg megújulva térhettünk haza.

A szervezők


Az alábbiakban Moga Petra gyergyószentmiklósi önkéntes fiatal és Lőrincz Ágota 11. osztályos gyergyóalfalvi fiatal gondolatait olvashatják.


Már régen tervezgettük, hogy adventi ifjúsági lelki napot tartunk a plébániánkon, viszont meglepetés volt számunkra az, hogy nemcsak a mi ificsoportunknak szervezzük meg ezt az alkalmat, hanem más közösségek tagjait is vendégül látunk.
Én egyszerre vártam ezt a napot, de ugyanakkor apró félelem is volt bennem amiatt, mert ritkán vezettem úgy kiscsoportot, hogy nem ismertem a tagokat – de úgy érzem, minden a lehető legjobban sült el a végére. Nálunk, a hangulatos és elgondolkodtató előadásoknak köszönhetően, nagyon szerteágazó vélemények, érdekes és meghökkentő történetek hangzottak el, amikből mindannyian épültünk. A sok élményünket, gondolatainkat a többi csoporthoz hasonlóan, egy plakáton összegeztük – ebben benne van mindaz, amit egymásról, illetve magunkról is megtudtunk az együtt töltött idő alatt, ugyanakkor pár olyan belső jelkép is felkerült rá, aminek a jelentését csak mi ismerjük. A Szent Miklós plébánia ifi csoportja számára nagy újdonság volt a vendégeink jelenléte, de úgy érzem, a kezdeti félelem és izgalom ellenére mindenkire jó hatással volt, hogy más nézőpontot, véleményt is meghallgatott. Szeretettel várjuk őket máskor is, amikor még ellátogatnak hozzánk.

Számomra ez a lelkinap sok üzenetet rejtett. Ismert emberek számomra ismeretlen tapasztalatainak lehettem hallgatója. Azzal hogy ők nyíltan mertek beszélni hitükről és Istennel való kapcsolatukról bennem azt a belső buzdítást keltették, hogy én is merjek beszélni a hitemről az emberek előtt. Sajnos ebben a rohanó világban, főként az én korosztályomban véleményem szerint elnyomás alá került ez a dolog. Sajgó Szabolcs előadásából az a rész, ahogyan felidézte a 91. zsoltárt, nagyon a szívemhez szólt. Komoly üzenete van, de ez is csak az Istenben való bizalmamat erősíttette. Tudom, hogy csak hinni kell benne és ő megsegít.
Ráébresztett arra is ez a lelkinap, hogy Isten mindenütt ott van és folyamatosan üzenni és segíteni próbál, csak néha ez a sok világi dolog borzasztóan el tud vakítani. Péter személyes példájával ráébresztett arra, hogy a sok aggodalmaskodás közepette néha álljak meg egy pillanatra és próbáljak Istenre is figyelni, vegyem észre a jeleket amiket küld.
Zárógondolatként hálámat szeretném kifejezni azért, hogy részese lehettem ennek a csodanapnak. Végre úgy éreztem, hogy ebben a nagy rohanásban utolért a lelkem.

MEGOSZTÁS