Hargita megye díjjal köszönte meg Tamás József püspök munkálkodását

0
766

Hargita Megyéért Díjjal ismerték el Tamás József nyugalmazott püspök munkásságát. A testület hétfőn, december 20-án szavazta meg és ítélte oda a rangos elismerést a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium kollégiumának dísztermében.

Tamás Levente, az iskola igazgatója köszöntötte a jelenlevőkeg, majd Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke jelentette be a díjazott személyét: Tamás Józsefet, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspökét. A megyei tanács elnöke példaértékűnek nevezte a püspök jelmondata szerinti életét. „Legnagyobb a szeretet”, e szeretet segít legyőzni a félelmet, a bizonytalanságot, a gondokat és a gonoszságot.

Az ünnepség a Ványolós család énekével kezdődött a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium kollégiumának dísztermében, ahol dísztanácsülésen egyházi és világi elöljárók jelenlétében vette át a díjat a kitüntetett, Tamás József nyugalmazott segédpüspök.

– A Hargita Megyéért Díj nem egy tevékenység végét, hanem annak folytatását jelenti. Ugyanakkor a díj odaítélése arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a püspök atya közösségért vállalt szolgálatán, hogy másokra gondoljunk és magunkra – mondta el Borboly Csaba hozzátéve, a püspöknek pozitív, és közösségeket megerősítő gondolatai mindannyiunk számára a legnagyobb bizonytalanságban is motiváló és irányadó üzenetek.

A laudációt Puskás László színművész olvasta fel. A résztvevők egy rövid filmben, a csíkszeredai EPI stúdió filmjében végigkövethették a díjazott püspöki tevékenysége állomásait.

Tamás József úgy fogalmazott, sikerült őt a szervezőknek meglepniük a díjjal. Köszönetében megfogalmazta: a laudációban elhangzott dicséretek igazából nem neki , hanem a jó Istennek szólnak, aki egészséget, erőt, képességet adott neki arra, amit megtett, amit ebben a földi életben meg kellett volna vagy meg kell még valósítson. A díjazott az adventhez méltó módon alázatból kínált leckét az isteni ajándékra hivatkozva, amit ő igyekezett gyümölcsözővé tenni tevékenységében, és buzdította a jelenlévőket a szolgálatra és az építkezésre a közösség érdekében.

LAUDÁCIÓ
Excellenciás és Főtisztelendő Tamás József Madéfalván, 1944. november 12-én kezdődött életútja bizonyítja, hogy aki bátran kitart elhatározása mellett, aki kitart ígérete mellett, az a megkezdett hivatást minden akadály és nehézség ellenére Istennek tetszően teljesíti. Az állhatatosság nem látványos, hasonlít a gyökerekhez, amelyek nem látszanak, de amelyek nélkül nincs élet – vallotta róla egyik paptársa.
Buzgó, vallásos családban született, ahol a naponta végzett közös imádság, a vasárnapi szentmise sosem maradt el. „Kisgyermekként sokszor játszottam paposdit. Hivatásom úgy bontakozott ki, mint ahogy a magból kicsírázik és kifejlődik a növény. Istennek különleges kegyelmét abban is látom, hogy korai elhatározásomban sosem inogtam meg, hivatásom töretlen maradt, pedig a kísértés nem hiányzott az én életemben sem, sőt voltak akadályozó körülmények is” –emlékezett hivatása kibontakozásának körülményire Tamás József.
A jó Isten papi hivatást adott neki, és ő ezt hűen követte a kis- és nagyszemináriumban Gyulafehérváron, majd a papi életben. Isten szolgája Márton Áron püspök hitvalló szentelte pappá 1968. április 21-én, Fehérvasárnap. Akiket a püspök úr szentelt, azokat az ő életpéldája lelkesített. Tamás József is ebbe az irányba haladt: volt káplán, plébános a szórványban, majd 18 évig a gyulafehérvári papneveldében a kispapok vezetője, nevelője, spirituálisa és bizalmasa. Személyes példája, hiteles papi szolgálata és figyelmes lelki vezetése meghatározta, illetve jelentősen hozzájárult több papi nemzedék képzéséhez és formálásához.
Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án nevezte ki Valabria címzetes püspökévé és a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspökévé. Saját elmondása szerint kinevezése két évig húzódott, mivel vonakodott a feladattól, nem tartotta magát alkalmasnak, de végül engedelmességből elfogadta. Mekkora szerénységre és alázatra vall ez a törtető világban! Sőt, évekkel később, amikor a Szentszék a megüresedett nagyváradi püspöki széket is felkínálta neki, határozottan visszautasította a bukaresti nuncius igen nagy meglepetésére.
Püspökké dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte – magától értetődően Csíksomlyón, hisz a Madéfalván született, Csíkszentsimonban felnőtt csíki gyermek a Csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Püspökké szentelése után Csíkszereda lett a székhelye, mivel a főegyházmegye híveinek kétharmada a Székelyföldön él. A Segédpüspöki Hivatal földszinti terme a Szent József kápolnának ad otthont, ahol napi rendszerességgel bemutatta a legszentebb áldozatot, jelent volt az éjszakai virrasztásokon, a főplébánián pedig vasár- és ünnepnapokon egy vagy két szentmisét celebrált. A hívek örömmel fogadták, ragaszkodó tisztelettel vették körül, ez pedig lelkesítette őt is mint embert. Szívesen látogatta a bebörtönzötteket is, a csíkszeredai börtönben évente két alkalommal celebrált szentmisét.
Püspöki méltósága nem szakította el testvéreitől, könnyen szót értett és ért mindenkivel, kölönösen az egyszerű emberekkel. Szavai, gondolatai egyszerűek, tiszták, mindenki számára érthetőek. Mindig elérhető, sokan keresik tanácsért, segítségért. Ferenc pápa 2019. december 24-én fogadta el lemondását. A nyugdíjba való vonulás nem jelentette számára a munkától való elszakadást. Most sem futamodik meg a munkától. A „non recuso laborem” Márton Áron püspöknek is főpásztori jelmondata volt. Az ő kései tanítványa, Tamás József az eredetileg Tours-i Szent Márton által megfogalmazott programot gyakorlatilag ugyancsak magáévá tette, s azt nem akárhogyan, hanem alázattal, hűséggel teljesítette és teljesíti. Tamás Józsefet 25 évvel ezelőtt 1996. december 18-án nevezték ki Valabria címzetes püspökévé és a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspökévé. Számára a Mennyei Atya akarata volt a fontos. Rábízta magát a Gondviselésre. Tudta, hogy Isten, aki őt erre a tisztségre kiválasztotta, ad kegyelmet és segítséget annak tisztességes hordozására.
Ma a Hargita Megyéért Díj adományozásával köszönjük meg a hittel és hűséggel végzett negyedszázados püspöki szolgálatát, és azt, hogy továbbra is szívén viseli főegyházmegyénket, imádkozik értünk és igény szerint rendelkezésre áll.
Püspök atya továbbra is áldja meg minden lépésében a mindenható Isten!