Hogy szívünkben megszülessen a karácsony: advent a Kalazanci-líceumban

0
740

„Advent csodálatos feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit” – szól az idézet XVI. Benedek pápától. Ennek a gondolatnak a fényében élte meg a Kalazanci Líceum diák- és tanárközössége az adventi készület idejét. Mivel tavaly ebben az időszakban nem volt jelenléti oktatás, kiemelt célként fogalmazódott meg, idén  minél gazdagabbá tenni ezt az időszakot, belecsempészve a várakozás sejtelmességét, a készület lelkületét az iskolai hétköznapokba: a közös iskolai gyertyagyújtások, a heti szentmisék, a Mikulás-posta, az adventi üzenőfal és maga az adventi bazár mind ezt a célt szolgálta.

December 16-án tartották a jótékonysági adventi bazárt, amelyre minden osztály, tanárokkal és szülőkkel együtt külön standdal készült, jólelkűségükről, leleményességükről, kreativitásukról téve így tanúbizonyságot. A résztvevő diákok számolnak be, hogyan élték meg ezt a lehetőséget.

Amikor először hallottunk a vásár ötletéről, már elkezdődött a fejünkben az ötletelés arra nézve,hogy milyen programmal vesz részt a X. B osztály. Sütemények és könyvek mellett döntöttünk, visszatekintve pedig úgy gondolom egyáltalán nem volt rossz ötlet. Mindamellett, hogy osztélyként páran jobban meg tudtuk ismerni egymást, a sütögetések által, iskolaközösségként bőven sokat fejlődtünk. Jó volt nézni a mellettünk levő ötödikesek mosolygós arcát amin az izgatottság látszott első vásáruk miatt. Őszintén megmondom, sok időm nem volt körbenézni, mert végig voltak vásárlóink, akik bő kézzel adakoztak számunkra. Egy-egy mosoly mellé bíztató szavakat és dicséreteket kaptunk süteményeink és díszeink miatt. Hálás vagyok, hogy egy ilyen iskolába járhatok, ahol az ehhez hasonló eseményeket részesítik előnyben. Szeretném megköszönni minden kedves résztvevőnek, aki bármilyen formában hozzájárult ötleteink megvalósításához és segítette munkánkat, ezzel is megmutatva, mire képes egy közösség, ha össszefog.

Kovács Ágota, X. B osztály

Számomra a karácsonyi készületet a jótékonyság teszi teljessé. Természetesen ilyenkor elengedhetetlen a karácsonyi zene, a süti sütés, a bűnbánat, azonban úgy gondolom az egészet az teszi teljessé, ha segíthetünk másokon. Legalább az év ezen időszakában csempésszünk egy kis fényt mások életébe.

Én úgy gondolom a vásár segített minket jobban összehozni. Egyszerűen mesés volt együtt sütni a barátokkal, együtt sürögni-forogni a konyhában. A tanárok is segítettek, hogy minden tökéletes legyen. Ha valaki nem tudott sütni, akkor könyvekkel, vagy plüss macikkal járult hozzá a vásárhoz. Felemelő volt látni, hogy mindannyian besegítünk annak érdekében, hogy minden jól menjen.

Jónak lenni jó, tartja a mondás, és szerintem ez teljes mértékben igaz. Ha jók vagyunk másokkal, a világ is jó lesz velünk. Arról nem is beszélve, ha segítünk valakin, ő a későbbiekben segíthet másokon, és ez a lánc folytatódik, így hozhatunk egy kis békét ebbe a zajos, és zűrzavaros világba.

Botos Péter, XII. B osztály

A közös cél és hogy kötetlenebb formában voltunk együtt délelőttönként, sok szempontból hasznos volt, és segített a karácsonyi készületekben. Elsősorban a közösség fejlődéséhez sokat adott, közelebb tudtunk kerülni olyan emberekhez is, akikkel lehet normális esetben csak elmegyünk egymás mellett. Kicsit lelassítottunk, és nem csak a megszokott hétköznapi dolgokkal voltunk elfoglalva. Hiszen erről kéne szóljon a karácsonyi készülődés: lelassítani a pörgős napokat, megállni kicsit, és nem csak magunkra tekinteni és gondolni, hanem másokra is. Aztán segített a karácsonyra való hangolódásban, hiszen az utóbbi napokban csak erre készültünk, csupa olyan dolgokat csináltunk, mint amit karácsonykor, és a tudat, hogy ezzel valakinek segítünk, még nagyobb örömmel töltött el minket. Úgy gondolom annak ellenére, hogy sok munkával és befektetett energiával járt megérte minden perce, mert lelki feltöltődést nyújtott mindenki számára. Kiléptünk a hétköznapok szürkeségéből, és lelkileg egy kis feltöltődést kaptunk, ami a karácsonyi készülődés alapja kell, hogy legyen.

Miért fontosak ezek az alkalmak az osztály- és iskolai közösségnek? Ezek az alkalmak fontosak a közösség építése szempontjából. Együtt kellett gondolkodni azon, hogy mit, hogyan csinálunk, szükség volt a csapatmunkára, hogy a legjobbat tudjuk kihozni magunkból. Közelebb tudtunk kerülni egymáshoz, megismerni egy olyan oldalát a másiknak, amit eddig talán soha nem láttunk. Illetve nem csak az osztály tagjait ismerhettük meg kicsit jobban, hanem olyan diáktársainkat is, akiket bár nap mint nap látunk lehet úgy mentünk el eddig mellette, hogy észre sem vettük. Ezek az alkalmak nagyon fontosak azért is, mert ilyenkor mindenki egy szívvel és egy lélekkel ugyanazt akarja: jót tenni és segíteni másoknak. Úgy gondolom, egy ilyen alkalom nagyon össze tud hozni mindenkit. Akik szívvel-lélekkel szeretnek jót tenni, azokat az ilyen alkalmak boldogsággal töltik el, és így amellett, hogy a közösség jól tud fejlődni, maga a hangulat is mely az iskolában uralkodik, kicsit mintha megváltozna pozitív értelemben.

Miért jó jónak lenni? Sokan leszólják azt, aki megpróbál jót tenni, és másoknak segíteni, mert a mai világban ez már „nem menő”. Pedig talán ez az egyik legkárosabb üzenet, amit a mai társadalom felénk közvetít. Halljuk sokszor ezt a klisének tűnő mondatot, pedig ez talán az egyik legnagyobb igazság. Amikor jót teszünk másoknak, azzal valójában nemcsak annak az adott személynek vagy személyeknek teszünk jót, hanem saját magunknak is. Aki valaha segített valakinek valamit, vagy akár csak egy jó szót oda szólt, biztosan érezte azt a felemelő érzést. Nem véletlenül, jó érzés az embernek az, ha jót tesz másokkal. Jónak lenni az év minden napján jó, de ebben az adventi időszakban különösen. Így ezt az időszakot csodásabbá tudjuk varázsolni azzal, ha nem csak magunkra gondolunk, hanem társainkra is. Így az, hogy jók vagyunk ezt az adventi időszakot átvarázsolhatja egy csodákkal teli várakozásra.

Újlaki Vivien, XII. B