Böcskei László váradi püspök rendelkezése nyomán 2020. szeptember 1-től Szűcs Attila Bihardiószegről Szilágycsehbe került, feladata Zsibó és Sülelmed ellátása is. Szűcs Attila jubiláns lelkipásztor Bodó Márta kérdéseire válaszol.
Mi volt szenteléskor a jelmondata, és huszonöt év után ma milyen jelmondatot érez magához közel?
A szentelésre választott jelmondatom: Szeressetek tettetés nélkül (Róm 12,9).
A mostani jelmondatom: Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem (Filippi 4,13).
Beszéljen a papi pályája huszonöt évének meghatározó élményeiről, sikerekről, kudarcokról…
Papi pályám legmeghatározóbb mozzanatai a helyezések. Most a nyolcadik helyemen szolgálok. Az új helyszínek, körülmények és emberek mindig kihívást jelentettek, de sokat alakultam általuk.
Sikerként könyvelem el a hosszú éveken át szervezett nyári gyermek- és ifjúsági táborokat.
Kudarcként éltem meg, amikor rajtam kívüli okból nem tudtam eljutni egy haldoklóhoz.
Sokat tanultam a németországi helyettesítések alkalmával az ottani paptestvérektől és hívektől.
Mi jelenti papi élete legörömtelibb mozzanatait?
Nagy örömmel tölt el a szentmise bemutatása, a prédikálás, gyóntatás és az emberek meghallgatása.
Az eltelt huszonöt papi évének hogyan fogalmazná meg a legfőbb tanulságát?
Életem tanulsága: engedni Istent Istennek lenni!
Mik a legnagyobb kihívások ma a lelkipásztor számára?
Számomra ma a legnagyobb kihívás úgy lépést tartani a rohanó világgal, hogy az örömhírt mindig hitelesen hirdessem.
Miből, hogyan tölti fel lemerülőben levő energiakészleteit?
A töltekezési forrásom az ima, séta a természetben, találkozás a barátokkal és az olvasás.
Születési idő és hely: 1970. szeptember 14., Monospetri
Teológiai tanulmányok: Gyulafehérvár (1990–1992), Bécs/Ausztria (1992–1994), Bochum/Németország (1994–1996)
Papszentelés ideje és helye: 1996. szeptember 28., Monospetri
Szolgálati helyek: Váradolaszi (káplán, 1996–1997), Érsemjén (plébános, 1997–1998), nagyváradi székesegyház (káplán, 1999), Hegyközcsatár (plébános, 1999–2000), Tóttelek (2000–2001), Tasnádszántó (2001–2004), Bihardiószeg (2004–2020), Szilágycseh (2020-tól napjainkig)
Az írás megjelent a Vasárnap 2021/50-es számában.
