Nosztalgia

0
394
Tudom, korai még karácsonyra készülni, erről nosztalgiázni, de pont azért kell most, az adventi időszakban elkezdeni, hogy az ünnep ne csak elérkezzen, hanem meg is érkezzen a szívünkbe. Fotók: Pixabay

„A szép időkre való visszatekintés segít megőrizni az értékesség érzetét, hozzájárulva ezzel a jobb kilátásokhoz” – vélik a Southamptoni Egyetem kutatói. A szakértők arra is rámutattak, hogy a nosztalgia segíthet átlendülni a pszichés problémákon. Tehát azok az idősek, akik nosztalgiával tekintenek vissza a múltjukra, kedvezőbben viszonyulnak a jövőjükhöz is. Értelmet keresnek és találnak az éveknek, hasznossá teszik magukat. Ferencz Emese az ünnep, Szent Miklós napja, a közeledő karácsony kapcsán a nosztalgiáról szól, nosztalgiázni hív.

Azt szeretném, ha mindannyian felidéznénk gondolatban és lélekben a régi idők ünnepeit, meghitt együttléteit. Nem hiszek abban, hogy létezik olyan ember a földön, aki egy-egy szép emléket ne tudna előhozni az elmúlt éveiből. Utazásra hívom az olvasót, önmagunkba tekintésre, nosztalgiázásra. Máris kezdjük egy feladattal. Mielőtt továbbmennének az olvasással, arra kérem önöket, vegyék elő a régi fényképalbumokat. Lapozzák fel, keressék ki az ünnepi, mikulási, karácsonyi fotókat. Vegyék ki az albumból és tegyék egymás mellé az asztalra. Ha nem készült, keressenek olyat, ami más ünnephez kapcsolható (pl. születésnap, házasságkötés, évforduló, elsőáldozás, bérmálás stb.). Ha sikerült, próbáljanak meg válaszolni a következő kérdésekre: Hol, milyen alkalomból készült a kép? Milyen érzések vannak bennem? Ki van még rajtam kívül a fotón? Hogy látom az akkori és a mostani énem? Ki hiányzik a képről? Boldog vagy szomorú perceket éltem meg ott és akkor? A régi emlékek felidézése pozitív vagy negatív hatással van rám? Ki-ki saját magának válaszolja meg a feltett kérdéseket. Ha segít, írják le egy lapra vagy a fotó hátoldalára az azonosított érzéseket vagy épp a hozzá kapcsolódó emlékeket.

December van, ünnepi hangulatot élünk meg mindannyian. Készülődünk Szent Miklós ünnepére, majd a karácsonyra. Sokak számára meghitt a készülődés, de annál többen vannak olyanok, akiknek nagyon nehéz és szomorú ez az időszak. Nekik üzenem, hogy bátran nosztalgiázzanak, idézzék fel azokat a pillanatokat és együttléteket, amikor nem egyedül töltötték az ünnepeket. Vissza lehet menni az elmúlt 60 év egy-egy töredékére, iskolai időszakra, koncerteken való részvételre, az emberek szeretetétől fűtött templomok ünnepi hangulatára, meghittségére. Bizonyára kedves idős olvasóim mindannyian fel tudják idézni azokat a régi szép időket, amikor a falu templomai megteltek, együtt énekelték a Szent Miklós a hulló hóban című éneket vagy A kis Jézus megszületett, örvendjünk kezdetűt.

A nosztalgikus felidézés szükséges ahhoz, hogy az egyedüllétet könnyebben elviseljék ezekben a hetekben is. A jót, a meghitt, egyszerű karácsonyok varázsát kell előhoznunk magunkban, és elhinni azt, hogy Jézus mindannyiunkért jött a világra. Kell ennél több? Pompa, sok ember körülöttünk, valamint ötfogásos ünnepi vacsorák nélkül is ünnep marad az ünnep. Lényegesen több, mint gondolnánk. A világ azt akarja mutatni számunkra, hogy a régmúlt feledésbe merült, amit önök, kedves idősek, megéltek, az akkor volt, most más van. Valóban. De Jézus akkor és most is ugyanaz. Nem véletlenül született istállóban és nem palotában.

Tehát, kedves elcsüggedt, magukat magányosnak érző idősek, az ünnep önökért is ünnep. Bátran nosztalgiázzanak, idézzék fel a saját kezűleg készített szaloncukrokkal való feldíszítését a karácsonyfának, keressék meg a régi és a mostani ünnep közötti kapcsolatot. Ha nem tudnak elmenni a templomba, kapcsolják be a rádiót vagy tévét, váljanak az ünnep részeseivé. Minden nap hozzáad valami szépet az életünkhöz, csak meg kell látnunk azt. Tudom, korai még karácsonyra készülni, erről nosztalgiázni, de pont azért kell most, az adventi időszakban elkezdeni, hogy az ünnep ne csak elérkezzen, hanem meg is érkezzen a szívünkbe.

Hiszek a nosztalgia erejében, hiszem, hogy segítségükre lesz a magányos időseknek. Szeretném, ha nem a negatív életeseményekre tekintenének vissza ebben az időszakban, hanem arra, ami jó és felejthetetlenné vált mára. Azt kívánom, hogy az egyedüllétben is rátaláljanak a lényegre. Jézus ugyanaz maradt. Rá várunk, őt hívjuk otthonaink csendjébe. Nélküle az élet elképzelhetetlen, nem ünnep az ünnep. Ezt tudatosítsuk, éljük át, ha nehéz a december. Amúgy, minden kegyelem! Áldott adventet kívánok minden kedves olvasónak, jó utazást és nosztalgiázást! Ad maiorem Dei gloriam!

Ferencz Emese

Az írás megjelent a Vasárnap december 5-ei számának életmód rovatában.