Ünnep Nagygalambfalván

0
488

Székelykeresztúr filiája a tőle 10 kilométerre fekvő Nagygalambfalva, Kányádi Sándor szülő- és végső nyugvóhelye. A protestáns környezetben igazi szórványként élnek itt a katolikusok, de éppen Nagygalambfalva papot is adott egyházunknak, az egykori csíkszeredai főesperes-plébános Borbély Gábort. Nyugdíjas éveire ide vonult vissza, s gondoskodott arról, hogy misézőhely legyen szülőfalujában. Az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kis kápolna búcsút ünnepelt védőszentje ünnepén, tudatta a székelykeresztúri plébánia közösségi felülete.

A nagygalambfalvi református templomot három szakaszban, a 13-14. század fordulóján, majd az érett gótika idején, a 14. század közepén építettek és a 15. század második felében, a 16. század elején készült el. A templomhajó északi falán a 14. század utolsó negyedében készült, 1970-ben feltárt freskók láthatók, köztük sorban az első a betegeket ápoló Árpád-házi Szent Erzsébet.

Így választották a kis, házi kápolna védőszentjéül is ezt az Árpád-házi szentet. A kápolnát egy Borbély Gábor által vásárolt házban alakították ki, 2006-ban Jakubinyi György érsek szentelte fel, itt misézett haláláig Borbély Gábor az évtizedek során száznál több fősre növekedett katolikus közösségben. Borbély Gábor szülei Szombatfalváról költöztek a faluba, és akkoriban, a 20. század első felében ők voltak az egyetlen katolikus család Nagygalambfalván.

November 20-án, szombaton déli 12 órakor ünnepelni gyűlt össze Nagygalambfalva római katolikus közössége vendégeivel együtt a belsőleg megújult, felfrissült kápolnába, ahol jelen volt a település polgármestere és a református gyülekezet lelkésze is.

Az ünnepi szentmise bemutatója és az örömhír tolmácsolója Ilyés Lehel székelyudvarhelyi segédlelkész volt, aki Szent Erzsébet életpéldáján keresztül láttatta a mai világot, ahol szükség van a szolgáló, másokért tenni akaró cselekvésre, szeretetre.

– Akinek lelkében szeretet van, az a szenvedő betegben is meglátja Krisztust, akinek nyitott a lelke a jóságra, az a kenyérben is rózsát lát, mely a létét biztosítja és örömet szerez, mondta az ünnepi szónok.

A szentmise végén megáldották a kihelyezett Erzsébet-kenyereket és rózsákat, amelyből mindenki vihetett magával „búcsúfiaként”. Ez alkalommal köszöntötték az Erzsébeteket is.

Bálint István plébános mindenkinek megköszönte a segítségét, aki imával, kétkezi munkával vagy anyagiakkal hozzájárult, hogy a kápolna belső tere megújulhatott.

– Őrizzük a hagyatékot, ápoljuk az örökséget, amit Borbély Gábor nyugalmazott főesperestől kaptunk és élettel, imával, énekszóval töltjük meg falait, hogy a jelenben a jövőbe tekinthessünk, mondta Bálint István az ünnepség végén.

MEGOSZTÁS